Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-31

XXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 167 nyel lesz, hogy ez maga képes leend ellensúlyozni nagy részét azon gyakorlati aggodalmaknak, a melyek itt ez iránt nyilvánultak. A kik, mélt. főrendek, ugy, mint én magam is ä criminalis praxisban működtek, számot vetettek magokkal, tudui fogják, hogy az ilyeneknek első látása mily benyomással voltak reá, és a későbbi gyakorlat mennyire képes volt közönyt ébreszteni az emberek szenvedései iránt. Az oly nemzedék, mely ily szenvedéseket nem látott, lehetetlen, hogy fokozottabb érzelmével ne bírjon az emberi méltóságnak és nagyobb garantiáját ne nyújtsa a correctebb eljárásnak, mint a leglaconicusabb eljárás. Ez a dolog lényegéből merített érdem. A mi a fokozatos átmenetet illeti, azt hiszem, hogy az, valamint non datur sáltus in hatura, ép ugy hon datur a legislatioban; hanem itt értesültem leginkább az előttem szólott tagtársam által, hogy ezen eset nem épen előzmény nélküli. Felhozatott a főrendi háznak intézkedése az 1848 előtti időből felhozatott a Bachkorszak, mely ha nem is mondható törvényesnek, de mint cultur-historiai momentum nem tagadható; és felhozatott ismét az országbírói értekezlet, mely előkészítette azon időpontot, mely szerintem most elérkezett. De ha valaki azt hiszi, hogy még most sem érkezett el annak ideje, —hogy van í. i. a társadalomnak oly osztálya, mely ma sem értette volna a becsét annak, hogy a testi fenyítéktől ment legyen, az nagyon nehéz thesist állítana fel, mert ki ítélné meg azt, hogy az emberi becs és öntudat méltóságának mily fokán van valaki. Ha a törvényhozó be akarná várni azt, hogy az emberi becsérzet constatálva legyen, mielőtt a büntetés megszabásához fogna, az szerintem ugy tenne, mint az, a ki a vizbe nem akar addig menni. míg úszni nem tud. Bizni kell a nép műveltségének nem csak azon fokában, a melyen ma áll, hanem azon haladásában, melyre ily intézkedés által emeltetni fog. Egy másik nehézség, mely itt felhozatott volt, a büntető eodexnek nem létezése. Ez tagadhaíian nehézség és minden részletes intézkedés korlátjának látszik lenni, a mely által anticipáltathatnék a létrehozandó eodexnek összhangzatos volta; de miután ez igy van ezt részemről inkább érvül tekintem arra, hogy a botbüntetés eltöröltessék, mert ha nincsenek szervezett bíróságok és nincs codex, ez egy okkal több arra, hogy egy oly botrányos viszszaélésekre alkalmat szolgáltató bűnvádi eljárás, eltöröltessék mig ha válogatott bírósági személyzetünk volna pro ratione circumstantiarum kivételképen meglehetne hagyni, mint az igazságiigyminister maga is megemlítette, hogy az osztrák rendszer meghagyta a testi büntetést visszaesés esetében, lévén ott codex és rendezett bíróságok. De ha ez nincs, akkor még inkább eltörlendő. A közvélemény, mit mond ez iránt, — azt hiszem, hogy ne ámítsuk magunkat; a közvéleménynek ha pluralitását veszem, merem hinni, hogy az most is a bot mellett szavazna, mert nincs könnyebb eszköz ennél arra nézve, a fegyelem fentartására az elöljárói kötelességek teljesítésére és kétes esetek gyors eldöntésére, és én tudom, hogy a régi praxis palládiumot lát a mogyorófa-pálezában, de én azt hiszem, hogy nem kell a törvényhozásnak követni ezen közvéleményt, hanem a vezérszerepet magához ragadni, biztos reményében a jó eredménynek. Jelen társadalmunknak erkölcsi állapota Apponyi gr. ő excellentiáját arra- ösztönözte, hogy talán nem volna alkalmatos most a szigorúbb rendszabályokat egyszerre eldobni az erkölcsi állapotot ő is, mint mások azon számos esetekből ítéli meg, melyeket a közönség elé a hírlapok naponként és minden fokozatban előadnak. Hanem én épen ellenkezőjét merítem mind ezekből annak, a mit ő excellentiája vél. Én ugyan is nem hiszem, hogy a bűntények szaporodtak volna, hanem igen is hiszem azt, hogy az erkölcsilétnek mérlege tetemesen emelkedett szigorúbban Ítélünk és jobban botránkozunk meg minden bűntényen, és ezért látszik nekünk nagyobbnak a baj, és az hogy az erkölcsiség rosszabb karban áll, mint a régi jó időkben. Ezt nehéz volna bebizonyítani és míg ő excellentiája reményt veszt, én reményt meritek ez állapotból. A mig tehát a társadalom ily éber szemekkel őrködik maga fölött és ily kérlelhetlen pellengérre teszi a bűnt, biztos zálogát bírjuk annak, hogy egyátalán az erkölcsiség színvonala emelkedő körben van, és tényleg már is emelkedett az élőbbemhez képest. Ezeknek előrebocsátásával tehát méltóságos főrendek, ismétlem abeli kérésemet, hogy ezen törvényjavaslatot ugy a mint az előterjesztetett elfogadni méltóztassanak. (Helyeslés.) Cziráky János gr.: Azon beható vitatkozások