Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-31

158 XXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. fájlaljuk, az előttünk tudva levő súlyos viszonyok közt ugyanazon hibába akarjunk esni; vájjon felteheto-e, hogy akkor, midőn haladni akarunk, a büntető törvénykezésben, a tudomány alapján és a humanitás érdekében, akkor egy nagy elvet mondjunk ki a törvény által, de annak érvényesítését, hacsak ideiglen is, egy ujabb praxis bizonytalan kifejlődésére bizzuk? Mindezeknél fogva, bár mennyire tisztelem és méltánylom a haladás nemes vágyát, melynek egyedül tulajdonítom a jelen törvényjavaslatot, de épen .azért, mert e ezél szivemen fekszik, mert ezt mint minden üdvös haladást, biztosítani akarom, és mert ezt a rögtönzés által veszélyeztetve látom'— nem válhatok meg előbbi véleményemtől, nem azon meggyőződésemtől, hogy a, büntető törvénykezést opportunitási szempontnak alárendelni nem lehet, valamint nem lehet alárendelni a közállam magas érdekét a bármely nemes eszme mellett nyilvánuló tűretlenségnek. Mihelyt a büntető törvénykezés veszélyeztetése nélkül megtörténhetik, nem fog múlni sem rajtam, sem azon igen t. férfiakon, kiknek véleményében osztozni szerencsém van, hogy a humanitás igényeinek elégtétessék, hogy a törvény előtti egyenlőség diadalát megüljük a büntető törvénykezésben, de mindaddig mig az arra szükséges előzményeknek hiányát fogom látni, pedig oly előzményeknek, melyeknek a jelen törvényjavaslat csak eorollariumát képezhetné, mindaddig mig a jelen törvényjavaslatra nézve belső érzetem azt fogja súgni: filius ante patrem; én a törvényjavaslatot ugy a mint a képviselőháztól a mélt. főrendek elé került, ma sem pártolhatnám, hanem azon módosításokkal és azon megszorításokkal, melyek a jogügyi bizottság által előterjesztettek, szóval a jogügyi bizottság által módosított törvényjavaslatot a részletes vita alapjául jó lélekkel ajánlom. Horváth Boldizsár igazságügyiuinister: Véghetlenül sajnálom, mélt. főrendek! hogy ő exjának Apponyi György gróf urnak nézeteiben, melyekre különben igen nagy súlyt szoktam helyezm, a jelen esetben sem az előkérdésre, sem a kérdés lényegére nézve nem osztozhatom. Az előkérdésre nézve ő exjának véleménye az, mintha a mélyen tisztelt főrendi ház a képviselőház által átküldött törvényjavaslatot a múltkor elvben elvetette volna. E részben nekem eltérő nézetem j van; mert ha ő exja nézete állana, akkor a mélt. | főrendek nem utasíthatták volna a jogügyi bizottságot oda, hogy ujabb véleményt terjeszszen elő. De ha állana is az, hogy a mélt. főrendek bizottságához intézett utasitás csak oda terjed, hogy adjon véleményt az iránt, hogy mely esetekben lenne a botbüntetés eltörölhető, még abból is az következnék, hogy a kérdés lényege eldöntve nincs. A jogügyi bizottság a botbüntetés eltörlését | némely esetekre akarja korlátolni; a mélt. főrendek nek fönmaradt azon joguk, hogy a botbüntetést minden esetben eltörölhessék. Ez alázatos véleményem az előkérdésre nézve. A mi a kérdés lényegét illeti, mélt. főrendek! kénytelen a kormány ragaszkodni korábbi álláspontjához. Szó sincs róla, mélt. főrendek! — a jogügyi bizottság véleménye ezen állásponttól lényegesen eltér. Ha a jogügyi bizottság véleménye elfogadtatnék : akkor Magyarországra nézve ennek nem volna egyéb értelme, mint a mai status quonak, vagy is azon anomáliának szentesítése, mely szerint a bűnvádi eljárásban, tehát a legnagyobb bűnösök ellenében a botbüntetésnek helye nincs, — ellenben fegyelmi esetekben, vagyis a legkisebb bűnösök ellen a botbüntetés alkalmazása továbbra is megengedtetik. Tudom, hogy az élet tele van anomáliákkal. | Ertem azt is, hogy a törvényhozás, ha nem tud a | bajon segíteni, egyelőre hallgatagon tűri az ily anomáliákat. De hogy maga a törvényhozás teremtsen vagy szentesítsen anomáliákat: ezt én, a magam részéről, azon fogalommal, a melyet a törvényhozás magasztos és nemes hivatásáról birok, megegyeztetni nem tudom. Mint mondám, Magyarországban a törvényjaI vaslat ugy, a mint azt a jogügyi bizottság véleményezte, fentartaná az eddigi anomáliát: a mi pedig Erdélyt illeti, ott az, egy eddig nem létezett uj anomáliát hozna be. j Erdélyben a mint méltóztatnak tudni, még az osztrák büntető törvénykönyv van hatályban. Ennek 19-ik §-a értelmében a botbüntetés csak mint a börtönbüntetésnek súlyosbítása alkalmaztatik; ellenben vétségek és kihágások eseteiben a 258. §. szerint a botbüntetésnek, mint súlyosbításnak csak a bűnbe visszaesők ellen van helye. Most, ha a jogügyi bizottság szövegezése elfogadtatnék : mi lenne Erdélyben ?