Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-25

XXV. OESZÁGOS ÜLÉS. 123 tartozom, s a kik azt vitatják: hogy a büntetésnek, ha nem is egyedüli, de minden esetre egyik legfőbb és legnemesebb czélja a javítás. Hogy a javítást a botbüntetés nem mozdítja elő, felesleges bizonyítanom. Azzal, a mi az embert az állatok színvonalára taszítja le, emberi érzést, a javítás eme nélkülözhetlen feltételét, beojtani nem lehet. De ha a büntetés nem volna is egyéb, mint visszatorlás, tagadom, hogy az államnak joga volna túllépni a visszatorlás csélján, hogy t. i. magát a további jogsérelem ellen biztosítsa; tagadom, hogy joga legyen a bűnösben nem csak magát a bűnöst, hanem lealázni magát az emberi méltóságot is. Még akkor is, ha a büntetés nem volna egyéb, mint közbiztonsági eszköz, a botbüntetésnek mint ezélszerütlen eszköznek eltörlését kellene indítványoznom. Eddig fennállott a botbüntetés, némelyek azt mondják siker nélkül; ha e tétel áll: akkor kötelessége az államnak, a büntetés azon nemét, mely eddig sikeretlenül alkalmaztatott, eltörölni és pótolni oly büntetés által, mely a lélek nemesbítésére, az emberi önbecsérzetnek fejlesztésére hat. (Helyeslés.) A közbiztonság veszélyeztetése által indokoltatik a botbüntetés eltörlésének elnapoltatása. Méltóságos főrendek! Ha az 1861-iki orsz. bír. értekezlet el tudta törölni a botbüntetést a legnagyobb bűnösökre a nélkül, hogy ebből az állam közbiztonságára nézve veszély keletkezett volna: még kevesebb veszélytől lehet tartani, ha azt a csekélyebb vétségekre nézve is eltöröljük. Abból, hogy börtöneink nincsenek, nem az következik, hogy oly büntetést, mely eddig sem az emberi méltóságnak, sem czéljának meg nem felelt, továbbra is fentartsunk, hanem következik az, hogy az állam mielőbb gondoskodjék börtönökről. És itt térek át azon térre, a melyre ő méltósága Veszprémmegye érdemteljes főispánjának interpellatiója által felhíva vagyok. Szerencsésnek fogja magát a kormány érezni, ha mielőbb azon helyzetben lesz, mihelyt t. i. a törvényhozási tárgyalások megengedik, hogy a criminalis codexet a törvényhozás asztalára letehesse. Ezen időpont nincs messze távolban; azonban a büntető codexxel felfogásom szerint a botbüntetés eltörlése semmi összeköttetésben nem áll, mert e codex csupán csak a büntetéseket állapítja meg, s azok különböző nemeit és fokozatait. Ha tehát a botbüntetés] eltörlését a gyakorlati kivitel legyőzhetlen nehézségei akadályoznák, e bajon maga a criminalb? codex nem segítene. Sokkal szorosabb kapcsolatban áll e kérdés a börtönügy reformjával, a melyet a kormány a criminalis codexxel egyidejűleg szándékozik benyújtani; de szerintem a botbüntetés eltörlését ettől sem vagyunk kénytelenek függővé tenni; mert az országos fegyházak már ma is azon állapotban vannak, hogy ott minden testi büntetés, magának a bilincsnek alkalmazása is rögtön megszüntethető ; a mi a törvényhatósági fegyházakat illeti, ha azok a közbiztonsági igényeknek nagyobb bűnösök ellenében is megfelelnek, még kevésbé van e tekintetben aggályra okunk a kisebb bűnösökre nézve, a kiknél csak néhány napi, vagy egy pár heti letartóztatásról van szó. Ilynemű, közbiztonsági szempontból könnyebben s rövid idő alatt berendezhető fogházak hiánya nem szolgálhat indokul arra, hogy egy ily nagy elv kimondása elnapoltassék. Mindamellett, méltóságos főrendek! ha méltóztatnak ő méltósága Lipthay báró indítványát elfogadni, hogy t. i. ezen tárgy előbb a jogügyi bizottság által ujabb részletes tárgyalás alá vétessék: én ezen indítványhoz szívesen hozzájárulok, mert ez lehetővé teszi a felmerült aggodalmak tüzetes kijelölését és megszüntetését; lehetővé teszi, hogy ezen törvényjavaslat aztán a magyar törvényhozás dicsőségére egyhangúlag megszavaztassák. Ez okból kérem a méltóságos főrendeket, ha csakugyan osztanák a jogügyi bizottság által átalánosan felemlített aggodalmakat, méltóztassanak ő méltóságának Lipthay báró urnak indítványát elfogadni és a jogügyi bizottságot oda utasítani, hogy a részletek megvitatása mellett, a felmerült aggodalmakat az egyes szakaszoknál jelölje ki, hogy viszont a kormányra nézve is lehetővé váljék a méltóságos főrendek aggodalmait minden tekintetben eloszlatni. (Helyeslés) Apponyi György gr.; Nagyméltóságú elnök ! méltóságos főrendek! Én is egyik tagja lévén a jogügyi bizottságnak, véleményem annak jelentéséből tudva van, mert az egyhangúlag hozatott a bizottságban. Nem is azon kérdésről akarok tehát szólni, vájjon a jogügyi bizottság véleménye elfogadható-e FŰRKNDI NAPLÓ 18% I. 17