Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.
Ülésnapok - 1869-25
124 XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. vagy nem, hanem kénytelenitve érzem magamat némely itt mondottakra megjegyzéseket tenni. Én, méltóságos főrendek, tévedésnek tartanám azt, ha valaki a jogügyi bizottság véleményéből azt akarná kimagyarázni, hogy azon nemes czélok iránt, melyek ezen törvényjavaslatban foglaltatnak, bármely tekintetben idegenséggel viseltetnék. Abból, a mi a jogügyi bizottság által nyilt szavalikal kimondatott, semmit sem lehet kevésbé következtetni, miüt azt, hogy a jogügyi bizottság azon elvek irányában, a melyek itt felhozattak, t. i. a humanitás és a törvény előtti egyenlőség elve irányában, közömbösséggel viseltetnék, vagy mi több, azok elleni törekvést árulna el. . En nem teszem fel azt, hogy az igen t. főrendi tagok közül akárki kételkednék a jogügyi bizottság véleményének valóságán.; minélfogva erősen hiszem, hogy a jogügyi bizottság véleményének ilyféle magyarázatát megczáfolják a jogügyi bizottság javaslatának szavai. Én, méltóságos főrendek, nem hiszem azt, hogy a jelen korszakban találkoznék valaki, a ki a humanitás igényeit és a törvény előttregyenlőség elvét magáénak ne ismerné. Mindamellett ezen elvek értelmezésére és alkalmazására nézve igen eltérők lehetnek a vélemények; és nem mindig leghasznosabb barátai és hivei ezen elveknek azok, a kik azon elveket a szükséges előszámitás, óvatosság és biztosíték nélkül akarják alkalmazni. (Igaz!) Sőt merem állítani, hogy épen ezen magasztos fogalmak iránti szeretetet és rokonszenvet sokkal nagyobb mértékben tanúsítják azok, kik azoknak életbeléptetését biztos alapra akarják fektetni (Élénk helyeslés), kik az idő előtti és képzelt diadal miatt nem akarják azon elvek jövőjét koezkáztatni. kik nem akariák azt, bnu-v azon káros következések, melyek a rögtönzés mellett niulhatlannl beállanáuak, egyedül csak a rögtönzés hibája miatt majdan magának az elvnek iuiajdonittassanak a tévedésbe ejtett közvélemény által. i JL-M- OV Lé oo v ÍJÖ , j De közbevetőleg legyen szabad megjegyeznem azt, hogy mind ezen elvek, melyek fölemiittettek, legyenek azok bármily magasztosak és korszerűek, mégis nem czéljait képezik az államnak, hanem [ csak eszközeit, és csak annyiban és akkor lehetnek t nyomatékosak, a mennyiben és a mikor az állam czéljait mozdíthatják elő. Nem lehet tehát és nem szabad a törvényhozásnak az állam magasztos czélját, mely jelen esetben a közbátorság fentartása és a büntető igazság zavartalan kiszolgáltatása, az eszközök iránti előszeretetnek alárendelni. E szerint, méltóságos főrendek, nem hallottam a mai napi előadások folyta alatt olyast, ami engem meggyőződésemben megingatott volna. Kénytelen vagyok mégis egy kifejezésre, egy eszmére nézve, mely különösen felébreszté figyelmemet, még egypár szót mondani. Ez pedig vonatkozik Veszprémmegye igen érdemes főispánja által először megemlített, de az igazságügyi minister ő excellentiája előadásában előkerült eszmére, a törvény előtti egyenlőség eszméjére. Én mind Veszprémmegye érdemes főispánjával, mind az igazságügyi niinister ő excellentiájával egyaránt tisztelem ezen elvet, tisztelem és tökéletesen osztom ; de eltérek mind az igazságügynrinister, mind pedig Vc^prémmcgye főispánjának e részbeni fölfogásától, — azért bocsássanak meg a méltóságos főrendek, ha e tekintetben nem hosszasan, hanem mégis magára a büntető igazság ezéljára nézve észrevételeimet megteszem. Ha a büntető igazság czéljait figyelemmel kísérjük, — melyek nemcsak a közbátorság föntartásában, a bűnös megfenyitésében, hanem kizárólag a humanitás elvei szenint a bűnösnek lehető javításában öszpontosulnak, — ha, mondom, ezen czélokat figyelemmel kisérjük, lehetetlen azt hinnünk, hogy a büntető törvény előtti egyenlőségei belü saeriní kell vennünk; mert akkor vagy azt kellene feltenni, hogy valamennyi gonosztevőnk, a kik a büntető törvény alá esni fognak, ugyanegy osztályhoz, egy népfajhoz fognak tartozni, s hogy míveltségök és érzületök egy fokon fognak állni; vagy pedig azt kellene hinni, hogy a büntető igazság czéljaira nézve tökéletesen mindegy, bármely osztályhoz, vagy népfajhoz, vagy bármely nevelés és műveltség fokához tartoznék a bűnös. Már pedig én azt tartom, hogy épen ezen különbségek, melyeket törvény által eltörölni és megszüntetni nem lehet — a törvényhozásnak figyelmét, ha a büntető igazság ezéljait érvényesíteni akarja, igen nagy mértékben fogják igénybe venni; mert a mi az egyikre nézve tűrhető, az a másikra nézve épen a humanitás elvével meg nem férő kegyetlenség lehet, a mi