Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.
Ülésnapok - 1869-25
XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 119 Elnök: Méltóztatnak a mélt. főrendek mindenekelőtt az imént felolvasott törvénynek lényegéhez, jelesen az iránt szólani, vájjon azt a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztatnak-e? Lipthay Béla b.: Nagyméltóságú elnök, mélt. főrendek ! Ha jól fogtam fel a kiküldött jogügyi bizottság jelentését, ugyaz a testi fenyítéknek megszüntetését elvben egész határozottsággal pártolja, és e tekintetben annyira meg van győződve arról, hogy a mélt. főrendek átalános helyeslésével fog találkozni, hogy nem tartotta szükségesnek, ebbeli nézetei indokolását. És valóban, mélt. főrendek, ki volna az, ki oly büntetési eszközt pártfogolna, melyre nemcsak a fenyitőtörvényszékek hivatottai és szakférfiai, hanem minden mívelt ember már rég kimondta a kárhoztatást. Valóban talán nincs fenyitési eszköz , mely aránytalanabban sújtaná a bűnöst, mint épen a testi fenyíték. Mert míg egyrészt talán az elfogultra nem egyéb mint testi fájdalom, addig arra, kiben a beesületérzés még ki nem halt, a legsujtóbb büntetés. Es e tekintetben nem vigasztalhatjuk magukat azzal, hogy azok, kik csak némi tekintetben is nríveltséggel birnak, e fenyíték alól az eddigi gyakorlat szerint mentesek; mert ki állithatná, hogy a kinek semmi míveltsége nincs is , mintegy természetszerű ösztönnél fogva ne érezné emberi méltóságát ily fenyíték által egész életére lesújtva. És ha ezek daczára a jogügyi bizottság a jelenleg szőnyegen levő törvényjavaslatot, mely a testi fenyítéknek megszüntetését tárgyazza, mégis el nem fogadandónak véleményezi; ez bizonyosan nem történt elodázási szándékból, hanem tisztán és egyedül azon ezélból, hogy előbb az eszközök előkészíttessenek arra, hogy e törvény valósággal életbe is léptethessék. Sokszor hallottam, itt e teremben, hogy a félszeg törvény roszabb a semmi törvénynél, de bizonyosan annál még roszabb az, melynek életbe nem léptethetéséről már előre is biztosak vagyaink. Ily alakban a testi fenyítéknek megszüntetése már a provisorium alatt is megkiséreltetett. Mindnyájan tudjuk ós emlékezünk annak eredményére. Eleintén meghökkentek az illetők, később az aggódok megnyugtatására félszeg és nem megfelelő provisorius fogházakat állítottak járásonként. Mi történt ezután? Midőn azt tapasztalták, hogy ez sem felel meg a czélnak, előbb suttomban, később tartózkodva, míg később ismét egész nyíltsággal visszamentek a testi büntetésekhez. Én nem tartok attól, hogyha ezen törvény jelen alakjában elfogadtatik, annak következménye is ugyanaz legyen, mert hiszen most egészen más viszonyok vannak, mert hiszen tudjuk, hogy akkor átalános volt még a hadseregnél is a testi fenyíték, átalános volt a törvényszékeknél, sőt még rendőri eljárásoknál is, talán még a műveltségi fokozatra való tekintet nélkül is; végre nem volt meg a nyilvánosság, mely épen az ily visszaéléseket sújthatta volna. De ha nem ily nagy mérvben történnék is a. visszaélés mint akkor, ugy azt, hogy egyátalában nem fog történni, nem merném állítani. E tekintetben igen sajnálom, hogy nem hivatkozhatom azon igen t. barátomra és tekintélyes főispánra, a kivel épen véletlenül e tárgyról szólván, a többi közt azt monda, remélem, liogy a törvényjavaslatot — a szőnyegen lévőt értette — el fogjátok fogadni. Ne is koczkáztassátok a főrendi ház tekintélyét! Ami bennünket illet künn a megyén, majd segítünk magunkon. {Itt a szónok kezével jelezi a botozást.) Es e sokat jelentő taglejtés azt mutatta, hogy bizony talán az eddigi eljárás folytattatni fog, „mundus se expediet í! . És ez az, a mitől legjobban félek. Azon tekintetben nem osztozom a bizottság véleményében, hogy a testi büntetés eltörlése csak a közbiztonságnak csorbítása által eszközöltetnék ; nem osztozom, mert utoljára is azok, kik nagyobb birtokosok, egy-két vagy három csőszszel többet tartanak mint eddig, és ha szükséges, a régi fokos helyett revolvert fognak kezökbe adni, és azok igy szembe néznek a veszélylyel; de a községeknél, hol az egyesek önvédelme sokkal nehezebb, hol még oly provisorius intézkedések nincsenek, melyek ennek előtte tétettek, ott nagyon félek, hogy eleintén titokban, de ismét csak visszaesnek az eddigi gyakorlatba , és habár nem lehet kétkedni abban, hogy a provisorium alatt is sok árnyoldalai voltak a rendeletek megszegésének, de hogyha jelenleg az alkotmányos korszakban történnének ilyenek, azoknak bizonyosan sokkal sujtóbb és nehezebb következményei lennének. Mert ugyanis az alkotmány fő garantiája és a törvények szentsége lenne veszélyeztetve. Tartózkodjunk tehát oly törvények hozatalától.
