Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-24

110 XXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. fogásért valakit felelősségre vonni nem lehet, mi nem más, mint az, hogy az Ítélet hozatala imputatio alá nem eshetik, s innen magyarázható az, hogy J a törvényjavaslatnak ide vonatkozó 13-ik §-ában csakis valamely cselekménynek teljesítése vagy elmulasztásáért ajándékot elfogadókat sújtja büntetéssel. Igen téved tehát az, ki az esküttszéki bíráknak feleletrevonhatása által az igazságos Ítéleteknek j garantiáját látja. En tehát azon felfogásban nem osztozom, hogy az itt emiitett felelősségre-vonatäs az esküitek s bírákra is kiterjesztessék; mert én, mint már előre bocsátottam, az esküiteknek rész. rehajlatlansága tekintetében a fő garantiát már magában az esküttszéki intézménynek szervezetében találom, nem keresem azt az illető személyek büntethetőségében. Miért kívánom én, hogy a felelősségre vonás a kinevezett bírákra vonatkozólag e törvényben megállapittassék ? Azért, mert a birák, ha kineveztetnek , az illető félnek mintegy kényszeritett birái, kiknek ítélete alá magokat minden kifogás nélkül bocsátniok kell; mert azon kifogásokat, melyek törvény szerint a kinevezett birák ellen tehetők, nem tartom épen elengedőknek, hasonlítva az esküttszéki kifogásokhoz. Ha tehát mondom, a kinevezett biró irányában ily garantiát bir a fél, ezt tökéletesen helyeslem, mert ezen garantia talán szükséges volt, de nem szükséges az nézetem szerint az esküttszéki intézménynél, hol a felek azon tagokat, a kik irányában gyanúperrel élnek, viszszautasithatják. Itt az ily garantia feleslegessé vá. lik. íme épen ő nagyméltósága hozta fel, hogy a felébbezésnek van bizonyos határa, melyen túl azt eszközölni nem lehet. Azért kiemelé ő nagyméltósága hogy a legfelsőbb törvényszék tagjai felett ítélő bíróság a főrendi ház tagjaiból is fog alakíttatni, és garantiáúl hozta fel, hogy a felsőház tagjai közű] az esküttszék módjára visszautasítások fognak tör ténhetni. Magában ezen nyilatkozatban látom én el_ ismerését annak, hogy a garantiák kétfélék lehetnek, t. i. a kinevezett bíróra nézve a törvényszabta felelősség, az esküttszéki bíróra nézve pedig a felek visszautasithatási joga. En azt hiszem, méltóságos főrendek, hogy a jogügyi bizottság ezen módositványa el nem fogadható, mert nem látom annak a gyakorlati életben való hasznosithatását; de nem látom másrészt azt sem, hogy az bármi tekintetben növelné az esküttszéki intézmény garantiáit. Sőt attól félek, hogy miután az esküttszéki intézménynek árnyoldalul hozatik fel az, hogy tán nagyon is a közvélemény súlya alatt szokott állani és hogy leggyakrabban a hatalommal szemközt szeret eljárni. — Nem azért hoztam ezeket fel, mintha én az esküttszéki intézményt kárhoztatnám, hanem felhoztam mint azok véleményét, kik talán csupán ezen szempontokból az esküttszéki intézménj^ ellenei — mondom épen azért, mert ezek felhozatnak, könnyen alkalom szolgáltathatnék azon nézetre, hogy azon párt, mely jelenleg a közügyek élén áll, tán csak azért kívánja az esküttszéki intézményre ezen, nem akarom mondani , gyanúsító, de kétségkívül némi árnyat vető korlátot létre hozni, hogy az esküttszék tekintélyét csorbítsa. Ennélfogva én azt hiszem, hogy már ezen gyanúnak megelőzése végett is, de még inkább azoknál fogva, a miket előbb felhozni bátorkodtam, fogadjak el az eredeti szerkezetet. {Helyeslés.) Tomcsányi József: Méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy t. barátom Lipthay Béla báró ő méltóságának némely észrevételeire, melyeket tett, válaszoljak. Én a jogügyi bizottságnak tagja voltam; kijelentem, hogy mindazon érvek, melyeket itt előterjeszteni méltóztatott, ott is vitatás tárgyai voltak. De végre döntött azon meggyőződés, melyszerint a jogügyi bizottság mindenekelőtt az esküiteket is bíráknak tartja. Es ezért nem is lehet kétségbe vonni, mert az esküitek is ítéletet mondanak azáltal, mikor kimondják, hogy bíínös-e vagy nem bűnös a vádlott. Es ez, habár nem is egészen Ítélet — mert a tökéletes ítélet már magában foglalja a törvény alkalmazását, — de mindenesetre egy része, még pedig a leglényegesebb része az ítéletnek, melynek kimondása alapját képezi azon ítéletnek, melyet a sajtóbiróságkoz kínevezett biró a törvényt alkalmazva kimondani tartozik. Egy második tekintet az, hogy az eskütt már állásánál fogva, a melyet elfoglalt, t. i. annálfogva, hogy ítélete nincs szabályszerű próbákhoz kötve, hanem egyszerűen csak a józan ész és tiszta lelkiismeret kifolyásának tekinthető, és igy ő a bűnös vagy nem bűnös kimondásában semmi szabályszerű formát tekintetbe venni nem tartozik, annálfogva csak — hogy ugy mondjam — egyedül az Úristennek felelős. A harmadik tekintet az, hogy az ő ítélete nem felebbezhető, holott minden más bíróságnak ítélete