Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-21

90 XXI. OBSZiGOS ÜLÉS. Ez a czél, melyet mindnyájan elérni óhajtunk. E czél iránt teendő javaslatban mindazon körülmé­nyeket tekintetbe kell venni, melyek a határozati javaslatban ki vannak jelölve, u. m. tekintettel kell lennie a javaslatnak a jelen pénzértékre, a tényleges viszonyokra, és miután az utóbbi hónapokban a ke­reskedelem és ipar terén a pénzválság némi jelei mutatkoztak, egyszersmind a pénzválságra és annak okaira. Midőn az eként szerkesztett határozati javas­latot tárgyalás alá venni méltóztatnak, bátor va­gyok annak elfogadását a méltóságos főrendeknek ajánlani. Zichy Ferencz gr.: Az elénk terjesztett ha­tározati javaslatot én készséggel elfogadom, vala­mint annak elfogadását a méltóságos főrendeknek melegen ajánlom; mert teljesen át vagyok hatva azon meggyőződéstől, hogy államgazdászati és pénzügyi tekintetben nincs kérdés, melynek megoldása oly égető, oly sürgős és egyúttal a magyar-osztrák bi­rodalomra oly hasznos lenne, mint a szőnyegen forgó. De azért nem hallgathatom el azon meggyőző­désemet sem, hogy talán nincs kérdés, melynek meg­oldása nagyobb nehézségekkel járna, mint épen a bank kérdése. Legyen szabad ezt némiképen okadatolni. 1863-ban egy uj bankacta által —mely nem egyéb, mint utánzása a Peel-bankactának, —• a bécsi bank kiváltsága 1876-dik év végéig meg lön hosszab­bítva. Ugyanez alkalommal ki lőn mondva, hogy a bécsi bank három év leforgása után készpénzbeli fizetéseit újonnan felvenni tartozzékJE czélnak meg­felelőleg pedig ugyanakkor közgazdászat! és pénz­ügyi viszonyainkra mélyen és igen élesen beható főbb intézkedéseknek szüksége merült fel, melyek elég rögtönözve ugyanakkor el is rendeltettek. Mik voltak következményei ezen rögtönözött intézkedéseknek, ezt részletesen ecsetelni nem kí­vánom, hiszen csak néhány éve még, hogy azok fe­lettünk elvonultak, s igy még eleven emlékezetben vannak. Ezen intézkedések nemzetgazdászatunknak minden ágában a legátalánosabb pangást idézték elő, az egész birodalomnak pénzügyi állapotát pedig va­lódi végveszélynek tették ki. Az, a mi az uj bankactának merev és szigorú keresztülvitele által anélkül sem volt elérhető, az tudniillik, hogy a bécsi bank 1867-ben készpénzbeli fizetéseit felvegye és azokat állandóan és szakadat­lanul fentartani is tudja, az az 1866-ki események által teljesen meghiúsult. Még nagyobb zavarokat okozott ama döntő körülmény, hogy az állam ugyanazon időben ama kénytelenségbe jutott, hogy önmaga a bankactának leglényegesebb részét megszegje és folyó szükség­leteinek fedezésére 300 millió forintnyi kényszeri­tett folyammal ellátott pénzjegyeket bocsásson ki. Ide járul azon nem eléggé súlyosnak jellemez­hető környülállás, hogy ott, a hol a fogalmak leg­nagyobb tisztasága a legfőbb kellék, hogy az, a mi saját természeténél fogva axiómának valóságos alap­nak veendő, ott, sajnálattal legyen mondva, ná­lunk valóságos eszmezavarok léteznek, ott nálunk viszonyainknál fogva kérdések támadhatnak. Bátor leszek ezt egy példával illustrálni. Hogy Franeziaországban a párisi bank jogilag létezik és működését az egész országra kiterjesztheti, hogy Angliában a londoni, vagyis szorosabban mondva az angol bank jogilag létezik és működését az egész országra kiterjesztheti, ez ott nemcsak nem kérdés, de e felett még csak gondolkodni is feleslegesnek tartaná minden szakavatott. Hol állunk mi, méltósá­gos főrendek? Nálunk igen is kérdéses, ha vájjon a bécsi bank, mely már több mint félszázad óta mű­ködik, irányunkban jogilag létezik-e, vagy pedig nem? ha vájjon jogilag követelheti-e hatáskörének Magyarországra való kiterjesztését vagy pedig nem ? Ha tekintetbe vesszük továbbá, hogy a valuta kérdése, mely húsz év óta magát nálunk tulajdonké­pen már honosította, kereskedelmi és pénzviszo­nyainkra gyakran igen is káros befolyást gyakorlott, még mindeddig megoldatlan; de sőt hogy annak megoldására még csak egy lépés, egy előkészítő in­tézkedés sem történt. Ha végre szemünk előtt tart­juk, hogy a jegybank kérdése a közbejött válság miatt előtérbe nyomult, és igy a maga megoldását annál hangosabban követeli, mivel igen sokan jogo­sítva érzik magukat ahhoz azon reményt kötni, hogy általa a bonyolódott viszonyok tisztulni és újonnan rendeztetni fognak; ha, mondom, mindezeket illő figyelemre méltatjuk, akkor méltóságtok ugyhiszem teljesen meg lesznek győződve a szőnyegen lévő kérdésnek fontossága, nagy hordereje és megoldási nehézsége felől. Mikiesznek azok, a mik a jegybank iránt tervbe hozandók fognak lenni, arról gondoskodni fog

Next

/
Oldalképek
Tartalom