Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-21

XXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 91 a kiküldendő szakbizottság, azokról tehát most szó­lani időelőttinek tartom, de azt vélem, hogy vissza nem élek a méltóságos főrendek béketürésével, ha i azt teszem, a mi másutt is történt, ha t. i. a beállott válság eredetére és előidéző indokaira egypár futó pillanatot vetek. (Halljuk!) A mostani válságnak és azzal járó bajainknak fő — hogy ne mondjam egyedüli — okát rendkí­vüli, viszonyainkban találom fel. — Méltóságos fő­rendek ! mi átmeneti korszakban élünk, és pedig oly nevezetes korszakban, mint a milyennel nemzet csak valaha találkozhatott. Minden dolognak megvan nemcsak a maga fény­de a maga árnyoldala is, nincs öröm, nincs gyönyö­rűség — legalább e földön —melynek meg ne lenne szabva az ára is. Ha élvezni akarjuk szabadságunkat, ha önma­gunkat kormányozni óhajtjuk, szükséges, hogy tűrni, és pedig férfias szilárdsággal tűrni tudjuk az ezekkel karöltve járó áldozatokat, és anélkül, hogy a lege'ső felmerülő nehézségek miitt kétségbe es­sünk. Ha a mások által felettünk sziiníelen gyakor­lott gyámság nekünk kiállhatatlanná vált, gondos­kodjunk most, midőn szükséges, magmik ma­gunkról. Az 1867. év visszaadta nemzetünknek több mint három század óta nem élvezett jogait, mi az alkotmányosságnak teljes gyakorlatába visszahe­lyeztettünk. Ugyanez történt majd egyidőben a laj­táníúli országokban is, csak ama különbséggel, hogy a midőn mi 1848 előtt csak bizonyos szűk mértékre szabott adagjait élvezhettük az alkotmányosságnak, lajtháníúli szomszédjaink tiszta absolutismus alatt éltek. Nagyot hibáznék az, ki azt vélné, hogy ily óiiási átváltozás, mely sarkából úgyszólván mi.ident kiforgat, kizárólag csak a politikára és a képvise­leti termekre szoritkozhatik. Elhat ez mindenhová, a nemzetgazdászatra ép ugy, mint a pénzügyekre, működésének körébe pedig bevonja a társulatokat épugy, mint az egyeseket, bárkik legyenek is azok. Valamint az azelőtti kormánynak alapja és legfőbb törekvése absolut volt: főkellékének a leg­merevebb centralismusnak kellett lennie. Csak Bécs, mindenkor és mindenben csak Bécs volt ama gyül­pont, hová az összes birodalomnak minden éilükte­tései irányoztattak; oda és csak oda lön öszponto­sitva az egész birodalomnak minden ereje, és igy csakis oda szivárgott minden pénze. így történt a FŐfiEKM SÍI-LÓ- i8"/ t « I. jegybankkal, igy minden ahoz hasonló intézettel és társulattal. Mi volt tehát természetszerűbb, mint az, hogy midőn maga az alap megváltozott, az ezelőtti emanatióknak is meg kellett változniok. A mi azelőtt tariomáirynak tekintetett, az saját lábán álló független országgá változott át, melynek magáról gondoskodnia és minden téren intézkednie kellett; mivel pedig a társulatok tere jelen időben a nemzetgazdászat czéljainak előmozdításánál fölé­ny ezőt képez : csak helyeselni lehet, hogy kormá­nyunk az ez irányban mutatkozó szellemet hatható­san ápolta és elősegítette. De nemcsak nálunk, hanem a hasonnemű előz­mények ugyanazon következményeket vonták ma­gok után 0 Felsége többi országaiban is. Ott is felszabadulván a vállalkozási szellem, az addig fennállott absolutismusnak szűkkeblű bilincsei alól, ugyancsak az odavaló kormánynak hozzájá­rultával és segélyezésével a pénzügyi és államgaz­dászati téren megkezdé működését. Hogy ott, hol bizonyos intézetek annyira el­maradtak, hogy azoknak mihamarabbi létesítése égető szükségekké váltak, — hogy, mondom, ott, az ilyenek a czélszerűnél nagyobb hévvel és talán a szükségesnél nagyobb gyorsasággal állíttatnak fel, ennek főokát egyfelől a volt és lérező viszonyok­ban kell keresni, valamint másfelől abban, hogy olyankor találkoznak egyéniségek, kik felismerve a körülmények kedvező voltát, azokat, a közügy ér­dekének teljes mellőzésével, csak saját önző czél­jaikra zsákmányolják ki. Határozottan kijelentem tehát, hogy én azokat, a mik az államgazdászati téren 1867-ben, sőt még azt lehet mondani, hogy az utána következett évnek majnem egész lefolyása alatt történtek, czélszerűen történteknek ismerem el. Itt azonban fel kívánok említeni némely körül­ményeket, melyek a lejárt évnek végén beállottak, s melyeket annyival inkább hangsúlyoznom kell, mivel azoknak a bekövetkezett eseményekre döntő befolyásuk volt. A bécsi bank alapszabályain a múlt év végén léiyeges változás történt; ugyanis a bécsi banknak alaptőkéje 110.250,000 frtról 90 millióra apaszta­tott. Üzleteinek hatásköre pedig tetemesen tágítva lőn. Ezen két irányban tett intézkedések által a bé­csi bank részvény-tulajdonosainak 20.250,000 frot visszafizetett, a nagyobbított banküzlet miatt pedig »

Next

/
Oldalképek
Tartalom