Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-15
XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 81 alkotmányunk visszaállítását, hanem bonatyai indulatának ujabb zálogául hazánk szivében a fővárosban felséges Kéje, a mi királyi Asszonyunkkal hosszabb ideig időzvén, mind fejedelmi erényeinek fönséget, mind kegyessége és nemzetünk loyalitása iránti bizalma annyi jelét tünteti elénk, egy alkalmat sem mulasztván el, hogy minket fejedelmi körébe vonván, királyi asztala köré gyűjtvén, legmagasb szándékának valóságáról meggyőzzön ; midőn első föliratunkra nyert legmagasb válaszában az országos tapssal fogadott és üdvözölt trónbeszéd törvényes és méltányos elveinek ismétlését találjuk : azon közvetítő s mérséklő szerepnél, vagyisinkább föladatnál fogva, mely a válságos időkben történelmünk tanúsága szerint a főrendek táblájának jutott, minket illetőleg már egyszer fölterjesztett óhajainknak ismétlését se ezélszerünek, se illendőnek nem tartom. A jogfolytonosságnak az 1848-ki törvények alaki elismerése által elég tétetett; s a képviselőház igazi honszeretetének s a fölség iránti kegyeletének az által adná legfényesebb bizonyítványát, ha az égető kérdések között legelőször is a közös ügyeket — ugyan saját függetlenségünk megóvása, de a birodalom alkotmánynyal megáldott többi országainak érdekeit is tekintetbe véve — méltányolván, ezen annyira hányatott hazát, s a megingatott közbirodalmat bensőképen megelégedetté és szilárddá, külsőképen pedig erőssé és tiszteletet paranesolóvá alkotná, kerülvén a tanácskozások folyamának igen hosszúra nyújtását, nehogy a kivülről fenyegető veszélyek által meglepetve, rólunk az mondassák : „Roma deliberante Saguntum perit." Ennélfogva én is Cziráky János gr. őnméltóságának indítványát teljes lelkem- és szivemből egész terjedelmében pártolom. (Éljenzés.) Pap-Szilágyi József püspök: Nagyméltó ságu elnök ur! méltóságos főrendek! Mindenekelőtt bocsánatot kérek a méltóságos főrendektől, hogy mint román, ki a magyar nyelv gyakorlatában nem igen vagyok, e nyelven eszméimet, úgy mint óhajtanám, ki nem fejezhetem; (Derültség) de iparkodni fogok értelmesen nyilatkozni. (Halljuk!) Az isteni gondviselés úgy akarta, hogy e magas felsőháznak én is tagja legyek , mely tisztemnek lelkiismeretesen megfelelni tartozván , szólani fogok szeretett hazám érdekében, egyedül boldogságát, üdvét tartván szemem előtt. En azt hiszem, hogy mindenki a haza boldogságát kívánja, és tán csak a módra nézve van különbség köztünk , az egyik így , másik amúgy vélvén hazáját boldogítani. Türelemre számitok tehát, midőn olyast fogok mondani, mi itt eddig nem mondatott: mert lehetséges. hogy hazánk jelen helyzetében a közvélemény némely tárgyakra nem az , a mely nyilatkozik , hanem az , a mely még nem nyilatkozott, vagy pedig nem volt bátorsága , hogy nyilatkozzék. FŐRENDI NAPLÓ. 186 b /6- iŐ cs. kir. ap. Felsége a pragmatica sanctiót tűzte ki kiindulási pontul, hogy jelen bonyolódott helyzetünkből kibontakozzunk. Én tehát azt hiszem és meg vagyok győződve, hogy édes hazánk alkotmánya, azon szerződésnél fogva , mely az ország s a legmagasabb fejedelmi ház között köttetett és annyi királyi eskü által megerősíttetett, tökéletesen biztosítva van; és én akkor hiszem az országot a jogosság terén állni, ha az ország azon alkotmányát, melyet a pragmatica sanctio biztosított , követeli , mely pragmatica sanctio szerint a király hatalmát senki más nem korlátolhatja, mint a hazának törvényei, azon törvények, melyek a fejedelemnek teljesen szabad és kényszeríthetlen sanctiója által hozattak , kinek, hatalmánál fogva, joga van a törvények sanctióját meg- vagy meg nem adni, sőt meg is tagadni minden felelős minisztérium ellenjegyzése nélkül. De másrészt Magyarország királya az országot csak is a magyar törvények szerint kormányozhatja, és ebben találom én föl a jogfolytonosságot. És mi akadályoz bennünket, mi tartja vissza ezen jogfolytonosságot? mi akadályoz, hogy azon alkotmányt nem élvezhetjük, melyet a pragmatica sanctio biztosított ? Semmi más, méltóságos főreudek, mint az 1848-iki törvények betűjéhez való ragaszkodás, melyek közt vannak igenis jó és üdvös törvény-czikkek is, milyenek a közös teherviselés , törvény előtti egyenlőség, a nép fölszabadulása a földesúri hatalom alól és bevezetése az igéret földére ; de ezen és más üdvös 1848-iki törvények életben és gyakorlatban is vannak. Vannak azonban olyanok is, melyek nem életre valók: mert részint a királyi hatalomnak praejudiciosusok; részint tökéletlenek , mert az ország boldogságát és állandó békéjét nem biztosítják. Voltak ugyan a múltban is ez országban hasonló törvények, melyek a királyi hatalomnak praejudiciosusok voltak, melyek azonban e nemzet hozzájárulásával és belenyugvásával életerejüket elvesztették. Szükséges tehát, mint mindenki átlátja, hogy az 1848-iki törvényeket, t. i. azokat, melyek gyakorlatban nincsenek , hozzuk őii alkotmányunkkal öszhangzásba, és így távolítsuk el azon akadályt, mely bennünket a sanctio pragmatica által biztosított alkotmányunk élvezetében gátol, s állitsuk vissza azon erkölcsi erőt, mely annyi század alatt alkotmányunknak életet adott, és ezután is adhat: értein az ősi megyei szerkezetet. És nem ott vagyunk-e most: felelős minisztérium, autonóm vármegyék, vagy mindkettő ? és milyen minisztérium ? milyen vármegyék ? nem ez-e a kérdés most ? Hogy lehet ezen kérdések megállapítása előtt azt követelni: mindjárt és mindenek előtt felelős minisztérium ? Az én meggyőződésem, mélt. főrendek ! az , hogy Magyarország alkotmá11
