Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-15

74 XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. De az is igaz, hogy szintoly veszedelem fény égeti nem csak a boltozatot, hanem az oszlopot is, ha a régi helyéből ki, az alapon kivül a másik oszloptól tá­volabb mozdíttatik. (Igaz!) Hazánk önálló független felelős kormányza­táról nem akarok jelenleg szólani; de nem azért, mintha ennek szükségét és törvényességét át nem látnám, és minél hamarabbi létesülését nem kíván­nám. Elismerem, hogy a régibb és ujabb törvé­nyek biztositják az országnak a felelős független kormányt. Felelős kormányra jogunk van, mert alkotmányos nemzet vagyunk; független kor­mányra van szükségünk, a birodalmi kapocsnál fogva; jogunk van rá a pragm,atica sanctio törvé­nyeinél fogva. De mindezekről szólok majd akkor, midőn ezen kérdés tüzetesen fog tárgyaltatni; s remélem, hogy ez nem sokára be fog következni. Majd akkor bátor leszek igénytelen véleményemet nyilvánítani. Jelenleg csak egy indokolásra, mely közön­ségesen szokott felhozatni, a parlamenti felelős füg­getlen minisztérium rögtöni felállítása szüksé­gének bebizonyítására akarok egy észrevételt ten­ni. Közönségesen azt mondják, hogy ily minisz­térium igen elősegítené és gyorsítaná az ország­gyűlési tractatusokat. Nem akarok e kérdés tagla­lásába bocsátkozni; láttam már országgyűlést fe­lelős miniszterekkel; de bizony sokszor 4— 5 hétig is várakozni kellett, mig a minisztertől vagy mi­nisztériumtól feleletet kapott. A mostani országgyűlésnek első és főbb fel­adata a kiegyezkedés: ennek pedig egyik legbiz­tosabb előmozditója a bizodalom: azért kívánta mindig az ország, hogy Ő egyenesen királyával egyezkedhessek, mert bizodalommal viseltetik irán­ta. Ezen átalános óhajtással ellentétben van a jelen kivánat, hogy a Felség és ország közé miniszté­rium ékeltessék. De tovább megyek : egyezkednünk kell nem csak a Lajta, hanem a Száva és Dráva felé. Hor­vátországnak lesz-e bizodalma az uj miniszterek­hez ? Én hiszem, hogy 0 Felsége, ha felállítaná a minisztériumot, találna elegendő férfiakat, kik a haza bizalmát bírják. De fogják-e Horvátországban is birni ? Tudjuk, hogy itt nálunk sokan vannak, kik mondják : ezen és ezen férfiaknak kellene a kormány élén állani, de csak mint minisztereknek, mert mint kanczellár vagy tárnok iránt nincs bi­zodalmunk. Hát ha Horvátország is azt mondja: nincs bizodalmunk ezen férfiakhoz, mert miniszte­rek '? Tudjuk, hogy Horvátország nem nagy ro­konszenvvel viseltetik a minisztérium eszméje iránt. Pia már az országgyűlés az egyezkedésre a 1 lorvátok számára fenhagyottegylapot, melyről nem csak a 48-ki, hanem még- a régi törvényeket is le­törölte az országgyűlés, csakhogy tiszta lappal kedveskedhessék Horvátországnak: ne kívánja az az országgyűlés a királytól, hogy ő irjaama lapra azon törvényt, mely Horvátországban soha életbe léptetve nem volt, és azért ellenszenvvel talál­kozik. Pártolom Cziráky János gróf indítványát. (Éljenzés.) Széchenyi Dénes gr.: A kegy. kir. leírat iránt nekem is vannak aggodalmaim. A 9-dik ali­nea eleget mond arra, hogy azt határozott nyilat­kozatnak tarthatnók a miniszteri kérdésben, ha bi­zonyosan ki lehetne belőle venni, mely irányban nyilatkozott. Legalább ugy tapasztaltam, hogy ezen fontos pont különféleképen magyaráztatik. Részemről fájdalmasan ábrándultam ki ama re­ményekből, melyeket egy tekintélyes nyilatkozat ébresztett bennem az első fölirat fölött a képvise­lőházban folyt vita alkalmával. E nyilatkozat nem volt ugyan hivatalosan elismerve mint hivatalos, de tacite minden ember hivatalos jellegűnek tekin­tette ; és ezen csalódásnak az én reményeim is ál­dozataivá lettek. Megengedem, hogy előbb-utóbb feleletet ki­van a leirat, és szivesen szavaztam volna ezen fele­letnek elfogadására, ha az a közös ügyek kész ope­rátumával együtt mehetett volna föl: először, mert a századnak fia levén, szeretem a haladást ered­mények felé, és ragaszkodom e század jelieméhez, melynek legtisztább kifejezését látom abban, hogy az időt értéknek tekintjük és vele naponkint job­ban tanulunk gazdálkodni; másodszor, mert mind a mellett, hogy én a minisztereket nagyon óhaj­tom és a vármegyékhez különösen ragaszkodom. lehetetlen, hogy természetesnek ne találjam azt, ha 0 Felsége még tart a minisztérium alakitásától és egyszersmind a vármegyéknek életbeléptetésétől, mig a közös ügyek tárgyalva nem lettek, és mind­ezen tényezőknek egymásra hatása iránt tisztában nem lesznek a fogalmak és ki nem bontakozunk a homályból. A vármegyék és a minisztérium közti összehangzást illetőleg, nem kételkedem annak végrehajtásáról, mihelyt az illető hatáskörök jól körülvonalozva lesznek. Lehet, hogy ezen körül­vonalozás nélkül is jól fognának működni; de meg­vallom, ez iránt még engem sem tudna elegendő­képen megnyugtatni azon körülmény, hogy öt hónapig működtek egymás mellett súrlódás nél­kül. Mert ha két ember nagy vizáradásban, erős ömléstől elragadtatva, csöndesen úszik egymás mellett és össze nem vesz a vízben, nem merném még abból következtetni, hogy más körülmények közt is jól megférnek egymással. Erősen hiszem tehát, hogy a fölterjesztés, prak­tikus kidolgozással támogatva, nagyobb hatású lenne, és (3 Felség-ének, a lajtántuli államférfiak­nak és az ottani népeknek aggodalmait jobban

Next

/
Oldalképek
Tartalom