Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-15

XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 73 a király a törvényt meg nem tartotta; — a 48. III. t. ez. ellenben zsibbasztólag káros a király tekintélyére és hatalma kezelésére, ha e törvényt ugy, mint jelenleg van, minden változtatás nélkül megtartja. Ezt, gondolom, felesleges bővebben fejtegetni. Bátor vagyok I. Lipót korából még egy esetet felhozni, t. i. azon régi törvényt: „deeductione militis germanici e regno." I. Lipót az alkotmány szünetelése alatt behozott több német katonát; s midőn 1681-ben a felfüggesztett alkotmányt viszszaállitá, a német katonákat nem vitte ki az országból, vagyis a törvényt végre nem hajtotta, mert szüksége volt a katonákra. Az országgyűlés felszólalt 1681-ben. midőn az alkotmány visszaállíttatott; de nem mondotta azt: „Felséges uram, a német katonák iránti törvényt hajtsa végre, vigye ki a német katonákat; ha felségednek aggodalma van e törvény iránt, ha igazán szüksége van a német katonákra az országban, majd fogunk e törvény módosítása felett tanácskozni; de jelenleg a törvényt végre kell hajtani;" — nem ezt mondotta, hanem azt mondotta az országgyűlés az 1681. 8. t. czikkben: „Bár nekünk jogunk van ezen és ezen törvények értelmében kivánni a német katonáknak az országból eltávolítását; minthogy azonban felségednek a jelen körülmények között szüksége van e katonákra, tehát maradjanak itt, mi niódositjuk a törvényt" — és módosították is. II. Lipót korában is volt eset, a maihoz némileg hasonló. Ugyanis II. József absolut kormánya alatt a k. helytartótanácsot törvényes szerkezetében megváltoztatta ; s II. Lipót, midőn a József által felfüggesztett alkotmányt visszaállította, a helytartótanácsot, mely akkoriban mint dirigens dicasterium az volt, mi a 48. törvények szerint a minisztérium, vissza nem állította régi törvényes formájában, hanem meghagyta úgy, mint azt az absolut kormány rendezte, és az csak később, országgyülésileg alkotott törvény által állíttatott vissza és módosíttatott. De nem akarom untatni a nm. főrendeket több ily eset fölemlitésével. Annyi bizonyos, hogy voltak esetek, s rendkívüli körülmények — és épen az I. és Ií. Lipót korában — melyek között az országgyűlés a jogfolytonosság gyakorlati alkalmazásának lehetőségét csak is a törvények szükségelt módosításában való közreműködésben találta: és az is igaz, hogy ezáltal a jogfolytonosság elve meg nem tagadtatott, e jog nem veszélyeztetett, íme még századok után is most ama korszakra, mint a jogfolytonosság megőrzésének példájára történik hivatkozás. Engedjék meg- a nm. főrendek, hogy még csak egy átalános, igen csekély észrevételt tehesPŐEENDI NAPLÓ. 180%. 1. sek a fölíratban megemlített, I. és II. Lipót alatti, meg a jelenlegi korszak különbségére. I. és II. Lipót alatt a fölfüggesztett alkotmány visszaállíttatott a nélkül, hogy a törvényeknek előleges módosítása kívántatott volna, jelenleg azonban az alkotmány visszaállítása előtt kívántatik a törvényeknek módosítása. Igaz, hogy | I. Lipót nem kívánta a törvényeknek előleges módosítását, de erre nem is volt szüksége. Midőn ő az absolut kormányzási szándékról lemondott, és elhatározta, hogy Magyarországban ismét alkotmányosan fog kormányozni, mint előbb : nem volt szükség másra, mint az előbbeni törvényeket, melyekkel már azelőtt szerencsésen kormányozta az országot, ismét életbeléptetni. A mostani uralkodó kíván ugyan némely törvényeket előleg módosíttatni, de nem azon törvényeket, melyekkel az ország szerencsésen és boldogan már kormányoztatott. Azon törvényeket, melyeket I. vagy II. Lipót előleges módosítás nélkül visszaállított, azokat a mostani felség is visszaállítja; hogy pedig ezen régibb törvények nincsenek egészben visszaállítva, annak okát Szécsen gr. ő excja tegnap igen alaposan kimutatta. O Felsége csak azon törvényeket és azok közül is csak némelyeket kivan módosíttatni, melyek az 1848-ki zavaros évben rögtönözve alkottattak, és ezeknek is csak azon részét kívánja módosíttatni, mely Magyarországban az alkotmányos kormányzatot — a pragmatica sanctio kapcsának sérthetlen fentartása mellett, mely kapcsot fentartani az ő és a mi sz. kötelességünk — vészteljes zavarba hozták és azt utoljára lehetetlenné tették. így igen természetes, hogy Ó Felsége, midőn Magyarországban alkotmányosan akar kormányozni, nem léptetheti életbe ismét azon törvényeket minden módosítás vagy kijavitás nélkül, mely törvények, hiányosságuk miatt, alig néhány havi élet után lehetetlenné tették a kormányzást. Hozzájárul még az, hogy jelenleg a Felség birodalmának másik felét is alkotmányos törvények szerint akarja kormányozni, mi Lipót korában nem volt; ez pedig mulhatlanul szükségessé teszi ama törvények módosítását, melyek ez ország törvényes önállásának eró'sebb biztosítására alkottattak ugyan, de mégis a meg nem másítható közös viszonyoknak rendezését nem foglalják magokban. E viszonyoknak, a közös ügyeknek rendezésével nem czélozzák ez ország önállóságranak megsemmisítését, sem a birodalom két részének szorosabb összefüzését. mint azt a pragmatica • sanctio kijelölte. A birodalomnak e két része igen | találókig hasonlittatott egy közös alapzaton különálló két oszlophoz, melyen a közös boltozat nyugszik : ha az oszlop helyéből kimozdittatik, és a másikhoz közelebb hozatik, dől a boltozat. Ig-az. 10