Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-15

XV. OKSZÁGOS ÜLÉS. 69 nép, bármi levertnek lássék, még teli van élettel s erővel, szerencséjére Európa népeinek. O az, mely őrt áll Európa s Ázsia kapuin, és bármi történjék, élni fog azon rendeltetésekért, melyeknek edényét a gondviselés nem akarta összetöretni." Tudnék én magamnak,m. főrendek, ezen jóslat valósításául Magyarország politikai lételének alakjára nézve oly képet ecsetelni, melyért minden magyarnak szive fendobogna ; tudnék én magamnak oly nagy, hatalmas Magyarországot képzelni, melynekfényestrónjáról most uralkodó felséges Urunk Királyunk, budai várából intézné a világ sorsát. De ezek részint a Nagy Lajosok és Corvin Mátyások lealkonyodott korszakaiba , részint — még most legalább — a kedves ábrándok sorába tartozván: más, ha nem is oly ragyogó, de nem kevésbbé fontos és az emberiség javára nem kevésbbé üdvös föladat vár nemzetünkre. Ezen föladat — szerintem — abból áll, hogy fajunkkal — melynek számára az őseink által ezer év előtt szerzett földnek határain túl nem létezik rokonfaju vonzerő — egy nagy birodalomnak súlypontját képezzük. (Helyeslés.) Nem szeretnék itt félreértetni. Nem úgy értem én ezt, mintha ezzel a birodalmi kormány székhelyének áthelyezését vagy a birodalmi kormány jellegének magyarra változtatását kívánnám : hanem azon súlypontot értem, mely egy egésznek felét önkényt megilleti, midőn annak ellenében számos más kisebb részek képezik a másik felet, s mely azt jogosan megilleti, ha ezen nagy birodalomban, a többi testvérnépek közt, mint alkotmányosságra nézve legidősb testvér, a renddel párosult polgári szabadság fentartá sában és még-oltalmazásában, s az ettől feltételezett korszerű haladásban a zászlóvivők, az átalános műveltségben pedig, u. m. tudományokban, irodalomban, művészetben s iparban nekik, mint ezekben nálunk messzebb haladhatnak, méltó vetélytársai leszünk, és ha igazságszeretetünkkelsméltányosságunkkalmegmutatandjuk, hogy valamint saját hazánkban minden nemzetiségnek jogos kívánalmait kielégíteni s legbecsesb jogainkat velők testvériesen megosztani tudjuk és akarjuk, s ennek viszonzásául tó'lök csak azt várjuk, hogy saját nemzetiség-ok megóvása és szabad fejlesztése mellett, a magyar közös hazának hű fiai és nekünk jó testvéreink maradjanak : (Helyeslés) ugy a birodalom szélesb határai közt, minden egyes országnak és tartománynak minél szabadabb alkotmányos alakulást kívánva , az egytittmaradásnak és összetartásnak épen mi magyarok leszünk leghathatósb támaszai és leghatályosb tényezői. Mert egy, nemzeti érdekünkben szükséges, erős. hatalmas Ausztria fenállása Magyarország szellemi s anyagi kielégittetése mellett — mi felséges Urunknak már is oly sok fontos tényekkel tanúsított szándokában fekszik—épen anynyira bizonyos és megdönthetetlen, mint a nélkül kétes és ingatag, (ügy van!) Ebből áll — szerény fölfogásom szerint — a mai európai viszonyok között, Magyarországnak nehéz, de nem hálátlan, büszke föladása. Igaz, hogy ez részünkről némi áldozatokat igényel, mint hazafiúi készséggel áldoztak eleink politikai fenmaradásunk érdekében 1687-ben és 1723-ban. De ez egy vonallal sem terjedhet tovább, mint a mennyi elkér ülheti énül szükséges, hogy, az egyes részeknek minél tágabb autonóm állásából könnyen eredhető szétmenési iránynak ellensúlyozására, egy hatályos egyesítő és összetartó hatalom alkottassák, mely az összes birodalomnak alkotmányos átalakítása következtében, annak közös érdekeire nézve szintén közös alkotmányos intézményeket kivan. Mert, hogy a magyar korona országainak a birodalom többi részeivel nagy és lényeges közös érdekei és ügyei vannak, hosszasan mutogatni ma máinem szükséges, miután azoknak létezése nem csak a m. főrendek és képviselők minapi válaszfölirataiban, de már az 1848-ki törvényekben is el van ismerve, világos jeléül annak, hogy a magyar törvényhozás még azon lázas napok hevében sem tudott megfelejtkezni azon kötelességről, melyet a magát folytonosan érvényesítő rideg valóság elébe szabott. Ezen közös ügyek és érdekek már akkor kezdtek tényleg keletkezni, midőn Magyarország magát közel negyedfél század előtt önkényt a fels. ausztriai ház uralma alá adta; határozottabbak és lényegesebbek lettek a pragmatica sanctio óta: s még nagyobb mérveket és életbevágó jelentőséget nyertek a had-, pénz- és hitel-ügy, kereskedelem, közlekedés és ipar-ügy terén, a közbenső vámvonal megszűnte, vasutak és gőzhajózások keletkezése, de leginkább az összes birodalom alkotmányos átalakítása és az európai politikának azon irányzatánál fogva, mely szerint az államok biztossága nagy, könnyen mozgókká tehető s ütközni kész hadseregeket föltételez. Minthogy pedig- az ezen, részint bevallott, részint tettleg létező birodalmi közös érdekek biztosítására nézve az alkotmányos Magyar-, Horvát-, Tót-és Erdélyország s a nem alkotmányos német-szlávtartományok közt azelőtt kiegyenlitőleg működött korlátlan teljhatalma a császári absolut koronának jövőre megszűnt, mellőzhetlen, hogy a kiegyenlítő fejedelmi jogteljesség helyébe oly intézmények lépjenek, melyek a birodalom egyenjogosított két felének a közös ügyek körüli alkotmányos jogai gyakorlását a birodalom fennmaradásának és alkotmányos hatalmi állásának igényeivel öszhangzásba hozzák. leráz, ahV van nehezebb kérdés mint az: mik tehát tulajdonképen a közös ügyek ? melyek azok, melyek alkotmányosan nem kezelhetők másként,