Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-15

70 XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. mint közösen V s mely határig terjed közös kezelésüknek elutasíthatlan szüksége ? mert, valamint ezeknek fölötte tág értelmezése elnyelhetné alkotmányos létünk nélkülözhetlen biztosítékait: úgy viszont túlságosan szűk meghatározásuk megfosztaná az alkotmányos monarchiát fenállása és hatalmi tekintélye szükséges kellékeitől. Átlátom, hogy a jelenkor politikai föladatainak egyik legnehezebbikét képezi azon alkotmányos intézmény lényegének s alakjának megállapítása, mely a kellően meghatározott közös ügyek kezelésére hivatva lesz akként, hogy az. az esetről esetre való érintkezésnek laza kötelékeinél erősebbeket, tartósabbakat és a folytonosság követeimé- ! nyeinek megfelelőbbeket nyújtson a nélkül, hogy ez által a magyar országgyűlés azon silány jelentéktelenség fokára sülyedjen, melyen az a magyar nemzet előtt többé becsesel nem bírhat. Ezeket, mondom, szükséges óvatossággal, de egyszersmind I a czélnak megfelelő életrevalósággal előteremteni, [ a század egyik legnehezebb politikai föladataihoz tartozik, melyekhez se az ó és ujabb kor államtanai, se Kotteck és Welcker Staatslexiconja, se Verbőczy atyánk s az országgyűlési iratok biztos vezérfonalat nem szolgáltatnak. De higgadt, méltányos és békülékeny szándokkal, az elvitázhatlan tényleges viszonyok ildomos számbavételével, némi áldozatkészséggel, s megadva az egésznek, mi neki szükséges, hogy fenállhasson, de fentartva magunknak, a mi nélkülözhetlen, hogy politikailag el ne veszszünk, meg lehet és meg fogjuk találni az utakat, melyek e két czélhoz bizton elvezetnek. S ekkor fogjuk a pragmatica sanctio időszerű további kifejlesztésével —mert ebből áll összes feladatunk lényege — a világ előtt politikai éltünk uj korszakában fölmutathatni első nagyszerű ered- ; menyét azon alkotó tevékenységnek, melyre a magyar nemzet — mint fentebb emiitettem — ezen világrész polgárisodási és politikai kifejlődésének munkájánál hivatva van. (Helyeslés.) Hogy a közös ügyek törvényes szabályozásával és a kezelésökre alkotandó törvényes intézményekkel a magyar felelős független kormányzatnak azon alakzata és hatásköre, mely az 1848-ki törvényekben felállíttatott, összeegyeztethető-e '? és mennyiben '? nehéz már most meghatározni. Hinni akarom, hogy némi módosításokkal nem lesz lehetetlen. De mig- ez megczáfolhatlanul bebizonyítva nem lesz, tagadni nem lehet, hogy a koronának e részben kételyei és aggodalmai jogosak, melyeket se az első föliratnak puszta állitása, se a jogfolytonosságnak a mostani javaslatban remekül kifejtett elmélete el nem oszlathat. A mi az országot törvényesen megilleti, a mi elutasíthatlan gyakorlati szükségleteiben gyökerezik, és a mi az ország ügyei üdvös intézésének ; mellőzhetlen életföltétele, az : egy felelős, minden idegen befolyástól tökéletesen ment, független magyar törvényes kormányzat, (Közhelyeslés) melynek törvényeink ellenére hosszas, sajnos nélkülözése volt régibb s ujabb időben a kormány többszöri törvénytelen irányának, kisebb-nagyobb törvényellenes cselekvényeinek, s az évről évre szaporodott és végre egy meghaladhatatlan halmazzá nőtt országos sérelmeknek kiapadhatlankritforrása. Az ország- legjobb szellemi erőit fölemésztő ezen visszás állapot megszüntetésére tehát elkerülhetetlen, hogy az ország belügyeit a koronának felelős és minden idegen befolyástól — legyen az Staatsrath, Ministerrath, Reichsrath, vagy bármiféle Ráth — tökéletesen független tanácsosai a törvény határai között intézzék; s megengedem, hogy az ujabb idők kívánalmai szerint, a kormány-hatalomnak, a gyors és hatályosb kormányzat, de a felelősség hathatósb érvényesítése érdekében is, egyes személyekben kell öszpontosítva lenni. És igy ujabb és régibb törvényeink értelmében határozottan kívánom, hogy a magyar királynak — a szó legszorosabb értelmében — lényegben legyen magyar, felelős, független minisztériuma. (Átalános élénk helyeslés.) Hogy ezen minisztérium aztán modern alakú tárczás miniszterekből álljon-e vagy ne ? — szerintem — az ország ügyeire nézve alárendelt fontosságú kérdés; és szemmel tartva Sz.-István király azon bölcs intését: „hogy nehéz ezen országot kormányozni, ha csak ősrégi szokásai nem követtetnek," méltánylandó sokaknak azon kétsége, vajon ezen exotieus növény fog-e a magyar földön elfajulás nélkül tenyészhetni ? Ez azonban bár miként legyen, szükséges, hogy a magyar kormányzat egyes ágainak élén álló felelős, független közegeknek jövő hatásköre a birodalmi közös ügyek iránt alkotandó törvényes intézkedésekkel előbb öszhangzásba hozassák. Ezt 0 Felsége a pragmatica sanctio értelmében annál alaposabban kívánhatja, minthogy, bár mennyire elismerem a jogfolytonosságra vonatkozó éles okoskodásnak súlyát; bármennyire osztozom azon mesterileg kifejtett nézetekben, melyek az egyes törvényeknek fejedelmi önkény általi hatályon kivüli helyheztetéséből eredhető veszélyek iránt fölhozatnak; bár mily szívesen mellőzöm végre az 1848-ki törvények mikénti keletkezésének taglalását, melyeket illetőleg — a nélkül, hogy ebből a törvények ellen indokot meríteni kívánnék — ha valaki, én szólhatnék arról, vajon s mennyire mondható a koronának akkori elhatározása teljesen szabadnak, és minden, nem csupán szellemi nyomástól mentnek : mégis tagadhatatlan, hogy a jogfolytonosság tekintetében nagy különbség van a között, ha a korona tettleges érvényben