Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-15

*<-; XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. nos gr. ő*nmltsága által előadottakat pártolom. I (Éljenzés). Szapáry Antal gr.: Valamint múltkor határozottan a külön felirat mellett voltam; részint azért, mert többen a magas főrendek közt a házszabály adta jogot féltvén, azt gyakorolni kívánták, részint pedig azért, mert opportunitási szempontból azt akkor jobbnak és czélszerübbnek találtam: ugy most mind jogi, mind opportunitási szempontból pártolom a képviselőháznak hozzánk küldött föliratát. (Helyes!) E felirat elvileg semmi ellentétben sincs a mi föliratunkkal: mert 1. mi is alapnak vettük a pragmatica sanctiot; 2. mi is azt mondtuk, hogy attól eltérő alapot el nem fogadhatunk soha; 3. mi is azt mondtuk, hogy régi és ujabb törvények biztositják a magyar kormánynak mind függetlenséget, mind felelősségét és hazánk felelős magyar minisztériumát; 4. mi is ragaszkodunk a jogfolytonosság elvéhez. Pártolom a föliratot jogi szempontból : inert meg vagyok győződve, hogy jogi szempontból azt megtámadni, megczáfolni lehetetlen. Mert tagadhatlan, hogy Magyarország soha el nem ismerheti, hoffv a korona bárminő körülmények közt fel volna jogosítva, a. törvényes alkotmányos utat, a jogfolytonosságot elhagyni, és a szentesitett törvényeket kénye szerint életbeléptéim vagy nem. Pártolom azt opportunitási szempontból is

: mivel daczára annak, hogy a legmagasabb leirat csak arról szól, hogy miről kellene lemondani az i'rszáguak, mit kellene megváltoztatni az 1848-ki törvényekben ; de még azon esetre is, ha mindez megtörténnék, semmikép sem biztosítja a nemzetet se jövő kormányformáról, se alkotmányunk megtartásáról, se óhajtásaink és követeléseink teljesítéséről. Tehát nem: ,, do ut des," hanem | csak: „des," daczára annak, hogy a föliratban 1) nyíltan, őszintén, legmelegebb szavakkal kifejeztetik 0 Felsége és családja iránti legnagyobb tiszteletünk, hódolatnak és bizodalmunk ; 2) nyíltan kimondatik, hogy politikai lehetetlenség nem kívántatik; 3) hogy kötelezve érzik magokat a a közös ügyeket tárgyalni; 4) hogy az 1848-ki törvényeket revisio alá veszik; 5) kimondatik, hogy minden kitelhető módon segédkezet nyujta- • nak a bonyodalmak megoldására, ugy hogy ősi alkotmányunk megtartása mellett a birodalom épsége és a korona-hatalom fenálljon ; 6) alkotmányunk elveit védelmezvén, nem csak alkotmányos rendszert követelnek életbe léptetni, hanem ki is mondják, hogy annak visszaállítására nézve vannak nehézségek, de ezen nehézségek elhárítása lehetséges. Á méltányossági szellem uralkodik abban, megnyugtat az és reményt gerjeszt; nem szavakkal kivan ánritani, hanem tettleg is bebocsátkoztak a közös ügyek tárgyalásába. Meggyőződésem szerint a felsőház feladata közvetítő, neki a hazafiúi hévtől elragadott indulat szavait mérsékelni kell. Igen, de az ország jogos kívánalmait, igaz aggodalmainak fölterjesztését akadályozni nem feladata. (Úgy van \) Hanem feladata megnyugtatni, bizodalmat gerjeszteni, felvilágosítani a királyt az ország hangulatáról, felvilágosítani őt a jelen perez egész ünnepélyességéről, kimondván, hogy az ország, törvényes alkotmányos jogait védelmezve, se felsőbbséget nem akar gyakorolni a többi tartományok felett, se a birodalmi hatalmat csonkítani nem kívánja. Vágyik kibékülni királyával, vágyik vérét és vagyonát törvényesen és alkotmányosan uralkodó királyának felajánlani, kardja és támasza lenni koronázott királyának. És igy elfogadván Békésmegye főispánjának indítványát, hiszem egyszersmind nem akadályozni, nem halasztatni, hanem előmozdítani az országgyűlés menetét, a közös ügyeknek tárgyalását, a várva várt kiegyenlítést. (Elénk helyeslés.) Szögyény László főispán: A mik az előttünk fekvő fölirati javaslatban foglaltatnak, elméletileg és szorosan jogi szempontból tekintve, anynyira igazak s törvényeink szelleméből meritvék, hogy a magyar törvényhozó testület kebelében vitának tárgyát nem is képezhetnék, ha a törvényhozásnak — törvényalkotás mellett — más föladata nem volna, mint a felett őrködni, vajon maga utján meg nem változtatott s meg nem szüntetett törvények nincsenek-e egészben vagy részben hatályon kivül ? ha pedig volnának, azoknak egyszerű foganatosítását sürgetni, nem figyelve az okokra és eseményekre, melyek azt előidézték. Ámde ha ez igy volna, a magyar törvényhozásnak az elébe tűzött föladat megoldásához fogni nem lehetne, míg — hogy egyéb régieket és ujabbakat mellőzzek — nádor választva nincs , a mihez — mintáz 1790-iki példa mutatja— a király előleges megkoronáztatása nem kívántatik. Én másként fogom föl föladatát a törvényhozásnak, mely ugyan az ország minden törvényeinek, alkotmányának és összes jogainak őre, de egyszersmind a nemzet politikai lételét fentartó számos életereknek, melyek törvényeken kivül más elemekből is szívják az életnedveket, gyülpontja , nem csupán törvényektől föltételezett legszentebb érdekeinek letéteményese és ápolója, és sorsának nem egyedül a törvénykönyvben foglalt szabályok, hanem az életnek kimeríthetetlen változatosságai, a körülötte alakuló viszonyok s a világeseményeknek el nem tagadható visszahatásai szerinti intézője. (Ugy van!) Hogy ez a törvényhozás föladatának helyes fölfogása, mutatja a képviselőháznak eddigi eljárása is,