Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-15
XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 67 mely szerint, az ország több lényeges jogai érvényesítésének követelése, a körülmények bölcs számbavételével, elkalasztatott, másoknak foganatosítása pedig akként sörgettetett, hogy a mennyiben ez a törvény rendeletének azonnal teljesen meg nem felelhetne, az illető közegek a törvényhozás engedékeny elnézésével fognának találkozni. A kérdés tehát már most csak a körül foi'og: vajon ezen, a törvényhozói kötelesség szigora s a politikai ildom követelményei között keletkezett transaetio a kellő határokig ki lett-e terjesztve ? Ezen határok, ezen „certi fines, quos ultra citraque necpiit consistere rectum." Magyarország jogaira és kötelességeire nézve, közügyeink jelen zilált állapotában, biztosan nem találhatók föl máshol, mint a pragmatica sanctióban, ezen kétoldalú államszerződvényben, mely, 0 Felsége legmasrasb trónbeszéde szerint is, mint kölcsönösen elismert jogalap kell , hogy a létező bonyodalom j megoldásának kiindulási pontjául szolgáljon. (Helyeslés.) És itt legyen szabad szerénytelenség nélkül megemlítenem, hogy én ezen legfelsőbb királyi kijelentést annál bensőbb örömmel üdvözöltem, mert már hat évvel ezelőtt egy más téren, mely hosszas kényszerű hallgatás után a szabad szónak valahára megnyílt, szintén a pragmatica sanctióra, mint azon egyedüli jogalapra utaltam, melyen a létező bonyodalom kölcsönös méltányossággal mind két fél érdekében megoldható ; és egy évvel később tisztelt barátom Vay Miklós báróval, az j 1861-iki országgyűlési föliratra adandott válaszszal szintén ezen alapon és szellemben kívántuk volna az országgyűlés és korona közötti egyezkedést megindítani; mely, ha akkor folyamba jön j vala, hihetőleg túlvolnánk már politikai ujjászülctésünk vajúdásain, melyek közt most, aggodalom- i mai vegyes reményekkel telve, találjuk magunkat. \ Már most tehát, midőn a pragmatica sanctió j mind a korona, mind az országgyűlés által, mint kölcsönösen elismert jogalap, közös kiindulási pon- ; túl el van fogadva, legyen megengedve még egy ! futó pillantást vetnem arra: miből álljnem csak szorosan jogi, de egyszersmind szélesb politikai szem- í pontból is ezen kétoldalú államszerződvény lényege ? mi volt keletkezésének tulaj donképen | czélja ? és mik lettek ránk nézve annak elutasíthat- j lan következései szerzett jogokban s ezekkel viszonylagos kötelességekben ? Igen rövid kívánok e részben lenni, s nem fogok a m. főrendek türelmével visszaélni. De minthogy nekem most azon nem keresett szerencse jutott, hogy a mélt. főrendek tanácskozásának ezen szentélyében fölszólalhatok, meg nem tudnám magamnak bocsátani, ha az alkalmat föl nem használnám, hogy azt, mi hazánk s nemzetünk szent érdekében szivemen fekszik, e válságos pillanatban teljes őszinteséggel kitárjam. (Halljuk!) Tudva van, hogy a pragmatica sanctio a szatmári békekötés létrejötte s az osztrák-spanyol örökösödési háborúnak bevégzése után, az ausztriai ház örökös birtokainak eloszthatatlan és széfbonthatatlan együttmáradása czéljából, de egyszersmind, miután Vl-dik Károly császárnak, Magrvarország e néven III-dik királyának, a felséges Habsburg-ház utolsó férfi tagjának, Braunschweigi Erzsébet-Krisztina herczegnővel kötött házasságából figyermekei nem voltak, az ausztriai ház leányivadéka trónörökösödésének az összes magyar és nemmagyar országokban s tartomány okban való biztosítása végett lőn Bécsben 1713-iki april 19-én kihirdetve, minek épen holnapután fordul 144-dik évnapja. Ez okmány aztán, tartalma (szerint, a többi országokkal és tartományokkal, a császár, mint absolut ur és egyedüli uralkodó által inkább csak tudomás és egyszerű elfogadás végett, közöltetett. De Magyar-, Horvát-, Tót- és Erdély országban ezen szabálynak érvényesítése csak egy lényeges, és akkor közel jövőben gyakorlandott nemzeti jognak föladásával levén keresztülvihető ; ennek pótlásául a nemzet viszont, a kölcsönös védelem mellett, az ország törvényes önállásának, alkotmányának és törvényeinek sérthetlen fentartását biztosíttatta magának minden jövő időkre ünnepélyesen az uralkodó ház által. így lőn a pragmatioasanctióból a magyar korona országaira nézve kétoldalú államszerződvény, mely a törvényhozás utján 1723-ban maga rendé szerint törvényesíttetett, 143 év óta törvényes hatályban áll. és a legtöbb európai hatalmasság által határozottan az európai egyensúly érdekében ismertetett el. Ezen szerződés lényegét már most három fő pont képezi: a felséges uralkodó ház tagjainak trónöröködési rendé; a magyar és nem-magyar országok és tartományoknak kölcsönös védelem melletti elválhatatlan és szétbonthatatlan együítmaradása; és a magyar korona országainak törvényes önállása s alkotmányos jogainak sérthetlen íentartása. De minthogy a pragmatica sanctio csak lényegben és természeténél fogva, nem pedig alakilag is mondható államszerződésnek: czéljainak foganatosítására és gyakorlati érvényesítésére az eszközöknek kölcsönös egyetértésben való megválasztása és idő- s körülményekhez való alkahuazása,ezeknek kellő számbavétele, s a velők való megalkuvás szabadsága mindkét részről mintegy magától értve fen volt tartva. Mind két iészről, mondám. S azért, valamint Magyarország a pragmatica sanctio által újra biztosított alkotmányos jogait még csak 1723 után fejette ki a mostani tisztaságra és határozottságra, mint ezt az 1723-ki, 1741-ki, 1790-ki, 9*
