Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-14

XIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 57 létező, határozott vagy határozatlan, jogosult vagy túlfeszített kivánatokat egyszerre akart létesíttetni, egyszerre életbeléptetni, a nélkül, hogy a törvény­hozók e kivánatok öszhangzásáról vagy ellentété­ről, és a hol ellentétek voltak, azok összeegyezteté­séről vagy kiegyenlítéséről előrelátó óvakodással gondoskodtak volna. Es ha ez elnézés Europaszerte veszélyes volt, kétszeresen veszélyesnek kellett lenni oly államösszeköttetésben, melyet számos jogi és gyakorlati ellentét vagy legalább a még rendezetlen érintkezések bő mértéke jellemez, és hol, midőn minden kívánságot egyszerre és ha­son mértékben szándékoltak teljesíteni, az ered­mény az ellentétek fokozásánál , összeütközésnél aggasztó rázkódtatásnál egyéb alig lehetett. Az 1848-iki törvények fölállították a felelős minisztériumot, melynek folytán a képviselőház fölirata a parlamenti kormány életbeléptetését óhajtja; de maga ezen törvény, természeténél és az akkori körülményeknél fogva, egyes kitételekben oly határozatlan,másokban oly annyira tulcsapó a monarchikus miniszteri rendszer határain, hogy teljes változatlan gyakorlati alkalmazását e házban, és tán a képviselőházban is, alig fogná valaki várni vagy sürgetni. Oly törvény, mely egy részről a miniszterek kinevezését csak az Ü Felségét helyet­tesítő nádor által eszközölteti,- mely nem elégszik meg azzal, hogy a minisztérium számát oly hatá­rozottan bizonyos igazgatási szakoknak kiszabja, hogy nem lehet ü Felség-ének más tanácsosokkal élni; mely azon példátlan intézkedést foglalja ma­gában, hogy ezen minisztériumot csak a miniszteri elnök közbenjárása által alakithatja; oly törvény. mely a miniszteri elnököt ily módon félig ideigle­nes diktátorrá alaki tja : oly törvény példátlan még a miniszteri intézk edés rendszerében is ; és ezen rendszer ily módú és kiterjedésű alkalmazását, leg­alább egyéni fölfogásom szerint, komolyan sür­getni nem lehet. (Élénk helyeslés.) Ha továbbá azon szakaszokat tekintem, melyekben a miniszterek te­endői vannak elősorolva, ezen teendők nem csak a dolog természeténél fogva, de a határozatlan, kétértelmű körvonalozás által is, veszélves összeüt­közések bő anyagát foglalják magokban a köz­birodalom irányában. Fölemlítem e részben e ki­tételt: „országos pénzügy;" fölemlitem a „honvé­delmi" ügyek szakát, mely még a forradalom ké­sőbbi kifejlődése előtt, nem kétlem, nem rósz aka­ratból, vagy forradalmi szándékból, de a dolog ter­mészeténél fogva, már június 16-dikán, midőn az Erdélyországba intézett miniszteri kibocsátvány keletkezett, hadügyi minisztériummá változott volt és az eredeti megállapodásokat messze túlhaladó jellemet öltött magára. Nem akarom a méltóságos főrendeket mind­azon egyes ellenvetések fölsorolásával untatni, me­FŐKENM NVPLŐ. 186 3 ,. I. lyek bennem az 1848-ki törvények szabálytalan, határozatlan szerkezete ellen fölmerültek, (Halljuk!) de e törvények szabálytalansága, némely legfonto­sabb részleteiknek és intézkedéseiknek sokértel­műsége és határozatlansága, valamint a múltban a legszomorúbb és legveszélyesebb összeütkö­zésekhez vezetett, úgy jelenleg sem képezheti az ország megnyugtatásának biztos és hatályos esz­közét. De nem mellőzhetek egykét észrevételt azok­ra nézve, mik a képviselőház föliratában a parla­menti rendszerről és a minisztérium-felelősségről mondatnak. (Halljibk !) Elméleti szempontból könnyen lehetne ugyan azt vitatni,hogy akormányfelelősség inkább eszköz a parlamenti kormány kivitelére, mint annak egy időbeli gyakorlati következménye. A felelősség, leginkább úgy, mint azt régi törvényeink értetik, ugyan egyenesen a törvény rendelete által szabá­lyoztatik ; mig a parlamenti kormány a többség akaratában sarkallik: ez törvény sérelem nélkül tá­madhat meg. valamint törvénysértés esetére is támogathat, hol és mikor akarja és üdvösnek hi­szi. De mellőzve ezen elméleti elmefuttatásokat, és nagyában arra hivatkozva, mit e tekintetben Czi­ráky gr. t. barátom előhozott, nem hallgathatom el, hogy a parlamenti kormány meggyőződésem szerint nem annyira a politikai szabadságnak, mint főleg a kormány-hatalom mi módon kezelésének és mi módon való üdvös szervezésének kérdése. (Ugy van!) E tekintetben azon testület természete és jelleme, melynek befolyása alatt gyakoroltatik a parlamenti kormány rendszere, eldöntő erővel bír szemem előtt azon kérdés megoldásában : vajon üd­vös-e vagy nem a parlamenti kormány megkísér­lése. Es ha valaki azt állítaná, hogy a parlamenti kormány egy és ugyanazon institutió Angliában, hol a közügyek oly házak befolyása alatt állanak, melyek az ország társadalmi főbb rétegeit épen úgy, mint a középosztály független intelligentiájá­nak iparát, vagyonát híven képviselik, hol a vá­lasztási jogok kiterjedése mindig óvatos, komoly megfontolásnak eredménye volt, nem elvont ter­mészeti jogok szempontjából, hanem gyakorlati politikai hatásának tekintetéből döntetett el, hol a passiv választási jog- sok ideig magas cpialificatio­hoz volt és van kötve jelenleg is, legalább közvetve az által, hogy a parlamenti tagok magok gondos­kodnak ellátásukról ; ha valaki azt állítaná, hogy ezen parlamenti kormány ugyanazonos más par­lamenti kormánynyal, hol minden tényezők hiá­nyoznak vagy más természetnek : nem titkolhatnám el azon meggyőződésemet,'hogy ily politikus pusz­tán a szavakat és a külformukat tekinti, de a do­log valódi természetét komoly vizsgálatra nem méltatta. (Elénk helyeslés.) Ehhez járul még azon körülmény is. bögyén

Next

/
Oldalképek
Tartalom