Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-131

614 GXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. gokat, de a szabadság ösvényén óvatosan haladnak és a szabadság elveinek alkalmazásánál a legtávolabb terjedő consequentiákat szem előtt tartják. Igen helyesen jegyezte meg ez irányban a kalocsai érsek ő exeja, mennyire veszedelmes a „zu viel regieren" ; de ha ő ezt ellenzi s elitéli, akkor én meg a „nicht regieren" elvétép oly veszedelmesnek tartom : mert én igen nagyon tudok lelkesülni a libertéért, de még nagyobb mértékben félek a libertinitástól. Epén azért a szabadság utján is a kellő mértéket meg kell tartani, és hiszem, hogy ha ő nagyméltósága figyelembe veszi mind azon consequentiákat, melyek abból támadnának, hogyha a törvény épen nem avatkoznék azon kérdésekbe, melyeket ő excja teljesen a szülők szabadságára kivan átengedni, akkor el fogja ismerni, hogy alapos indokai vannak a törvényhozásnak e beavatkozásra. Méltóztassék ugyanis megfontolni, ha azon javaslat elfogadtatnék, hogy a szülők minden nembeli gyermekeik vallásos neveléséről egészen szabadon rendelkezhetnek, akkor meddig terjed ezen szabadság? Tudjuk, hogy ezen törvényjavaslat csak a bevett és keresztyén vallásfelekezetekről szól; és ha még ma annyira nem vagyunk is. de én hiszem, hogy a dolgok nem sokára oda fognak fejlődni, hogy ezen szabadon rendelkezést kifogjuk terjeszteni a keresztyén valláson tul is. Hogy ha pedig a szabályt ugy, a mint a jelentésben foglaltatik, megtartjuk, akkor az természetesen ugy is magyarázható, hogy ha tetszik, zsidó vallásban nevelhetők a gyermekek: (Ellenmondás) mert ez csak az egyetértéstől van feltételezve, és a mint a katholikus és protestáns szülök protestáns vallásban neveltethetik gyermekeiket, ugy egy harmadik vallásban is tehetnék. Én nem irtózom ezen gondolattól, és azt hiszem, a mélt. főrendek sem, mert a szabadság fejlődésének szabad tért hajlandók engedni; de ma még sem vagyunk ezen eszmére érettek, habár a mai nyilatkozatok után, melyek a fél század előtt hallottaktól oly roppant' mértékben különböznek, és látva, hogy épen azok tűzték ki ma azon zászlót, mely ellen azelőtt síkra szálltak, mondom, ezen haladás után bizton várhatni, hogy az ellenzés az általam emiitett eszme ellen is meg fog szűnni. De mivel a társadalom ma még nem érett meg ezen eszmére, a törvényhozásnak kötelessége beavatkozni ezen kérdésekbe, sőt a törvényhozásnak érdeke is van aziránt, hogy saját semlegessége által a vallás iránt közönyösséget ne idézzen fel. Már pedig ha egészen az illető felekre engedtetik a vallás választása, ebből azon közönyösség fog támadni a vallás irányában, mely ellen primás ö herczegsége oly határozottan nyilatkozott. Ő herczegsége ezen nézetét bizonyára érdemdús egyházi pályáján szerzett gazdag tapasztalataiból merítette. De különben ki nem tudja és ki nem tapasztalta, hogy nem helyes dolog az, hogy a házasuló felek egymással enyelegve és mindenféle szenvedélyek közepett azt kérdezzék egymástól : „Hát, barátom, micsoda vallásban neveljük majd gyermekeinket?" Az ilyen lelkiismereti kérdéseket a szenvedélyeken felül kell emelni, mert nem lehet azt várni, hogy a házas felek oly conversatiót fognak e kérdés felett folytatni, mint a minőt egy protestáns és róm. katholikus egyházfő folytatna; hanem a conversatió egészen érzéki lesz, és azt fogja mondani az egyik is, a másik is: „Téoy a hogy tetszik !" mert Injába, emberek vagyunk, és nem egyszer áldozta fel valaki ifjabb korában az érzelgés perczeiben egész íöldi boldogságát. Nem akarom a mélt. főrendeket előadásommaljtovább tartóztatni, csak kijelentem, hogy megnyugvással vehetjük a törvényjavaslatot ugy, a mint előttünk fekszik, és mert ugy vagyok meggyőződve, hogy abból a kath. hitfelekezetre is a legkisebb kár háramolni nem fog, a törvényjavaslat elfogadását ajánlom. (Szavazzimk!) Zichy Henrik gr.: Én elállók, ha a többi is eláll. Nádasdy Lipót gr.: En is elállók azon esetben. Erdődy Sándor gr.: Én nem állok el! Zichy Henrik gr.: Akkor én is szólni ki • vánok. (Halljuk!) Én azok közé tartozom, kik már 24 évvel ezelőtt szintén a főrendi házban ezen tárgyban szót emeltem, s megvallom, hogy az elvekben, melyek ma itt vitattatnak, nagy változást nem látok azok részén, kik a kath. vallás jogait, tanait védelmezik, és a mint akkori időben a vegyes házasságból származott gyermekek vallási neveléséről mondatott, ugy ma is a nevelés jogát a szülők oly elvitázhatlan jogának tartom, hogy azt lehetetlen ezen törvény által megszorítani, s én azt hiszem, akármilyen coercitivuma legyen, mégis csak irott malaszt fog maradni, mert a családi életben nem lehet megakadályoztatni a szülőknek hajlamát és kívánságát a gyermekek vallási nevelése iránt. Hallottam, hogy a mélt. urak közül többen attól félnek, hogy a kath. papoknak nagy befolyásuk lesz, ha a szülők elhatározására bizatik a vallási nevelés választása; de én azt hiszem, ha positiv törvényt hozunk, még nagyobb lesz befolyásuk, mert akkor mindenesetre kötelességüknek fogják tartani, minden módot elkövetni, hogy a házas társakat arra birják, hogy a törvény kijátszassék.