Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-131

CXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 611 hogy ezen törvény zárja ki lehetőségét mindazon viszálkodásoknak, melyek a gyermekek vallása kérdéséből a családi életben felmerülhetnek. Eddig tudtommal három praxis létezik a vegyes házaszágból született gyermekek nevelésére nézve: t. i. a gyermekek vagy mind atyjok vallását követik; vagy a fiuk atyjok, a leányok pedig anyjok vallását követik : vagy pedig végre a szülők szabad rendelkezésére bizatik a gyermekek vallásos nevelését meghatározni. Azon kérdést állítom most fel: ha azon általam előre bocsátott kellékek állanak, ezen három praxis közöl melyik felel meg azon elveknek ? Az első praxist ajánlja a nevelés könnyítése, mert ez esetben csak egy vallásban neveltetvén a gyermekek, ez által, kérdést nem szenved, a nevelés könnyítve van; de ezen gyakorlat nem felel meg azon kelléknek, miszerint szükséges, hogy a hozandó törvény a természeti jogon alapuló igazságra és méltányosságra legyen fektetve. Mert ha a házasságnak keservei és örömei, a házasságnak kötelezettségei és jogai közösek, akkor nem igazságos és nem méltányos, hogy az anyának ne jusson osztalékrésze a gyermekek vallásos nevelésében is, és ennélfogva ezen gyakorlat — az én felfogásom szerint — nem felel meg azon második kelléknek, mely szerint t. i. szükséges, hogy zárja el annak lehetőségét, hogy a gyermekek nevelése iránt a házasságban súrlódások ne történhessenek: mert ezen esetben meglehet, hogy az anya később megbánja és fájlalja, hogy egyetlen gyermekét sem nevelheti a maga vallásában; ez az anyának nyughatatlanságokat, izetlenségeket okozhat, melyek aházasság boldogságát is alááshatják. A második praxis pedig felfogásom szerint tökéletesen megfelel mind a két kelléknek. Az elsőnek azért, mert a fiuk atyjok, a leányok pedig anyjok vallását követvén, mind a két szülőnek vallásos érzete gyermekeik irányában meg van nyugtatva, és épen ez által meg van felelve a másik kelléknek is, mert a szülők vallásos érzete ki levén elégítve, nem tehetem fel, hogy ezen kérdések többé viszálkodásokat idézhetnének elő a házasságban, és pedig épen azért nem, mert positiv törvény rendelkezik ez ügyben. A harmadik praxis szerint, mint a mely itt többek által felhozott, a szülők önkényére bizatik a gyermekek nevelése. Ez, habár elvileg alegszabadelvübbnek látszik is, az alkalmazásban épenséggel nem az. És ezen praxis az általam felállított kellékek sem egyikének, sem másikának nem felel meg. Az elsőnek nem azért, mert a gyermekek nevelése iránti egyezkedés soha — vagy legalább ritkán — a szülők szabad akaratának kifolyása, hanem mindig, vagy legalább többnyire, valamely külbefolyás eredménye. Én legalább arra példát nem tudok, a műveltebb körökből épen nem, hogy a vőlegény arájával, a szerelem enyelgése közt, összekelésök előtt határoztak volna a felett, hogy minő vallásban akarják gyermekeiket nevelni; de igen is tudom azt, hogy ha gyermekeik vallásos nevelése iránt történt később valami, az nem a házassági szerződésben álló felek, t. i. a házas társak, hanem a házassági szerződésen kívül állók, tehát mások által eredményeztetett, sőt gyakran erőszakoltatott is. Tudnék számtalan példát fehozni arra, hogy a gyermekeknek melyik vallásban neveltetése iránti kérdés csak akkor került szőnyegre, mikor a gyermek megvolt, és akkor ismét nem a szülők, hanem mások által inditványoztatott ezen kérdés, és gyakran azok által, kik ezen alkalmat felhasználva, oda hatottak a férjre, hogy még gyermek-ágyban gyengélkedő neje iránt figyelemből, szeretetből, gyengédségből,saját lelkiismeretének megszorításával, engedékenynyé vált nejének vallása irányában. Kérdem már most. mélt. főrendek! vajon az ily esetekben a gyermekek vallásos neveltetése iránt kötött egyezség a szülők szabad akaratából foly-e ki ? nem külbefolyás hat-e itt a szülők akaratára, és nem gyakoroltatik-e itt a legnagyobb morális pressioV Ugyan kérdem : azon számtalan reversalisok közt, melyek kiadattak, létezik-e csak egyetlen egy, melyről jó lelkiismerettel azt lehetne mondani, hogy az a szülők szabad akaratának kifolyása volt ? vajon nem mindenkor mások által indítvány oztatott-e ezen reversalis ? Ebből tehát, felfogásom szerint, világos, hogy ezen harmadik praxis nem felel meg sem az első, sem a második kelléknek. Az elsőnek nem azért, mert nem alapul az igazságon és a méltányosságon ; a második kelléknek nem felel meg, mert nem zárja ki a felmerülhető viszályok lehetőségét : mert ha a gyermekek vallási nevelésének ekként! keresztülvitele a szülők szabad akaratából keletkezett egyezségnek neveztetik, akkor előre látható, hogy ezen egyezség ingadozó lábon áll, csak izetlenséget fog előidézni, és fel fogja dúlni a házasságban a békét és nyugalmat. Elégséges itt csak a reversalisokra s azok káros következéseire hivatkozni, melyekről többet szólni nem akarok, miután a korcnaőr úr ő excja oly körülményesen fejtette meg a dolgot, hogy alig lehetne többet hozzája tenni. Megjegyzem csak azt, hogy ezen három praxis közül leginkább felel*meg az igazságnak az, hogy ha a vegyes házasságból született fiuk atyjok, a leányok pedig anyjok vallását követik. Ez nézetem a törvényjavaslat felől. Bátor volnék még a kalocsai érsek ő ecxellentiájának előadására felelni, ha két oknál fogva 77*