Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-131

6.1.2 CXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. ezt tenni nem tartózkodnám: először azért, mert rövid az idő; másodszor azért, mert nem igen fognék talán egymást capacitálni; de egyébként azért sem, mert csekélységemet és ő excellentiája mély tudományát és tapasztalatát vévén tekintetbe, ő excellentiája irányában e részben ugy állok, mint hornoeopathikus dilutió a leghatalmasabb allopathikus potentiához ; ennélfogva megjegyzésként csak kettőre akarok felelni. Első, mit méltóztatott mondani, a proselvtisxuusra vonatkozott. Engedjen meg ő excellentiája, hogy röviden csak egy pár nézetet fejtsek ki, melyekben talán részemről ben lesz foglalva a felelet azokra, miket méltóztatott a proselytismusról mondani. A vegyes házasságok helyzete most sokkal nyomasztóbb, mint volt azelőtt; jelesen pedig a vegyes házasságokban a katholikus nők helyzete legnyomasztóbb, mert ezek némileg azért, mivel vegyes házasságra léptek, bizonyos tekintetben az egyházból kizáratnak. A vegyes házasságok ezelőtt minden fenakadás nélkül adattak össze az egyházi szertartások mellett, serészben megfeleltetett az 1790. XXVI. t.-ezikknek, mindenkor megfeleltetett azon törvénynek, melyet félszázados fulytonos és szakadatlan gyakorlat és az egyházi rendnek a legnagyobb szigorúsággal, sőt épen féltékenységgel gyakorolt eljárása szentesitett. Midőn azonban 1'839-ben keletkezett azon pápai breve, mely a vegyes házasságoktól megtagadta az áldást, eltiltotta azoknak a templomban az egyházi szertartások kiszolgáltatása melletti összeadását, ugyanazon 1790. XXVI. t. ez., melyhez az egyházi rend oly hiven ragaszkodott, melynek ötven esztendőn át leghivebb őre volt, ezen breve által megsértetett. l)e nem csak a törvény sértetett meg ez által, hanem ezen szentszéki breve, felfogásom szerint, tisztelettel legyen mondva, megsértette a vallásos érzelmet átalában, mert megtagadta az- áldást, melyre minden ember, mint Isten kegyére eddig valláskülönbség nélkül számithatott; de megsértette a vallási gyöngédséget saját hivei irányában is, mert sajáí egyházának tagjait fosztotta meg az anyaszentegyház szertartásaitól, sőt megtagadta, de megtagadja jelenlegisavegyes házasságu anyától a beavatást, ha a született gyermek nem katholikus, hanem a törvény értelmében és engedményénél fogva más vallásban neveltetik. Vajon, mélt. főrendek, az egyházi rend ezen eljárása előmozditja-e ez által a vallás és egyház érdekeit ? terjeszti-e ez által a valódi vallásos érzelmet ? megfelel-e e részben a keresztyén türelemnek s a felebaráti szeretetnek ? Ezen kérdések eldöntése nem tartozik hozzám : mert e felett, mint illetékes biró, csak az fog Ítéletet hozhatni, ki hivatva van eldönteni azon kérdést: vajon az egyház szentségei, az egyház szertartásai a híveknek közös vagy pedig csak az egyházi rendnek kiváló és kizárólagos tulajdona-e? De, mélt. főrendek, hogy a szentséggel és egyházi szertartásokkal a vegyes házasságok irányában csakugyan disponál az egyházi rend, ez, felfogásom szerint, tagadhatatlan. íme, szomszédságunkban, Hatvanban épen ma vagy holnap lesz két hete, egy katholikus nő reversalist adni nem akaró protestáns férfival eljegyeztetvén, midőn a nő az összekelési nap előtt, áhitatosságtól buzdítva, a sz. gyónással élni kivánt, a lelkész által elutasittatott s a gyónás tőle megtagadtatott, mert vegyes házasságra lépett. [Nyugtalanság.) Már ha az öszszekelést a lelkész megtagadhatja, megtagadhatja a beavatást, megtagadhatja a gyóuást, akkor azt kell gondolnom, hogy a vegyes házasságok irányában joga van a többi szentségeket és szertartásokat is megtagadni. Már most ily fegyverek mellett mily hatalmat s befolyást lehet a lelkésznek a vegyes házasságokra gyakorolnia, azt bizonyítani nem szükséges. A mi pedig azt illeti, hogy lehet-e törvényt hozni, mely a reservalisok érvényességét meg fogja szüntetni ? ezt én lehetetlennek tartom, ha az előbbi törvény fog állni: mert akkor hasonló lenne ez ahhoz, ha valaki tűzoltó szivattyút vásárolna azért, hogy a tüzet elolthassa, de nem gondoskodnék arról, hogy tüz ne támadjon. Én tehát ezek szerint azt mondom, hogy a vegyes házasságban a gyermekek vallásos nevelése feletti egyezkedésnek nincs helye: mert ha ez meg fog történni, akkor meghozzuk a reversalisok intézményét, és elvetjük az örökös viszályok csiráját. Azért én a koronaőr ő excellentiájával egyetértve, pártolom a törvényjavaslatot azon szerke| zetben, mely azt kívánja, hogy a fiuk atyjok, a leányok anyjok vallását kövessék. [Szavazzunk í) Simor János herczeg-primás: Nmélt-elnök! mélt. főrendek ! Miként a szőnyegen forgó törvényjavaslatnak czime mutatja, abban a törvényesen bevett keresztyén egyházak viszonosságáról terveztetnek határozatok. A jogviszonosságnak a bevett egyházakat illetőleg, véleményem szerint, más értelem, más magyarázat nem adathatik, mint a mely azt logikailag, de juridikai szempontból is megilleti. A jogviszonosság nem jelentheti azt, hogy egyik vallásfelekezet magát hitelveiben vagy vallásgyakorlíitában a másikhoz tartozzék alkalmazni, s nem jelentheti azt, hogy az egyiknek szigorúbb elveit s egyházi törvényeit a másiknak kevésbbé szigorú formáihoz a világi törvényhozás által módositani lehessen: mert a jogviszonosság