Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-131
610 ÖXXXI. ORSZÁGOS. ÜLÉS. meg voltak győződve. Ha azon törekvés nem jogosult : vétkesen proselytáskodik az ;apa, midőn gyermekét oktatva növeli, proselytáskodik a tanító, midaőn tudomány szellemi kincses-ládáit megnyitja tanítványai előtt. Ha azon törekvés kárhozta tandó : akkor jogosulatlan a világot polgárosított keresztyénség maga, melyet pedig államtörvények dlen hirdetett a szent meggyőződés, s magok a túloldali állitások szerint is jogosulatlan alapon ál!, engedje meg a nmltgu koronaőr ezt kimondanom, maga a reformatió, melynek hirdetői pedig ismét szintén kétségtelen államtörvények ellen harczoltak tanaik terjesztésében. Proselytáskoduuk most is mindnyájan, minoritások és majoritások, ezen szellemi csatában, mely a politika mezején vivatik. Mihelyt az emberi ész meggyőződést szerzett magának, kezdődik hóditó törekvése, s ha ezt v alaki proselytáskodásnak akarja nevezni, különböztesse meg ennek nemeit: s lesz a proselytáskodásnak egy neme. melyet el kell itélni, mert méltatlan czélt tart szem előtt s méltatlan eszközökkel él; de lesz egy másik is. mely meggyőződését nemes eszközökkel terjesztvén, oly törekvésként áll elénk , mely előtt mindenki meg fog hajolni. És hogy Magyarországnak bármely felekezetű papjai, egyes eseteket kivéve, hivatásszerű mííködésökben a nemtelen proselytáskodásra nem fognak vetemedni, biz'on reménylem. De ha történnék is ez, mikor volna eljárásának károsabb hatása a családok nyugalmára és jóllétére nézve- mint épen akkor, ha nem a szülőknek már egyezkedett és megszilárdult akarata állna elébe? S vajon a helytelen proselytáskodás ellen nem lesz-e inkább vértezve a családi élet, ha a szülők szabad eltökéléssel határoztak gyermekök vallási nevelése felett, mint ha meghajolni tartoznak egy kényszer előtt, melyet a törvény erőszakol reájok. s mely ellen nem egynek feljajdul vallásos érzete, hitbeli meggyőződése? Az mondatott, hogy az ily befolyások ellen óvó szert kell adni; én azt hiszem, hogy nem az ily befolyások ellen szükséges az óvószer, hanem inkább a kényszer ellen : mert az olyan befolyások ellen meg fogja magát védeni a meggyőződés, meg fogja magát védeni azon eltökélett akarat, mely a szülők keblében határozott már a gyermekek nevelése felett. Előszámláltam azon fő észrevételeket, melyek a mai vita folytában az egyesült hármas bizottság javaslatának ellenére felhozattak, s melyeket miután röviden illustráltarn volna, még csak arra térek viszsza, a mit Bihar megye mélt. főispánjamegjegyzstt, hogy t. j. az egyén szabadsága azon határokig terjedjen csak, míg az államnak vég czéljait megakadályozólag vagy sértőleg nem érinti és míg más állampolgárok jogát nem károsítja. Mit jelen tár• gyunkra alkalmaztatva, különösen az elsőre nézve meg vagyok győződve arról, hogy a hol zavartalan békében élnek együtt a szülők s teljes megnyugvás szerint nevelik gyermekeiket, ott az állam czéljai is leghathatósabban vannak előmozdítva. Ez pedig ott éretik el legbiztosabban, hol a férfi s nő meggyőződésök és szivhajlamuk szerint szabadon határozhatnak a felett, mit életök egyik legfőbbb feladatának tartanak. De a mit másodszor kivan a mélt. bihari- főispán ur, hogy t. i. az állampolgároknak jogai sértve ne legyenek a szülőknek szóban forgó szabad rendelkezhetése által, arról kezeskedik azon intézkedés, melyet a hármas bizottság javasol: mert a tökéletes viszonosság és jogegyenlőség elvén alapszik, azt épen tartja, és ha az inditvány törvény méltóságára emeltetnék, biztosítja is. Hogy végre a bizottmányi módosítás elfogadása esetében az annyira kárhoztatott téritvények kedvezőtlen befolyást gyakorolhatnának: azt nem ismerhetem el: mert hiszen épen a hármas bizottság módositványábau ki van mondva, hogy a törvénynyel ellenkező bármely szerződés, téritvény, rendelkezés ezentúl érvénytelen és semmi esetben sem bir az állam előtt jogerővel. Oly szerződések pedig, melyek jogerővel nem birnak, a gyermekeknek a szülők által meghatározott vallásos neveltetését sikeresen semmikép sem támadhatják meg. Miután ezekkel elengedőkép illustrálva látom azokat, miket az előttem szólott igen tisztelt urak a hármas bizottság javaslata ellen mondottak, nem zárhatom be rövid beszédemet egyébbel, mint azon méltányos kívánalommal, hogy a szabadság jelen aerájában felállított vezérelv vitánk tárgyára nézve is diadalmoskodván: legyen szabad egyén, szabad család, szabad egyház a szabad államban! Festetics György gr. miniszter: Nagymélt. elnök ! mélt. főrendek ! Azok, kik a mellett vannak, hogy ezen törvényjavaslat eredeti szerkezete szerint fogadtassék el, oly jól indokolták és oly szabatosan ez ügyet, hogy én részemről ahhoz szólni mit sem kívánhatok ; csak azon egyet bátorkodom megemliteni, hogy a kormány ajánlja a mélt. főrendeknek, hogy e törvényjavaslatot ugy, mint az a képviselőháztól hozzánk érkezett, elfogadni méltóztassanak. (Helyeslés.) Radvánszky Antal főispán: Nagymélt. elnök ! mélt. főrendek! Azon kérdés megoldásánál : mely vallásban neveltessenek a vegyes házasságban született gyermekek? szükségesnek tartom, hogy a törvényhozó két kellékre fordítsa figyelmét : először arra, hogy az e részben hozandó törvény legyen kifolyása a természeti jogon alapuló igazságnak és méltányosságnak ; másodszor,
