Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-131
CXXXI. ORSZÁGOS TJLÉS. 609 pont, melyet benső államéletünk rendezésekor mindenkor emlegettetni hallunk. Szabadon mozogjon az egyén, a család és az egyház, ügyei kezelésében, czéljai előmozdításában, érdekeinek érvényesítésében • magától értetődik: azon határok között, melyeket az állam vég czéljára való tekintet huz szabad mozgása körött. Alkalmazzuk ez elvet jelen tanácskozásunk tárgyára. Mindenki elismeri az apának és anyának kötelességét : gyermekeit nevelni , és nevelni vallásosán. A kötelességnek correlatuma a jog. Hogy azon kötelességét teljesíthesse az apa és az anya, joggal is kell neki bírnia gyermekei vallási nevelésére, joggal kell birnia azon mód meghatározására, melyen gyermekeinek vallásos nevelését eszközölje. Ezen jogába az apának és anyának , ezen jogába a családnak bele nem nyúlhat az állam: ha csak a gyakran s méltán kárhoztatott : „Zu wiel regieren!" elvet nem akarja a legkényesebb, a legszentebb vallás-erkölcsi, és a megtámadhatlan családi érdekekre jogsértőieg alkalmazni; ha csak semmi czimen nem jogosult omnipotentiáját minden határokon tul hajtva, a családok szentélyébe benyúlni és oly jogbitorlást elkövetni nem akar, mely — mint minden bitorlás — elébb-utóbb, de bizonyosan megboszulja magát. Az egyéni, családi és egyházi szabadságot fenhangoztató szabad állam a legnagyobb következetlenségbeesnék, ha az uralkodó vallásokat elismerő, és azokat önön érdekeikkel ugyanazonositó államok példáját követné. Miért is a szabad egyezkedhetést kívánom a gyermekek nevelésére nézve biztositatni a szülőknek, a családnak. És ha ennek jelen körülményeink közötti szükségességéről nem lettem volna már eddig meggyőződve, ma győződtem volna meg arról. A mai vita folytán ugyanis majd azt hallottuk említeni, hogy legtanácsosabb volna az apáknak tulajdoníttatni a jogot, hogy az ő vallásukban neveltessenek minden gyermekek, majd ismét hallottuk az anyáknak különös érdekeltségét kiemeltetni gyermekeiknek az ő vallásukban való nevelésére nézve. Az egyesült hármas bizottság javaslata megint egészen mást mond, s a képviselőház által elfogadott szerkezet szintén mindezen alapnézetektől eltérően kíván rendelkezni. Magok ezen elágazó nézetek is már arra mutatnak, mennyire különbözők e tárgyban a bármiképen érdekelteknek— s épen azért a szülőknek, az apáknak és anyáknak is — meggyőződései, s ezekre alapuló kívánságaik, követeléseik; mennyire kiteszi tehát magát a törvényhozás azon veszélynek, hogy midőn bár mily kényszert rendel gyakoroltatni, A FÖBENDI HÁZ NAPLÓJA. lSGVsazoknak meggyőződését sérti, jogosult kivánataikba ütközik, eltulajdonithatlan szabad rendelkezési jogukon zsarnokokosdik. Mely eljárásnak igazolására az mondatott, miként a múltnak szomorú tapasztalatai jogositnak arra, hogy a javaslat által kimondott kényszer törvénynyé emeltessék; de hiszen , épen ezen szomorú tapasztalat oly időből való, melyben a szülők nem követhették szabad akaratukat gyermekeik vallásának meghatározározására nézve, hanem törvény uralkodott, mely kényszeritette őket bizonyos vallásban növelni gyermekeiket. A kényszer idejéből fölhozott tapasztalak tehát csak épen a kényszer ellen, s nem a szülői szabad elhatárzás rendszere ellen harczolnak. Sőt épen azért, nehogy ezen szomorít tapasztalatok jövőre megújuljanak, látom én szükségesnek azon előttünk fekvő két javaslat közül azt választani, mely a szülők szabad rendelkezési jogát kivánván törvénynyé emeltetni, a családi békét, együttélést és jóllétet, a gyermekeknek kellő neveltetését inkább biztositbalja. Hivatkozás történt arra, hogy miután a vallásra nézve meg vannak a szülők oszolva, osztassanak meg a gyermekek vallási nevelésére vonatkozó jogok is. Ez, ugy, hiszem, csak octroy által történhetik, s nem tudom, mennyiben illik be az octroy a szabadság fön dicsőitett j'elen aerájába; sőt korunk eszméivel inkább megegyezőnek látom, hogy a szülők természetes joga gyermekeik vallásának meghatározására nézve elismertessék, mint hogy a szülők akarata ellenére bármily jog megosztásába beelegyedjék az állam, a törvényhozás. Továbbá hivatkozás történt azon veszedelmes befolyásra, melyet minden felekezetek papjai gyakorolhatnak a szülőkre, és egy sajnálatos kifejezéssel mondatott: „Szabad a vásár !' ; ezt fogják hangoztatni minden hitfelekezetek papjai és proselytáskodást fognak űzni, ha a szülők szabad akaratjok szerint határozhatják el gyermekeik vallását. Itt a protelytáskodás egész átalánosságban kárhoztatva lőn, Igen is, van a protelytáskodásnak egy neme, melyet kárhoztatni lehet és kell; de ismét van a vallásos meggyőződés terjesztésének egy, azon elhírhedt szóval helytelenül bélyegzett neme, melyet méltatlanul kárhoztat bárki is. A meddig meggyőződés fog létezni tudományos, politikai, vallási dolgokban, addig lesz mindenkor ludományos, vallási és politikai proselytáskodás is. A meggyőződés benső ösztönénél fogva terjeszkedni törekszik, hódit, hívőket gyűjt. Mely törekvés, ha jogosult nem volna, el kellene ítélni Aristotelest és Platót, mert tanítványokat gyűjtöttek magok körül; el kellene ítélni Hegelt és Kantot, mert a tudomány országában epochát alkotott müveikben hirdették azon tanokat, melyekről 77
