Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-131

CXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 605 a netaláni közönyösségnek és a gyermekek közti súrlódásoknak. Ezek mind állnak, noha határozottan kimondom a magam meggyőződését, hogy a vegyes házasságokra nézve az a fogalmam, hogy erre ne lépjen soha senki más, ki a keresztyén vallás szeretetétől nincs annyira áthatva, hogy képes legyen gyermekeit két valláteban, de azért vallásosán nevelni. [Helyeslés.) Tovább megyek. Mindazok, kik ezen általam is tisztelt meggyőződésben vannak, hogy az atya vallását kövessék a gyermekek mind, elfelejtek az anyát, ez pedig főtényező — szerintem — minden családi életben. Az mondatott, hogy az első nevelést a szülők adják; de a leánynak ki fogja adni a nevelést? Bizonyára az anya; azon anya fogja nevelni és "tanítani, kinek testéből lett teste. Legyen azon anyának, kinek annyi gondot okoz leánya, azaz öröme, hogy ő csepegtesse leánya kebelébea tanítást! legyen meg az az öröme, hogy az ő oldala mellett mehessen leánya itt acommunióhoz, amott a gyónáshoz ! Mindezen okoknál fogva én azon meggyőződésben vagyok, hogy nekünk mindenekelőtt positiv törvény kell; azonpositivtörvényt.az 1790. év XXVI. czikkét, fen akarom tartani azon módosítással, melynek bővitését nem csak a tjavaslat rendeli, hanem a méltányosság igényei is megkívánják. Az mondatott: nem kell kivihetetlen törvény ! Bátor vagyok kérdeni: vajon ezen általam is pártolt és a képviselőház által előterjesztett törvény kivihetetlen-e? Azt hiszem, senki ezt nem fogja mondani: mert positiv a törvény, ennek engedelmeskedni fog mindenki, akár szülő, akár más. Megvallom, mélt. főrendek, kissé tartózkodva ruegvek most tovább, midőn a bizottság javaslatáról szólok. Ez mit mond? Hogy a positiv törvényt, mely positiv törvényhez mi már pacificatiók alapján történt szerződéseknél fogva ragaszkodunk, hogy ne mondjam, hogy eltöröljük, de az akkor lépjen életbe, midőn a szülők szabad egyezkedése gyermekeik felett nem jöhet létre. És mi érvet hoz fel e mellett a bizottság? A szülők természetes jogát, melyet korlátolni nem szabad ; azon jogát s azon viszonyt, melybe még az államnak sem szabad beavatkoznia. Méltóztassanak megengedni, ezen eszme természetesen nem uj és nagyon szép; de az állam nem az eszméknek világában él, és nem mellőzheti a gyakorlatot, nem mellőzheti a tapasztalatot; hogy pedig e téren vannak oly sok kellemetlen tapasztalatok, ezt Cziráky János gr. úr ő nagyméltósága is oly szivrehatón méltóztatott megemlíteni; és itt ki kell mondanom, hogy mi, a régi gárda emberei, mennyit küzdöttünk, és nem csak mi protestánsok, de a katholikusok is velünk a reversalisok ellen. Azt mondják, hogy ez nem reversalis ; de kérdem, mi különbség van azon szerződés közt, a mely megemlittetett és a reversalis közt ? A reversalis mi volt ? Osszekelés előtt vették ki, akár egy, akár más módon, néha ki is csikarták azon biztosítást, hogy a protestáns apa — mert csak ettől vétetett reversalis — minden gyermekét a katholikus hitben engedi neveltetni. És mi van mondva most ezen egyoldalú reversalis helyett ? Az eltörölt reversalis helyett van egy — mint ki volt fejezve — szerződés mindkét fél között. És mikor köttetik meg ezen szerződés? Megvallom, ezt még veszedelmesebbnek tartom házasság után, midőn a frigy már meg van kötve : mert előbb, ha nem akart reversalist adni a férfi, megszűnt a házasság; de most, ha akkor kel életbe léptetni a szerződést, mikor már nem lehet többé visszalépni, ez —• fogalmam szerint — nem helyes. [Helyeslés.) Mondám, hogy maga az eszme igen szép, és ha eszményileg tudnám magamnak képzelni, hogy két szülő, a mint azt Wenckheim László báró ur ő méltósága oly ékesen előadta, minden idegen befolyástól ment lehet és semmi idegen befolyás nem hat reá, ha csak egy perezig is: azt mondanám, két kézzel kell elfogadni ezen javaslatot. De képzelhetjük-e azt, hogy — a miut a tények ma állanak — senki sem fog beavatkozni ? Azt mondja a bizottság vélekedése, hogy ez tilos ; sem a hatóságnak, sem pedig az egyháznak nem szabad beleszólni. Megvallom, a hatóságot mily értelemben vette a bizottság, arról nincs tiszta fogalmam: mert hogy például, ha a földmivelő szegény házába bemegy a bíró, vagy az uraság házába a szolgabíró: ettől igen könnyen megszabadulhatnak ; de az egyháztól — és itt nem csak egy egyházról szólok, hanem minden egyházról és lelkészeiről — nem oly könnyen szabadulhatni ; és ki meri azt nekem állítani és határozottan mondani, hogy az egyháznak ily utón nem lesz befolyása? Minden egyháznak lesz, és méltóztassanak el nem feledni, hogy eddig positiv törvény volt, most pedig e szerint nem lenne positiv törvény. „Szabad a vásár!" ez lesz a jelsző. A protestáns lelkész a plébánosnak, a plébános a lelkésznek fogja a kilincset kezébe adni, mert mindegyik proselytákat akar szerezni. Proselytákat szerezni minden lelkész szeret, és ha_ min den más befolyást el fogunk kerülni, ezt — szermtem — soha. „Szent a szülők joga, nem szabad beleavatkozni az államnak!" ez mondatik, ha positiv törvényt kérünk; hisz épen a szülők számára, azoknak minden befolyástól való megóvása végett, kérjük a positiv törvényt. Az mondatik, hogy ha nem tudnak meg-