Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-131
60Ö CXXXI. OBSZÁGOS ÜLÉS. egyezni a szülők, akkor a fiuk az apa, a leányok az anya vallását követik. Itt megint azokra appellálok, kik tudják, mi az, midőn az Isten a házas feleket gyermekkel megáldja. Ha szent s szép volt azon viszony, melyben a szülők éltek, ez azon arany kapocs, mely őket még közelebb hozza egymáshoz. És ez képezze most az Eris almáját, mely felett vitatkozzanak? és csak ha nem tudnak megegyezni, akkor döntse el a kérdést a törvény? Akaratlanul böles Salamon azon közönségesen ismert példája jut eszembe, midőn két anya a gyermek felett vitatkozott. Micsoda ítéletet hozott, mindenki tudja. Es mikor fog ezen szerződés megköttetni ? Akkor, midőn a gyermek a világra jön. Nem akarok itt túlzásra menni. Nem akarom mondani, hogy azon perczben az anya el van gyengülve, vagy hogy akkori örömében annyira el van fogúivá, hogy sem egyik, sem másik fél, mint szabad ember, nem képes a szerződést megkötni. Ekkor fogunk tanút hivatni annak meghallgatására, hogy mit nyilatkoztatnak a szülők. Ekkor van tehát ideje az ily szerződések kölesének: kinek lesz ekkor legnagyobb befolyása? Én nem teszek különbséget a vallások lelkészei közt; hanem utoljára a protestáns lelkész ép ugy, mint a katholikus plébános, felhasználja ilyenkor befolyását. Mondatik az is, hogy mily megszorítása az a szülői jogoknak, hogy azok ne rendelkezhessenek gyermekeik vallása felett, p. o. ha a kath. szülő azon véleményben van, hogy protestáns hitben akarja nevelni gyermekét, vagy megforditva a protestáns gyermekét a kath. hitben, ezt egyik sem teheti; s ebben van valami: mert a mi elvünk szerint is alig létező lények felett rendelkezni a szülők saját befolyása nélkül ismét egy kis ellenmondás; de, mint ismét helyesen emlittetett, gyermekeink nevelésének vezérletét senki sem fogja tőlem megtagadni; ha nekem tetszik gyermekemet a katholikus,-vagy másnak, gyermekét protestáns iskolába küldeni, ezt senki sem fogja nekem eltiltani. Es, ha ekként mindig azon szellemben neveltetik a gyermek, ha azon idő eljön, mikor maga is határozhat afelett, mely vallást kivánja követni, ezt teheti. (Helyeslés.) Méltóztassanak megbocsátani, a legtisztább szándékból történnek ezen előadások : mindenki azt mondja, nem akarunk mi semmi mást, mint a mi nektek is van ; de ha átviszszük a dolgot a gyakorlati térre, akkor a szabad egyezkedés ürügye alatt más idegen beavatkozások állanak elő, ugy, hogy a törvény rendelkezése dugába dől. Ha ezen törvény nem tetszik valakinek, a ki vegyes házasságra akar lépni, arról nem tehetünk, és a vegyes házasság elmarad. Maga Cziráky gr. ő excellentiája is pártolta tegnap azon törvényt, mely szerint a válóperek a magok felekezeti elvei szerint ítéltetnek meg, és nem lehet ignorálni, hogy maga ezen törvény nagyon kevesbíteni fogja a vegyes házasságokat. Mert tagadhatatlan dolog, hogy elválás esetében az egyik fél nem mehet férjhez, a másik meg megházasodhatik, vagy megforditva, hogy az egyik fél nem házasodhatik meg, a másik meg férjhez mehet, a miben csakugyan nincsen egyenjogúság, és igy ezen körülmény hátráltatni fogja a vegyes házasságokat. Épen igy vagyunk ezen törvénynyel is: ez szintén kevesbíteni fogja a vegyes házasságokat; de azt mondjuk : inkább legyen kevesebb házasság és legyen kevesebb kútfeje a viszálkodásnak, a mely az országban van ki erjedve és kiterjed* a polgári, családi életre mindenütt. (Helyeslés.) Fogadjuk el tehát, mélt. főrendek, ezen törvényjavaslatot : legyenek a mi érzelmeink szerint is igazságosak a mélt. főrendek. Mi nem fogjuk leszavazni a mélt. főrendeket, nem is szándékunk ez, mert hiszen a 48-ki törvényeket, semmi, protestánsok, szerkesztettük , hanem a fölvilágosult nemzet többsége: méltóztassanak tehát, midőn e törvény végrehajtásáról van szó, ugy határozni, hogy az ne legyen irott malaszt, hanem valahára testté váljék, a mit 1848 elhatározott.. Pártolom a szerkezetet. (Helyeslés.) Prónay Gábor b. : Nagymélt. elnök ! mélt. főrendek! Midőn 1848-ban e örvény keletkezett s hozatott, ez igazság dicső eredményétől annyira át volt hatva a protestantismus hazánkban, hogy fátyolt vetett a múlt időkre, fátyolt a lefolyt két századra, melynek súlya alatt gyakran megnehezedett a protestáns egyház sorsa, s épen a jogegyenlőség és viszonosság elvének megállapításával sokkal szentebb, jobb s nyugodtabb jövőnek nézett elébe. Azonban ezen hitünk, mint egy édes álom, rövid perczig tartott, mert 20 éven keresztül a jogegyenlőség s viszonosság elve irott - malaszt volt, mely a törvényben létezett, de a gyakorlati életben nem. Most, midőn a magas minisz; teriumnak ezen törvényjavaslatát látom, látom egyszersmind a jogegyenlőségnek s viszonosságnak megtestesülését, s ezért, megvallom, hogy hazafiörömmel fogadom e törvényjavaslatot. Ezt előre kivántam bocsátani. Átmenve már most a 12. §-ra, mely ezen törvénynek mintegy sarkkövét képezi: erre nézve három elmélkedést voltam szerencsés itt hallani. Egyik érdemteljes szónok a szellemszabadság elvéből indulván ki, azt mondta, hogy ő nem kívánja a szülők szabadságát korlátozni a gyermekek nevelésére nézve. Ez in thesi igen szép, s áll is. Ázt lehet mondani, hogy -Németország első