Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-131

604 CXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. működés, melybe avatatlan kézzel benyúlni nem szabad; az első oktatás is olyan lesz, mely a legfőbb vallási elvek elismerésére vezérel; s ki fogja ellenőrizni, vajon ezen irányban, a keleti egyház, a kath., vagy pedig az evangélikus egyház irányában helyesen fognak-e eljárni ? Ki gyakorolhat ez irányban ellenőrzést, hogy t. i. valaki annak megfelelt-e s hogy magát alávetette-e a törvénynek? Hiszik-e a mélt. főrendek hogy ezt törvényileg sanctióra lehessen szorítani ? Hol lesz azon pénzbeli büntetés, mely itt alkalmazandó lesz '? Hiszen letűntek az idők, midőn vallási meggyőződés miatt Spanyolországban sokan máglyára Ítéltettek, vagy pedig, mint Svájczban történt, confiseáltattak azok javai, a kik más hitre áttértek. De az ilyea kisded s még sokkal elvontabb körökben való működést hogyan lehessen épen a törvények által akadályozni '? En ezt részemről felfogni nem tudom ; s mi" vei kivihetlen törvényt hozni nem kivánok, oly törvényt, mely csak írott malaszt marad, czélszerüuek nem tartok; s mivel még azonkívül ezen törvény a kor felvilágosult szellemével nehezen összeegyeztethető kényszer-rendszert foglal magában : én a mélt. főrendeknek a bizottság módositványát. mely a kölcsönös egyenlőség s viszonosság elvén nyugszik, ajánlom elfogadás végett. Wenckheim László b.: A mennyiben az előttünk felolvasott törvényjavaslat a 48-iki törvények szellemében, a szabadság, egyenlőség és viszonosság alapján nyugszik, annyiban szivemből üdvözlöm, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy a felekezetek közti viszonyokat csak ezen elvekből kiindulva és alkalmazva lehet rendezni, és megállapítani a békét. Ily szempontból kiindulva, kénytelen vagyok megtámadni a törvényjavaslat 12. §-át, mely a vegyes házasságból származó gyermekek mily vallásban neveltetéséről rendelkezik. Már itt valóban a 48-iki törvények szelleme és elvei ellenében olyan valami mondatik, a mi a szülőknek elidegenithetlen természetes jogát sérti, és pedig akkor, mikor köztük tökéletes egyetértés uralkodik, és igy semmiféle törvényes beavatkozásnak szüksége fen nem forog. Valóban, hogy ha belegondolom magamat azon helyzetbe, hogy vegyes házasságban élnék egy szeretett feleséggel, kivel kölcsönös egyetértés és szeretet nyomán megegyezném, hogy gyermekeink egy vagy másik vallásban neveltessenek, és ezen szeretetből származó egyezségnek ezen törvény rendelete útjában állana: kénytelen volnék felkiáltani, hogy Magyarország, hol szabad a család, szabad az egyesülés, szabad a szó, vallás, az irás, szabad minden, épen csak az egymást szerető, vegyes házasságban élő szülők nem szabadok. Elismerem a törvényhozásnak azon jogát, hogy midőn a házas felek meg nem tudnak egyezni a gyermekek mily vallásban neveltetésére nézve, hogy akkor positive intézkedni kell; és igy a midó'n az mondatik: sexus sequitur sexum, ez a viszonosság elvének következetes alkalmazásaHelyesnek tartom azt, hogy bármily természetű szerződés vagy téritvény érvénytelennek nyilvánittatik. De midőn a szülők közt a gyermekek nevelésére nézve egyetértés uralkodik, hogy akkor ezen törvénynek természetellenes rendelete a családi boldogságnak körébe az egyenetlenségnek, a háborúnak szerencsétlenségét dobja, ezt nem tartom helyesnek, sem igazságosnak, sem szükségesnek. Nem akarom e téren tovább tűzni elméletimet; nagyon közel állanak egy szellemi országhoz, nem e terembe valók, s minél előbb a napirendről letereltetnek, annál jobb. Mert az érzelemnek megvan elvitázhatlan joga. Mindezeknél fogva a 12. §-t a bizottmány javaslata szerint kívánom módosíttatni, a törvényjavaslat többi rendeletébe belenyugszom. Vay Miklós b.: Nagymélt. elnök! mélt. főrendek! En nem tagadhatom, hogy az egész kérdést más szempontból fogom fel. Előttem a dolog igen egyszerűen igy áll: a mint előttem szólott igen tisztelt tagjai e háznak megemlítették, az 1848. XX. törvényczikk a vallásfelekezetek egyenlőségét kimondotta. E mellett van egy positiv törvény, t. i. 1790. XXVI. törvényczikk, mely minden sarkalatos jogait a protestánsoknak magában foglalja ; és ennek van egy §-a, mely azt rendeli, hogy ha az atya katholikus, minden gyermek atyja vallását követi, ha pedig az atya protestáns, a mint szokás mondani: „sexus sexum sequitur," t. i. a fiuk atyjok, a leányok anyjok vallását követik. Én ragaszkodom e positiv törvényhez, mint sarkalatos törvényéhez protestáns jogainknak; csak azon természetes következtetést csatolom hozzá, hogy miután a 48-iki törvényczikk ez egyenlőséget kimondotta, csak kettő történhetik, t. i. hogy vagy mindig atyjok vallását követik a gyermekek, vagy pedig akkor, midőn az atya katholikus, ugy mint itt proponáltatik: „sexus sexum sequitur." Ezt mondja az előttünk fekvő törvényjavaslat, és én ehhez ragaszkodom. Futólag említtetett meg előttem, csak mint egyéni meggyőződés, hogy tán jobb volna, ha minden különbség nélkül a gyermekek atyjok vallását követnék, tehát a leányok is. Fontos érvek hozattak fel, a családok fentartása ugyanazon egy vallásban, a gyermekek neveltetése, kiküszöbölése