Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-129

566 CXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. Erre nézve én üdvözlöm ezen törvényjavas- | latot, mint kezdeményezést, oly kezdeményezést, mely a nemzetiségek megnyugtatására méltán szolgálhat, mert csak a 27-ik szakaszt tekintve, az állam kormánya gondoskodni fog, hogy az országos birói és közigazgatási hivatalokra, és különösen a főispánságokra a különböző nemzetigekből a szükséges nyelvekben tökéletesen jártas és máskép is alkalmas személyek a lehetőségig alkalmaztassanak. Ez valósággal a nemzetiségek megnyugtatására szolgál, és azon reményre jogosítja fel őket. hogy az igy megkezdett kérdés, az állam-boldogság okszerüleg tovább fog fejlesztetni. Ezen reményre jogosítja fel őket a magyar nemzet nagylelkűsége is. melyről én itt ezen ház előtt egy pár nappal bevallást tettem, és bevallottam, nem aljas hizelkedésből, hanem azon őszinte meggyőződésből,, hogy ezen nemzetiségek mostani szabadságukat és jobb sorsukat a magyar nemzet nagylelkűségének köszönhetik. Mert a népnek felszabadulása különösen azon nemzetiségeknek javára szolgált, melyek az örökváltság utján magokat megváltani soha képesek nem lettek volna. {Igaz!) Én tehát, mélt. főrendek, szívesen elfogadom ezen törvényjavaslatot, és reményemet fejezem ki, hogy alkalomszerűleg a n.igylelkű magyar nemzet nem lesz idegen a nemzetiségeket több kedvezésben is részesiteni. (Éljenzés.) Szápáry Gyula gr.: Nagymélt. elnök! mélt. főrendek ! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a hazai közvélemény által több szempontból ítéltetik meg. Némelyek állitása szerint ez a nemzetiségeknek sok jogot ad és ez által veszélyezteti az állam egy részét, mások szerint a nemzetiségeket nem elégiti ki és igy a czélnak nem felel meg. Oly kérdéseket, melyek oly különbözőleg ítéltetnek meg, tisztán csak a kölcsönös engedékenységgel, az igazság és méltányosság alapján lehet megoldani, és e kérdést különösen az állam egységének és kormányzat lehetőségének fentartása mellett, felfogásom szerint, a jogegyenlőség alapján kell megoldani. Ha ily szempontból ítéljük és oldjuk meg az előttünk fekvő kérdéüt, véleményem szerint bátran elvállalhatjuk a felelősséget hazánk jelen és jövő nemzedéke előtt, és bátran bocsáthatjuk ezen kérdés eldöntését a müveit világ Ítélete alá. Véleményem szerint sem azokat nem lehet kielégíteni, a kik a magyar nyelv kizárólagos fentartását óhajtják, sem azokat, a kik a nemzetiségek szerint kikerekített külön területekről ábrándoznak, a kik nem kivannak egyenjogoságot, de külön szabadalmakra hivatkoznak. Kielégítő törvényt alkotni azok számára, a kik ezen merev ellentétben állítják fel ezen kérdést, nem lehet. Felszólalásomat nem is azokhoz intézem, mert azoknál ez viszhangra nem találna; de intézem a nemzet azon nagy többségéhez, mely a kérdést nem állítja fel ily merev ellentétben. A törvényjavaslat bevezetése nyíltan kimondja, hogy Magyarország minden polgára egy nemzetet képez, az egységes, osztatlan magyar nemzetet. Ezen kifejezés — felfogásom szerint — félremagyarázhatlanul kimondja a nemzet egységének eszméjét; kimondja továbbá a törvényjavaslat első szakasza, hogy az állam nyelve, az országgyűlés nyelve a magyar nyelv ; kimondja, hogy a kormány által kinevezett bíróságok, éá különösen a felső bíróságok törvénykezési nyelve a magyar, és hogy a törvényhatóságok az államkormányhoz intézett irataikban a magyar nyelvet használják. Ezeket — felfogásom szerint — a kormányzás lehetősége végett kimondani szükséges volt. De valamint részemről semmi nyelvnek szabadalmat adni nem akarok, ugy a magyar nyelv részére sem követelek szabadalmat, és a magyar nyelvnek más biztosítékot adni nem kívánok, mint a mi a kormányzás lehetőségére szükséges. Én bizonyára azok közé tartozom, a kik a magyar nyelv átalános elterjedését legőszintébben óhajtják; de nekem nem elég, ha kimpndatik, hogy a magyar nyelv az állam nyelve. Én kívánom, hogy az a tudományos fejlődés és a társalgás nyelve legyen minden körökben, hogy el legyen terjedve a kereskedelem terén és a nép között. De mindezeket nem törvény által kívánom szabályozni. Bizom a nemzet kötelességérzetében, bízom abban, hogy érdekeinket a nemzetiségi mozgalommal szemben helyesen birja felfogni, és hogy nemzetiségéhez ragaszkodva, nyelvét fen fogja tartani. Nemzetünkbe vetett ezen bizodalomnál fogva nem tartok attól, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat akár az állam egységére, akár a magyar nyelvre nézve káros lenne ; másrészről —véleményem szerint — ezen törvényjavaslat tökéletesen megnyugtathatja a nemzetiségek méltányos igényeit. Ezen törvényjavaslatban ki van mondva, hogy a haza minden polgára, nemzetiségre való tekintet nélkül, a nemzet egyenjogú tagja; ki van mondva e törvényjavaslatban, hogy a hivatalok betöltésénél nemzetiségre való tekintet nélkül, egyedül a képesség fog tekintetbe vétetni; ki van mondva, hogy a községekben, egyházakban, tanintézeteiben szabadon használhatja minden nemzetiség 6aját nyelvét; ki van mondva, hogy a megyékben a tanácskozási nyelv szabad, és a bizottság egy ötöd része kívánságára még a jegyzőkönyv is