Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-129

CXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 587 azon nemzetiség nyelvén vitethetik ; ki van mondva, hogy azon törvényhatóságok, melyek ugyanazon nyelvet fogadták el, egymással azon nyelvben érintkezhetnek ; ki van mondva, hogy a tisztviselők és hivatalnokok a vidék nyelvén érintkezhetnek a községekkel; s ki van mondva, hogy felsőbb tanintézeteken s az országos egyetemen a különböző nyelvek tanításáról gondoskodva lesz. Ezek által, mélt. főrendek, felfogásom szerint a a nemzetiségi méltányos követeléseket oly módon látom kielégítve, minőt alig találhatni más államokban : azért hiszem, hogy a nemzetiségeknek e tekintetben méltányos igényei ezen törvényjavaslat által tökéletesen meg vannak nyugtatva. Sokan azt állítják, hogy ezeu törvény elnevezése hibás, hogy ezt nem nemzetiségi s nyelvi törvénynek kellett volna nevezni; mások azt mondják, hogy ily törvényt hozni felesleges volt, s kellett volna hagyni ugy, a mint eddig volt. Ezen felfogások közül egyikében sem osztozhatom : mert ez által a kérdés, mely eddig annyi izgatásra adott alkalmat, nem lenne még megoldva. Nem akarom én azt mondani, hogy ezen törvény megszavazása által minden izgatásnak végkép eleje vétetik; hanem ezen törvényjavaslat határt szab a különböző, egymástól eltérő követeléseknek, kijelöl egy határozott biztos irányt, melyen elérhetik czéljokat azok, kik nem kivannak túlságost, hanem a haza javára törekednek. Hogv nem csak a magyar részen, hanem a nemzetiségek részén is vannak oly felfogások, melyekéit ily irányban kielégíteni képesek vagyunk, ezt már eddig is hittem, de ma erről örömmel meg is győződtem a nagy-váradi püspök ő méltósága nyilatkozatából. Én tehát, mélt. főrendek, ezen okoknál fogva ily törvénynek alkotását kívánatosnak, szükségesnek tartom ; s miután az előttünk fekvő javaslatban ugy a magyar állam egységét, mint nyelvének fentartását eléggé biztosítva látom, és mivel a nemzetiségek méltányos igényeit kielégítve találom : e törvényjavaslatot átalánosságban s részletekben elfogadom s azt elfogadás végett a mélt. főrendeknek ajánlom. [Helyeslés) Wenckheim László b.'. Mindazokat, miket szeretve tisztelt herczeg-primásunk a nemzeti kérdésre nézve oly melegen átérezve és oly helyesen előadott, magamévá teszem, és előadását minden részleteiben pártolom; de épen azért, mert épen ugy érzek, ellenkező következésre vagyok kénytelen jutni. A 48-ki átalakulás, mely Magyarországnak 14 millió lakóját magyar polgárokká akarta emelni, megosztván minden emberrel vallás- és nyelvkülönbség nélkül a polgári és politikai jogoknak élvezetét, a nemzeti erőnek gyarapodását, az egyesülést, kibékülést látszott magában foglalni; pedig szakadást, gyengülést, háborút foglalt méhében. Senki sem hitte azt,hogy a 48-ki alkotmányban foglalt magasztos elveket, bármi által, vagy bármely nemzetiség által a közös alkotmánynak felforgatására, vagy nemzetiségünknek megtámadására fel lehessen használni. Es mégis Magyarország alkotmánya és nemzetisége megtámadtatott saját polgári által, de saját polgárai védelmezték is. Ezt tette Magyarország mindannyiszor, a hányszor megtámadtatott, és mindig dicsőségesen. Itt kezdődik — nézetem szerint — a nemzetiségi kérdés ; ezen kérdésnek törvényes megoldásától húsz évig el voltunk zárva; most újra ezen kérdésnek megoldása ezen törvényjavaslat által, a mélyen tisztelt képviselőház által kívántatik. A legnagyobb figyelemmel és érdekeltséggel olvastam ezen kérdésnek beható és felette nevezetes vitatkozásait; akartam keresni engem meggyőző érveket, ezen törvény elfogadására, mert a priori ellenkezett felfogásaimmal, hogy a magyar nemzetiség Magyarországban bárki által is kétségbe vonassák ; de megvallom , arról nem tudtam meggyőződni, hogy a nemzetiségi kérdést törvényesen meg lehessen oldani, sőt inkább arról győződtem meg, hogy valamint a 48-ki törvényeknek elvei fegyverül használtattak fel ellenünk, ezen törvény uj fegyvereket ad az ellenséges indulatú polgárok kezeibe ellenünk, és ezt tenni nem akarom. De másrészt észrevételem van a tőrvénynek czime ellen. Nemzetiségek egyenjogúságáról szól, mely azzal kezdődik, hogy midőn a magyar nemzetiséget, mint politikait, kormányzásit, törvénykezésit körülírja, tulajdonképen a magyar souverainitást constatálja és proclamálja: átalában olyant mond, mi magától értetődik : pedig az egész törvényjavaslat csak a nyelv használatának szabályozását foglalja macában. Helyesebbnek találtam volna, azt mondani: a nyelv használatának szabályozása. Én abban a véleményben vagyok, hogy a nemzetiségi kérdésnek megoldható része speciális törvények által külön-külön megoldandó a községi, a megyerendezési, a perrendtartási, népnevelési törvényes rendeletek által, valamint ez már meg is történt a perrendtartásnál, a népnevelésnél azon felhatalmazás által, melynél fogva a minisztérium fel van hatalmazva a nyelv használatára nézve intézkedni. Ezen az utón váltja be az ország azon Ígéreteket, melyeket a méltányos és igazságos sérelmek orvoslása érdemében adhatott. A nemzetiségi kérdésnek meg nem oldható ré-