Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-127

574 CXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. van; de ha az en bloc elfogadás nem hozatik javaslatba, és mégis minden egyes módosításnál az hozatik fel, hogy ennek tárgyalása által a törvény létrejötte veszélyeztetik, akkor, engedjék meg a méltóságos főrendek, a vitatkozás ezen neme teljesen illusorius. Vay Miklós b.: Ha más nem szól, akkor én sem alkalmatlankodom. (Halljuk!) Mindenek előtt meg kell jegyeznem arra, mit Szécsen gr. ő excellentiája felhozott, hogy Tisza Lajos főispán ő méltósága épen helyesen tette az indítványt, a mint elnökünk is igen bölcsen azon utón járt el, mert átalánosan feltévé a kérdést, hogy ki fogadja el a törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául, és a módositványokat egyelőre egészen elmeilőz'e. Egyébiránt megvallom, én csodálkozom, hogy azok, a kiknek jogosan az egyházi ügyek vezetésére oly hatalmas befolyásuk van, most a törvényjavaslat végén kívánnak ily speciális törvényt, a milyenről, ha a cultusminiszter úr elénk terjesztette volna, azt mondanám, hogy ezt változtassuk meg, mert nekem átalános törvény kell csak. Miután a discussió elején mindjárt megmondatott, hogy mi azon vezérfonal, mely ezen törvényjavaslatot áthatja, és ez átalánosságban el lett fogadva, akkor a miként ezen vezérfonal helyes, ugy helyes és áll az is, hogy ezen törvényjavaslat sehol, de sehol nem sérti a felekezeti jogokat a felekezeti iskolákra nézve. És e tekintetben ezen majoritása, melyről hogy viszszapattan egyik és másik módcsitvány, nem a majoritás az oka, mert a majoritásnak ép ugy van meggyőződése, mint a kisebbségnek, mely a kérdésekhez képest maholnap változik — mondom — ezen majoritás teljes joggal megnyughatik a törvényjavaslatban. Nem kérdem én azt, hogy hol áll itt a felekezeti iskola? Megmondotta ezt a cultusminiszter úr; de felel az egész törvény, hogy a felekezeti iskolák saját egyházaik felügyelete alatt állanak. Midőn tehát az egész törvény szelleme és jelleme ezen kérdésre felel, minek beletenni az egészbe ezen feleletet ? Én ezt nem látom át, és megnyugszom a szövegben. Cziráky János gr.: Mindenek előtt méltóztassanak megbocsátani, hogy nekem, akárhányszor fog történi azon ellenvetés, hogy a bizottság módositványokkal meg akarta akasztani a tárgyalást, mint ezt Bihar megye érdemes főispánja felemiitette, mind annyiszor e felfogásnak világosan ellent kell mondanom. 0 méltóságát szintén tiszteltük a bizottságban, bölcs és a tárgyat beható nézeteit méltányoltuk, és az volt fővezéreszménk, hogy a felállított elvektől eltérések ne történjenek, s a bizottság többsége csak azon változásokat sürgette, melyek a törvényjavaslatnak sokak előtt kétes, homályos tételeit felderítsék és minden utóbbi félreértéseknek elejét vegyék. Az pedig a törvényhozásnak nem csak joga, de kötelessége is, hogy világos és félremagyarázhatlan törvényt ab kosson. A mélt. főrendek többsége mindenekben világosnak és szabatosnak látja e törvényt; hogy azonban e részben mégis, s talán nem minden alap nélküli kételyeknek ezen törvényjavaslatnak majdnem leglényegesebb pontjaira nézve helye van, azt, ugy hiszem, a mai tanácskozás megmutatta. Midőn tehát a bizottság ernyedetlenül és becsületesen azon fáradozott, hogy a törvény kellő világossága és szabatositása által minden véleményárnyalatot megnyugtasson, épen nem volt szándékában, hogy a törvényt módositványok által el akarná odázni; de a törvényhozás másik ágára is hivatkozhatom, hogy mily készséggel fogadta el a perrendtartásra nézve tett módosításainkat, sőt méltánylását is fejezte ki ezekért, minthogy valóban a mű belbecsét emelték. Fel nem tehetjük tehát a priori, hogy a képviselőház módosításainkat el nem fogadja, a mint hogy remélnünk kell, hogy azon módosításokat, melyeket, mint említet tem, egy legközelebb előkerülő törvényjavaslaton tenni fogunk, hasonlókép magáévá teendi a képviselőház. De azt is bátor vagyok említeni, hogy a korábbi országgyűléseknek épen vég stádiumában — a mely országgyűlésekre az általam igen tisztelt főispán és barátom nem emlékszik annyira, mert azon szerencsés állapotban van, hogy jóval fiatalabb nálam — mondom, azon országgyűléseknek épen vég perczeiben, a legnevezetesebb kérdések és messze ható törvényes intézkedések, néhány szó közbeszúrása, vagy egy fontos módositváay elfogadása által határoztattak el. A mélt. főispán úr azt is emiitette, hogy a bizottság javaslatai mind csak stiláris módosítások. Ezt már a mondottak után sem fogadhatom el egészen, de leginkább megczáfolhatná e felfogást az, hogy a bizottság ő méltósága módositványát is elfogadta a 121. §nál, még pedig egyhangúlag, azért, mert nem stiláris, hanem az alapelveknek megfelelő és a tárgyat felderítő módositvány. Ezeket előre bocsátva, a dolog szoros érdemére térek át, és felette sajnálom, hogy a közoktatási miniszter urat nem tisztelhetem köszünkben. Wenckheim Béla b. belügyminiszter: Azonnal vissza fog térni. Cziráky János gr.: Én természetesen táplálom mind azon aggodalmakat, melyeket e §-ra nézve ő excellentiája a kalocsai érsek oly jelesen felfejtett. Ezen 116. §. ugyanis ellentétben van, vagy legalább látszik leuni az egész III. fejezettel, mely a felekezeti iskolákról rendelkezik.