Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-126

532 CXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. terhét az állam vállalja magára, azért még is a nevelés terhének legnagyobb része mindenesetre a szülőket fogja terhelni; s ezt kizárólag az államra róni semmi esetre sem lehet. De miután kétségbe vonhatlan tény, hogy a szülőknek egy része e/.en terheket nem viselheti: az a kérdés, vajon az állam a népnevelés terheihez járuljon-e vagy ne? Es ezen kérdés elhatározása attól függ, vajon a népoktatást országos érdeknek tekintjük-e vagy ne? Ha igen: akkor azon terheket, melyek a népnevelésből származnak, a dolog természeténél fogva épen ugy közös tehernek kell elismernünk, miut minden más terheket, melyek bizonyos közös czélok elérhetésére szolgálnak és melyek az ország minden lakóira kivettetnek. Igaz, igen plausibilisnak látszik azon okoskodás, hogy a kinek gyermekei nincsenek, és a ki e szerint az iskolának közvetlenül hasznát nem veszi, olv adóval nem terheltethetik, melyből reá direct haszon látszólag nem háramlik. De, kérdem, nem áll-e ez más közterhekre nézve is

V Vajon például azon garantiákhoz. melyeket vasúti építkezéseknek eszközlésére az ország magára vállal, az az ország azon vidékeinek lakosai, kik az ily vasutakat közvetlenül nem élvezik: nem járulnak-e ? Es ha valaki azon boldogító meggyőződésben él, hogy ő maga utódai és rokonai soha bünvád kereset alá esni nem fognak, s bog}- e szerint a fegyházaknak humánusabb berendezése direet nem illeti: vajon ebből azt fogja-e következtetni, hogy az rdó, melyet rá kivetnek, és mely a fegyházak humánusabb elrendezésére fordittatik. igazságtalanul vettetett ki? Szerintem a kérdés egyes egyedül az. vajon a népnevelést közös érdeknek tekintjük-e vagy nem? Ha igen : akkor terheiben mindnyájunknak részt kell vennünk, és a kérdés magától eldöntetik. A terhek elosztására nézve a törvényjavaslat más utat követett, mint mely talán egyesek á tal czéiirányosnak tartatik és több államban követtetik. A törvényjavaslat szerint t. i. a népoktatás mindenekelőtt communalis tehernek tekintetik, és mint olyan, a rendes egyenes adónak bizonyos quotiensét képezi. Az ok. vagy inkább az okok, melyekért a kormány e módozatot indítványozta, a következők. Először a népoktatás mindenesetre nagy teher, melyet az ország magára vállal, teljes meggyőződésem szerint a legszükségesebb, hanem n:igy teher, s tudnunk kell, hogy a teher nagy, hogy teljes öntudattal fogadjuk azt el; de kétségkívül kötelességünk gondoskodni arról, hogy ezen teher a lehetőségig elviselhető legyen, és hogy az a lehetőségig igazságosan osztassék el és senkit tul ne terheljen, A terhek elosztásának két módja állott előttünk: összesiteni a népnevelés összes költségeit, kivetni azokat a rendes adók utján, és az egészet kezeltetni a kormány tisztviselői által; a másik ut bizni a dolgot a községekre. Mindazon tapasztalatok szerint melyek eddig tétettek, kétségtelen, hogy ott, hol ily költségek a törvényhozás által megszavazva a kormány által kezeltetnek, mindig nagyobbak ; s ezt a dolog természete is hozza magával: mert először ott. hol arról van szó, hogy valamely ügynek költségeit az állani viselje, igen sok ember hajlandó megfeledkezni arról, hogy az államnak semmi külön pénztára nincsen, és hogy az által, ha az államnak költségei növekszenek, az ő adója is növekszik . minek következtében azt tapasztaljuk, hogy mindennél, a mit az állam kezel és fizet, sokkal nagyobb követelésekkel lép fel mindenegyes; a másik az, mert ily nagy és complicalt administratio már magában véve oly nagy kezelési testületet igényel, mely a költségnek ismét egy nagy quotiensét emészti fel. Ha ezen költségeket a községekre bizzuk, először meg lehetünk győződve, hogy a községek a lehetőségig takarékosan fognak eljárni, mái' azért, is, mert elvég-re minél többre rúgnak n költségek, annál nagyobb lesz adójok. Hogy pedig az adó kivetése egyes községekben igazságtalan utón ne történhessék, és egyes birtokosok másoknál inkább megadóztatva ne legyenek, ezélszerünek látszott a népnevelési adót az egyenes adóhoz pótlék gyanánt kötni, azaz oly adóhoz, melynek kivetése s felosztása nem az egyes község akaratától függ. hanem mely a törvény által határoztatik meg. Hátra van még a harmadik kérdés, s ez a népoktatás vezetése és közvetlen igazgatásának módja. Itt nézetem szerint a fő szempont, melyből ki kell indulni, az. hogy a népnevelés igazgatása, a lehetőségig jó és czélszerü legyen, és hogy ezen igazgatásban a lehetőségig sokan vegyenek részt, s ez által a közérdekeltség a népoktatásra irány oztassék : épen azért a törvényjavaslat mellőzve azon centralisalt administratiót, mely más országokbanlétezik, a népiskola igazgatását közvetlenül a communere bízta, minden községben iskolaszékeket állítván föl, melyben a község képviselői együtt véve a lelkészszel és az iskolamesterrel az iskola igazgatását első fokon közvetlenül vezetik. Az egyes megyékben úgynevezett iskola-tanácsok felállítása rendeltetik el, azért, hogy ez által a műveltebb osztályoknak is a népnevelésre a kellő befolyás megszereztessék. A kormány, Faját befolyását, külön tisztviselő által gyakorolja. Több, igen nagy fontosságú kérdés foglaltatik még e törvényjavaslatban ; de már eddig is boesána-