Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-126

CX XVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 533 tot kell kérnem a hosszú időért, mely alatt at. ház figyelmét igénybe vettem, s igy csak röviden azon kérelemmel akarom bevégezni előadásomat, hogy a mélt. ház az előttünk fekvő törvényjavaslatot tárgyalásainak alapjául elfogadni méltóztassék. {Helyeslés.) Csak egyet akarok még kifejezni, s ez azon meggyőződésem, hogy habár e törvényjavaslatnak egyes hiányai vannak talán, melyeket csak a tapasztalat fog feltüntetni; és ámbár e törvényjavaslat az elmélet terén sem felel meg tökéletesen minden követelésnek: ezen törvényjavaslat teljes meggyőződésem szerint egy érdemmel bir : azzal, hogy praktikus, és hazánk jelen viszonyaira alkalmatos, és hogy ezen törvényjavaslatot elfogadva, jobb népmüvelődésnek , s ez által egyszersmind nemzetünk szebb jövőjének alapjait vetjük meg. {Élénk helyeslés) Simor János hgprimáS: Nmélt. elnök! m. főrendek! Engedjék meg a mélt. főrendek, hogy e magas ház elé terjesztett, s a népiskolai közoktatást illető törvényjavaslathoz egész átalánosságban néhány szót szólhassak, ámbár érzem, hogy oly fényes beszéd után, mint a minőt a közoktatási miniszter ur o excja ajkáról hallottunk, nem könnyű a méltóságos főrendek figyelmét ébren tartani. Az iskola és népnevelés kérdését, mely ujabb időkben némely más országokban az állam és egyház közt annyi viszályt idézett elő s a családoknak annyi nyugtalanságot és keserűséget okozott, hazánk már rég a legjózanabbul megoldotta. Az önkormányzat és autonómia szelleme hatotta át ugyanis eleitől kezdve nemzeti életünk s ősi alkotmányunk minden institutióit, és első szent királvunktól kezdve valamint törvényeinknek, ugy magán és nyilvános társadalmi szerkezetünknek keresztyén vallás-erkölcsi igazságok és tanitmányok szolgáltak irányul és alapul. Szabadságszerető nemzetünknek politikai szellemében tehát szintúgy, mint keresztyén fogalmaiban gyökerezett azon elhatározás rugója, melynél fogva az állam nálunk az iskolát és népnevelési, mint a családok jogát, még pedig prot. atyánkfiainál közvetlen, nálunk katholikusoknál pedig közvetve, az egyházak, a hitfelekezetek gondjaira bizta. S ezen intézkedés kétségkivid leginkább megfelelt a felekezeti békének, a valláserkölcsi nevelés igényeinek, a társadalom czéljainak s a lelkiismeret szabadságának. De a közművelődés szempontjából sem volt oka az államnak megbánni, hogy e fontos kérdésben a közszabadság e méltányos utján haladt. Mert ha tudományos fejlettség és közintézetek dolgában a világ elsőrangú népeivel nem mérkőzhetünk is; de tekintve azt, hogy a külföldön sem mind arany az, a mi fénylik, s tekintve azt, quod non omnis omnia fért tellus , de végre tekintve azon pusztító viszontagságokat és hánvatást, melyeknek hazánk több századon keresztül ki volt téve : nem hiszem, hogy akár az elemi, akár a felsőbb iskolák számára s minémüségére, akár az átalános szellemi műveltségre nézve sokkal kedvezőbb eredményt mntathatnánk fel, ha pzt az államnak saját költségén, és saját közegei által kellett volna előidéznie, a mit a hitfelekezetek hivatásszerű buzgósága és áldozatkészsége létrehozott. S ha népünk nélkülözi is bizonyos műveltség csalékony fénymázát; de megőrizte azt a vallásos nevelés az álmüveltséggel járó romlottságtól s a cynikus önzéstől is, meg a socialistikus tanok mérgétől, s megőrizte benne a hazaszeretetet, a nemzeti hűséget s a fris, egészséges velőt. A ki a magyar népet tüzetesen tanulmányozta és igazán ismeri, egy pillanatig sem fog habozni, hogv hitelt adjon szavaimnak. Mindez azonban nem teszi feleslegessé azt, hogy a nevelés ügyét jövőre az állam is tüzetesb gondjaira méltassa, mint eddig : csakhogy ezután se akarja a szülők és a család nevelési jogát magához ragadni, ne akarja az okt itás- és nevelésügyet monopolizálni, hogy a gyermekeket a változó politika szellemében valamely átalános minta szerint államgépekké képezhesse. Igen, monopolizálni: mert valamint nem szabad az államnak monopolizálni a sajtót, ugy nem a tan- vagy iskolaszabadságot, melyek közt, miként miniszter úr ő excja bölcsen megjegyzé, analógia van, a mennyiben a sajtó Írásban, az iskola pedig szóval tanit; hanem az állam tűzze ki a czélt, mely a népiskolában eléressék, s azután ügyeljen fel arra, hogy az iskola e czélnak, feladatának megfeleljen; lépjen fel mint közvetítő, mint a szülők és családok meghatalmazottja, s mint ilyen, biztosítsa a családi nevelés folytatását az iskolában, s nyugtassa meg a szülőket s családokat az iskolai nevelés valláserkölcsi szelleme iránt: mert a családnak nevelési joga szent és sérthetetlen, s mint Verbőczy hármas könyvének bevezető első részében s 9-ik c/.imében mondja: a szüléket gyermekeik nevelésétől semmiféle hatalom sem foszthatja meg. Ellenben arról gondoskodni, hogy a szülők czélszerü nevelési eszközökben ne szűkölködjenek, s hogy azokat használják is, az államnak nem csak joga, de kötelessége is. S ezen kötelességszerű törekvés bizonyságát látom azon törvényjavaslatban, mely ma a mélt. főrendek elé terjesztetett. Ez az első organikus törvény, melyet a magyar országgyűlés közel 80 évi halogatás után a népnevelés ügyében hoz.