Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-126
CXXVI. ORSZÁGOS ULES. 531 nézet ellen közönségesen felhozatnak. Mondatik ugyanis, hogy a népnevelés oly fontos ügy, hogy azt másokra bízni nem lehet, annál inkább, mert történhetik, sőt történik is. hogy azok, kik az államtól függetlenül, a népneveléssel foglalkoznak, a népnevelést épen azon elvekkel ellentétes irányban vezetik, mely elvekre az állam alkotmánya alapíttatott. Ez nem csak mint lehetőség állíttatik fel, hanem positiv tények hozatnak fel ennek bebizonyítására. De mindez nem ingathatja meg azon meggyőződésemet, hogy alkotmányos államban a tanszabadság és a sajtószabadság között a lehető legnagyobb analógia létezik. Kétségbe nem lehet vonni, hogy a tanszabadsággal épen ugy visszaélések történhetnek, mint a sajtószabadsággal, és ebből kös-etkezik, hogy az állam főfelügyelet! jogáról a népnevelés terén sem mondhat le. De azért, mert visszaélések történhetnek a tanszabadsággal, e szabadságot megtámadni csak annyi volna, mintha valaki a sajtószabadság körül tapasztalható visszaélésekből a sajtószabadság károsságát és annak megszüntetését akarná következtetni; sőt a népoktatás terén én a szabadság korlátozását még kevésbbé tartom igazolhatónak: mert ha valóban alkotmányos és szabad országban valaki a tanszabadságot arra akarná használni, hogy szabadságellenes elveket terjeszszen, ha valaki azért tanítaná olvasni a népet, hogy az obscuraníisrnust terjeszsze: az az én meggyőződésem szerint olyas valamit tenne, mi nem csak a czélhoz nem vezetne, sőt épen ellenkezőjét idézné elő annak, a mit el akar érni. En tehát azt hiszem, alkotmányos országban a tanszabadság magának az állam alapelveinek szükséges következése. Es azért a törvényjavaslat, mely a mé;t. főrendek asztalára letéve, ielen tanácskozásunk tárgyát képezi, a legtágabb és a legteljesebb tanszabadság elvére alapíttatott. E mellett, ha a dolog elvi oldalától abstrahálunk is, még a népoktatás körüli javítások praktikus kivihetősége is szól. A népoktatásnak javítása még akkor is, ha minden a népoktatásra jelenleg létező eszközöket felhasználunk, minden cselre nagy áldozatokat vesz igénybe, és miután a létező népoktatási intézetek nálunk csaknem kivétel nélkül felekezetiek ; s mi lehetett volna oly törvénynek praktikus következése, mely a létező viszonyokat ignorálva, kizárólag állami intézetek felállítását rendelte volna el"? Ennél még fontosabb eg-y másik ok. Ha azt akarjuk, hogy a népoktatási törvény jó eredményhez vezessen, szükséges, hogy iránta ellenszenv ne ébreszsessék fel; mivel pedig tagadhatatlan, hogy nem csak KZ egyház ragaszkodik azon befolyáshoz, melyet eddig a népoktatásra gyakorol, de hazánk polgárainak nagy része a létező felekezeti iskolákban megnyugvását találja, az, ha a felekezeti iskolák e törvény által nem ismertetnek el, a törvény ellen szükségkép reactiót idézne elő. így. a mint a törvény áll, meggyőződésem szerint, ettől félni nem lehet: mert miután a törvény nem csak a létező felekezeti iskolákat ismeri el, hanem minden felekezetnek teljes szabadságot ad uj népoktatási intézetek felállítására is; miután a törvény a községek által közös iskolák felállítását csak ott rendellek hol a felekezetek a népoktatás terén feladatuknak eleget nem tesznek, az az hol a czélszerüségnek megfelelő felekezeti iskolák nem léteznek: nézetem szerint igazságtalan gyanúsítás volna föltennünk, hogy a hitfelekezetek ily törvény ellen fel fognak lépni, mely közös iskolák felállítását csak ott rendeli, hol a felekezetek tanintézeteket nem állithatnak. Ezt feltennünk annál kevésbbé lehet, miután egyes hitfelekezeteink jelenleg is nem csak tűrik, hanem sympathiával kisérik más felekezetek tanintézeteinek működését, ámbár az ott adott oktatás, a dolgok természeténél fogva, az ő saját felekezeti hitelveikkel elentétben áll; és igy előreláthatólag még sok kai több sympathiákkal fogják tekinteni azon intézeteket, melyek nem csak hogy ellentétben nem állanak felekezeti nézeteikkel, hanem a melyekben saját vallási s egyházi elvei terjesztésének oly tág kör, oly nagy szabadság adatott, miután a törvény a hitet- és erkölcstani oktat.-ist nem csak a rendes tantárgyak közé vette fel, hanem ezen oktatást kizárólag as egyházra bízta. Mindezeknél fogva ugy vagyok meggyőződve, hogy azon határok, melyekig az állam jogainak s kötelességeinek a népoktatás terén terjedni kell, a jelen törvényjavaslatban, akár az elvek, akár a praktikus kivitel szempontjából tekintsük, helyesen tartat ak meg. A másik kérdés, melyre nézve rövidebb leszek, a költség kérdése. Itt is két ellentétes nézet áll egymással szemközt. Egy rész — és ez csak azon másik állítás szükséges következése , hogy a gyermekek nevelésének joga és kötelessége kizárólag a szülőket illeti — egy rész azt állítja, hogy a nevelés mind n terhei szintén egyedül csak a szülőket illethetik. A másik nézet szerint, miután a népnevelés az állam egyik legfontosabb joga és kötelessége igen természetes, hogy minden ebből származható terhek szintén első sorban az államot illetik. Én részemről ismét sem az egyik, sem a másik nézetet nem fogadhatom el. Hogy a nevelésnek terhei első sorban a szülőket illetik: az nem szenved semmi kétséget; sőt még azon esetben is. ha a népoktatásnak egész 67*
