Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-122

CXXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 515 lőháznak, kérem a mélt. főrendeket, hogy e póttagra a választasi jegyeket még a mai ülésen beadják. Cziráky János gr.: Talán most mindjárt beadhatnók a szavazati jegyeket, ha a mgos főrendek ebben megegyeznek ? {Helyeslés. A szavazatok beadóinak.) Elnök: Mélt. főrendek! A szavazatok megszámlálása és összeszedésére talán másod elnök ur 6' nagyméltóságát egyik jegyző úrral kérhetnők fel, addig pedig folytathatnók a tárgyalást? (Helyeslés.) Napirenden van az arad-temesvári vasút iránti törvényjavaslat. Nyáry Gyula b. jegyző (olvassa a vasúti bizottság jelentését. v

) Elnök: Jegyző ur, méltóztassék most a törvényjavaslatot felolvasni. Majthényi László b. jegyző (olvassa az arad-temesvári vasútról szóló törvényjavaslatot. 2

) Cziráky János gr. : Nmélt. elnök! mélt. főrendek ! Vau szerencsém tiszteletteljesen jelenteni, hogy a beadott szavazási jegyeket, melyek egy póttag megválasztására vonatkoznak, a ki a Magyar-, Horvát-, Dalmát- és Szlavonországok és Fiume küldöttségében részt vegyen, áttekintettük. Beadatott 57 szavazati jegy, melyek közül 54 szavazat Szögyény Marich László fehérmegyei főispánra esett. (Éljenzés.) A többi szavazat elágazott. Elnök: Nyáry Gyula b. jegyző a képviselőházat értesíteni fogja, hogy a Fiume ügyében kiküldendő országos küldöttségbe rendes tagul Mailáth Antal gr. fő-asztalnokmesíer ő nagyméltósága, póttagul pedig Szögyény Marich László, Fehérmegye méltóságos főispánja választatott meg. Méltóztassanak már most fiz előbb felolvasott bizottsági jelentés és törvényjavaslat alapján a felől nyilatkozni: vajon azt a i-. élt. főrendek a részletes vita alapjául elfogadják-e, vagy nem ? Tomcsányi József főispán: Nmélt. elnök í mélt. főrendek! Én ezen. Arad és Temesvár közt épitendő vasutat nem csak ugy tekintem, mint a mely Aradot és Temesvárt egymással összeköttetésbe hozza, hanem ugy is, mint egy jövendő vonalnak megkezdését, mely az alföld gazdag tereit az éjszakkal összeköttetésbe hozni és maga után egy másikat fog vonni, mi által azon Arad-Temesvár közti gazdag termő vidék egyúttal felszabadul, némileg legalább — főként ha a főrendiház bizottságának véleménye is érvényre jut — azon nem épen kedvező bánásmód alól, melyben az állam1

) Lásd az Irományok 247-dik számát. 2

) Lásd az Irományok 240-dik számát. vaspálya által részesittetik, a mely bánásmódot az alföldi termesztők, tudjuk, hogy nem csak igen súlyosan érzik, hanem ha előbb meg nem győződtek volna, ezen két utolsó év alatt bő és szomorú alkalmok volt meggyőződni arról, hogy ezen egyetlen vonal, mely a Bánságból Szegeden és Czegléden keresztül, és Czegléden ismét egy másikat magába felvevő vonal ezen gazdag termő vidékek termelési igényeinek, nem mondom, hogy talán akaratból, de bizonyosan nem képes megfelelni azon kellékeknek, melyek czéljai a vasutengedélyezésnek, és a mi ugy az idén, valamint tavaly a mi kereskedésünknek, nem mondom, hogy halálos döfést adott, de bizonyosan jó hitelét nem igen emelte : mert az idegen kereskedők roppant mennyiségű gabnát vásároltak és annak igen tetemes részét, az idő roszasága által romlásnak indulván, a határidőre illető helyökre nem szállithatták. Mennyire okozható ezért az államvaspálya, megmondani nem tudom, mert e téren járatlan vagyok ; de meglehet — nem akarok gyanúsítani — a gabonák nagy részben azért hevertek ott, hogy az államvaspályának egész évben legyen mit szállítani. A termesztőknek jDedig az áll érdekökben, hogy minél előbb elszállitíassék a gabona. De ha nem is volt mellette rósz szándék, de képtelen volt azt tenni; legalább a Tisza-vidéknek, melynek terményeit a Czegléden is találkozó vonalakról felvette, kocsik hiánya miatt Pestre szállítani képes nem volt. Én tehát ezen vasutat örömest szavazom meg ; hanem a mélt. főrendek figyelmét bátor vagyok a főrendiház bizottságának azon észrevételére felhívni, hogy ezen kezdeményezés csak ugy termi meg a maga gyümölcsét, ha majd engedélyezve lesz egyúttal akár Szolnokról, akár (Jzeglédről kiindulandó és Pesten bevégzendő folytatása a tiszai pályának. Mi annyival kívánatosabb, mert most már ezentúl, midőn Debreczentől elkészül a mármaros-szigeti, illetőleg a várad-kolozsvári és egyúttal Aradról az Erdélyt összekötő más rész, t. i. az Aradról kiinduló vonal, lehetetlen, miután most annyi fenakadás történik, hogy ezentúl még nagyobb mértékben elő ne forduljon. Én tehát azon reménységet és óhajtást szeretném kifejeztetni, hogy a főrendek ugyan elfogadják ezen törvényjavaslatot, azonban nyiltan kijelentik, miszerint a czél elérésére óhajtandónak tartják akár Czeglédtől, akár Szolnoktól kiindulandó és Pesttel összeköttetésbe hozandó, külön indóházban folytatását a tiszai vaspályának. (Helyeslés.) Különben a törvényjavaslatot pártolom. Hollán Ernő államtitkár : Nagymélt. elnök úr! mélt. főrendek! Alkalmam volt már a bizottság előtt, melyet a mélt. főrendek kiküldeni 6fc*