Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-120
CXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 501 úgyis elég fájó és rögtön nem orvosolható sebeket örököltünk a múltból, a melyek a keserűségnek, bizalmatlanságnak és türelmetlenségnek mindannyi nyilt forrását képezik. S itt fekszik oka annak, hogy én e kérdést a polgári perrendtartásra vonatkozó törvényjavaslatban érintetlenül hagytam: érintetlenül hagytam azért, mert nem akartam a polgári perrendtartásban per tangentem megoldani oly kérdést, mely igen sok más kérdéssel áll kapcsolatban; érintetlenül hagytam másodszor azért is, mert a tanácskozás alatt álló polgári perrendtartás csak ideiglenes jellegű, csak azon egy pár év hézagát van hivatva betölteni, a mely bennünket egy, a szóbeliség és közvetlenség alapjára fektetendő törvénykezés rendezésétől elválaszt, s ennélfogva azt hittem, hogy e kérdés megoldásának akkor lesz helye és ideje, a mikor majd a végleges bírói szervezet és bírósági illetőség megállapítása lesz napirenden. Miután azonban ezen kérdés a kormány akarata ellen szőnyegre került, nem kerülhetem el, hogy arra nézve a kormány nézeteit minden tartózkodás nélkül elmondjam. (Halljuk!) Teljesen helyeslem azon elveket és nézeteket, a melyeket a magyar katholikus egyház tiszteletreméltó első tekintélyei tegnap e házban hirdettek. Ok szabad egyházat a szabad államban óhajtanak. En is e tan hivei közé tartozom. Teljesen magamévá teszem azon elvet, a melyet őherczegsége, az ország primása oly szépen állitott előtérbe : hogy a vallás és az állam két külön intézmény, u melyek egymástól függetlenül ugyanazon czélra törekszenek. Igen, e két intézmény utjai párvonalban s ugyanazon irányban haladnak egymás mellett, s mindkét intézmény üdvös működésének főbiztositéka, életfeltétele abban áll, hogy a beavatkozástól egymás hatáskörébe, kölcsönösen s egyformán óvakodjanak. Soha szebben ország klérusa nem nyilatkozhatott. mint midőn ő herczegsége és ő nagyméltósága a kalocsai érsek kijelentették az ország szine előtt, hogy a kath. egyház számára suprematiát nem akarnak igénybe venni, sőt a vallási jogegyenlőség elengedhetlen postulatumának ismerték el azt, hogy egyik hitfelekezetre se kényszeríttessenek egy más hitfelekezet vallásos elvei, s az ország minden honpolgárára nézve csak saját vallásának hitelvei legyenek irányadók. Szebben és jobban, mint e nyilatkozatok által történt, a vallásos kötelességeket a hazafiúság követelményeivel kiegyeztetni s öszhangzásba hozni alig lehetne. Csakis ezen elvek szempontjából akarok a bihari főispán úr méltósága indítványához szólni, kerülve minden dogmatikus vitatkozást, nem csak azért, mert szakismereteim e téren hiányzanak, hanem és főleg azon okból is, mert — mint az államhatalom egyik képviselője — az állam nevében szólalok fel, azon állam nevében, a mely kizárólag egyik valláshoz sem tartozhatik, de a mely tisztelettel hajol meg minden vallás és vallásos meggyőződés előtt, s a melynek nem szabad sem egyik, sem másik vallás hitelveit tagadni vagy megtámadni. S igy tekintve a dolgot, ő méltóságának, a bihari főispán urnak indítványa ellen semmi ellenvetést nem tehetek. Ha ő méltósága a bihari főispánnak módositványa legtávolabbról is megsértené azon elvet, melyet ő herczegsége a primás s o nagyméltósága a kalocsai érsek felállítottak; ha az a házaság szentségét kétségbe vonná a katholíkusokra nézve, vagy pedig azon térre vezetne bennünket, hogy a protestáns fél katholikus dogmák szerint, vagy viszont a kath. fél protestáns hitelvek szerint fognának Ítéltetni: egyenesen ellene nyilatkoznám. De a bihari főispán úr indítványa épen az ellenkezőt foglalja magában, azt t. i., hogy mindenik házasfél a maga hitelvei szerint nyerjen Ítéletet. Ez a tegnap itt kifejtett s általam ma röviden ismételt elvekkel nem csak semmi ellentétben nem áll, sőt teljesen megfelel a vallási jogegyenlőség azon magyarázatának, a mel} 7 et annak ő nagyméltósága a kalocsai érsek úr adott, amely szerint egyik hitfelekezetre sem lehet a másik hitfelekezet valláselveit rákényszeríteni. Hogy némi hátránynyal járhat ezen eljárás a kath. félre nézve, azt nem akarom kétségbe vonni; hogy azonban ezen eljárásból a katholikus félre valamely jogsérelem hárulna, azt nem ismeiv hetem el: mert a jogsérelem nem abban áll, ha valaki szigorúbb ítéletet kap, mint ellenfele, hanem abban, ha valamely fél saját kötelezettsége ellen ítéltetik el; a bihari főispán úr inditványa pedig épen azon elvet emelné érvényre, hogy mindenik fél irányában azon vallás hitelvei alkalmaztassanak, a mely reá nézve egyedül kötelező. Elismerem, fájó lehet a katholikus félre nézve, midőn protestáns házastársát, a kire nézve a házassági kötelék felbontatott, uj házassági frigyre látja lépni, míg maga e példát nem követheti; de ezen fájdalom talán mégis kisebb annál, a melyet neki a kényszeritett együtt maradás okozhatna, a | társadalomra nézve pedig mindenesetre vigasztalóbb , ha a két fél közül legalább egyiket az élet boldogságának visszaadhatá. Ugy hiszem, ebből a közerkölcsiségre nézve is sokkal kevesebb hátrány származik, mint ha mind a két fél álutakon szerezne magának kárpótlást azért, a mit törvényes utón el nem érhetett. Egyébiránt az másnemű szerződéseknél is
