Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-120

500 CXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. fessionalis törvény keretébe tartozik. Ugy is van az, mélt. urak. A mit mélyen tiszt, oktatási miniszter úr elő­adni méltóztatott, hogy szándéka még ezen ülés­szak alatta vegyes házasságok tárgyában az 1848­diki törvények elveinek értelmében előterjesz­tést tenni: az egyátalában nem változtat az én cse­kély felfogásom szerint a dolgon semmit. Mert vajon biztosithat-e a miniszter a felől, hogy azon törvény csakugyan el fog fogadtatni? (Ellenmon­dások.) Épen ez a kérdés, és pedig igen nevezetes kérdés! Ha pedig az el nem fogadtatik, akkor ott lesz az anomália, hogy itt előre meg lesz ha­tározva a házassági perekben a biró és az eljárás, inig magok a vegyes házassági viszonyok nem lesznek tisztába hozva, a mi sokkal nagyobb bajt okozhat. Én tehát e szempontból tartózkodnám, hogy ezen módosítás elfogadtassék. De van még egy másik érvem. Nem tartom ugyanis czélszerünek, tanácsosnak, hogy e kérdés igy per tangentem döntessék el: mert méltóztassa­nak megengedni, ezen indítvány beszúrása per tangentem egy másik alkotandó törvény intentió­ját praeoccupálná; és ez nagyon veszedelmes : mert igen könnyen képzelhető oly eset, hogy ily mó­dosítás által egy későbbi törvénynek mozgása egészen elzáratik, mert minden törvénynek a maga keretében kell mozognia és a maga rendje szerint fejlődnie. Van egy másik okoskodásom. Én attól tar­tok, hogy ha csak ily átalánosságban fejtetik ki ezen elv, még sokkal nagyobb nyughatatlanság fog a vegyes házassági válóperekben támadni, mintsem van jelenleg, hogy ha a jelenben uralkodó szokások fentartatnak, mert a vegyes házasság minden körülmények közt némi bajokkal jár, és ezek azontúl is aligha fen nem fognak maradni. Legfontosabb ok pedig, mely engem vezérel. a következő. Igen fontos okoknak kellett lenni, mélt. főrendek, melyek a képviselőilázat arra bír­ták, hogy — ismerve azon körülményeket, me­lyeket itt a mélt. urak közül is többen felhoztak. és azokat beható tanácskozásuk tárgyává téve — még sem változtatták meg ezen elvet. Ezt én ugy képzelem, hogy sokkal kevesebb bajnak tartották azt, hogy még 5 vagy 6 hónapig fentartassék a jelenlegi, mindenesetre sérelmes állapot, mintsem hogy beható tanácskozás előtt már is eldöntessék e kérdés. En azt gondolom, hogy ezen fontos ok­ból, mi rám nézve igen hat, ne hamarkodjuk el a kérdést. Azon okot, mely itt az evangélikusok részé­ről felhozatott, hogy t. i. égető kérdés a házassági bíráskodás kérdésének megoldása, én nagyon tu­dom méltányolni. De méltóztassanak meggondolni, ha égető kérdés az evangélikusokra nézve, égető kérdés a katholikusokra nézve is. A katholikusok­nak is vannak égető kérdéseik, melyeket ha elő­sorolnék , én azt gondolom, a mélt. főrendek belátnák és eléggé méltányosak lennének annak megbírálásában, hogy a katholikusok csak a haza iránti gyengédségből nem állanak elő az ő méltó sérelmeikkel és panaszaikkal, mivel tudják, hogy a hazának úgyis elég baja van, és ezen kérdések csak katholikus, csak evangélikus, magán kérdé­sek, és azért mindenkinek tűrni, hallgatni, szen­vedni és áldozni kell a hazáért. Én tehát ezen ér­vet magát, hogy ez égető kérdés, nem fogadhatom el elég indokul arra, hogy a törvény igy megvál­toztassák ; én azt gondolom, eleget tettek a mélt. főrendek akkor, ha a szerkezetet elfogadták. Ha visszaemlékszem az igen t. borsodi főispán úr indítványára, az volt az, mi engem leginkább megnyugtatott. Én elégnek és egészen megfelelő­nek tartom azt azon átalános kívánságnak, hogy a vegyes házassági sérelmek nyomán a mélt. urak kifejezik azon kívánságukat, hogy a magas kormány a 48-iki törvények alapján minél előbb törvényjavaslatot készítsen. Akkor megmaradna a szerkezet, mely a bihari főispán ur indítványának elfogadásával tökéletesen megzavartatnék, és ak­kor elég lenne téve azon érzetnek, melynek kife­jezést kívánt adni az országgyűlés. Ezeket voltam bátor a mélt. uraknak meg­jegyezni. Horvát Boldizsár igazságügyininisz­íeP: Őszintén megvallom, méltóságos főrendek, e kérdés nem a kormány akaratával került sző­nyegre. Ha nem volnának sürgősebb és fontosabb teendőink: ám akkor merüljön fel bármely kér­dés : a kormány habozás nélkül fog annak megol­dásához, sőt állása kötelességeinél fogva bátran átveszi arra nézve a kezdeményezés szerepét. De most, midőn a legsürgősb ós legfontosb teendők­kel annyira tul vagyunk halmozva, hogy nincs emberi erő, a mely mindazt, a mire e nemzetnek szüksége van, egyszerre felkarolni képes legyen; most, midőn a halaszthatlan teendőkre is alig van a kormánynak és a törvényhozásnak ideje; most, midőn az első és főfeladat előttünk, hogy sok te­kintetben primitív állapotainkból minél előbb ki­bontakozzunk : a kormánynak nem állhatott szán­dékában a nemzet idejét és erejét oly kérdésekre forditani, a melyek semmi esetre sem tartoznak az elsőrendű kérdések közé. Annál kevésbbé akar­hatta a kormány ezen kérdést, a melyről épen szó van, előtérbe állítani: mert ily roppant horderejű politikai átalakulás első stádiumában, a melyben vagyunk, óvatosan kerülni óhajtana mindent, a mi a kedélyek hullámzását idézhetné elő, miután

Next

/
Oldalképek
Tartalom