Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-120
496 CXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. ban, hol a különböző vallások dogmái kölcsönösen a másik felekezet hivei által magyaráztattak. Én abba nem akarok beleavatkozni, hanem tökéletesen csak n törvényhozás szempontjából fogom fel a kérdést, és azt találom, hogy nincs a törvényhozásnak — kimondom egyenesen — nincs joga valakit oly biróság Ítélete által kötelezni vallási ügyekben, mely biróság az ő hitelvei szerint reá nézve nem illetékes. Nem szeretnék félreértetni, mélt. főrendek! Jól tudom, hogy igen is, vannak az állam iránt minden állampolgárnak kötelezettségei, melyek alól magát azért, hogy egyik vagy másik hitet vallja, ki nem vonhatja ; de én azt hiszem, hogy az állam érdekeivel legkisebb összeütközésbe sem jön az által a törvényhozás, hogyha kit-kit saját bírósága elé állit. Felhozatott több érv már az előleges vitánál azon elv kimondása ellen, hogy a válópereknél ki-ki illetékes bírósága elé állíttassák; sőt felhozatott az is, hogy alig érthető, hogy a protestánsok ma miért követelik, hogy világi biróság előtt folyjanak a válóperek, midőn a régi gyakorlat szerint nekik is voltak egyházi bíróságaik. Epén prímás ő berczegsége helyesen jegyezte meg, hogy még a, kath. vallásnál is, mely tagadhatlanul stabilisabb, mint a protestáns vallás, csak a dogmák, csak a hitelvek változhatlanok. de igen is, változtatni lehet mindazt, mi nem szorosan hitelv. Már pedig épen nálunk, protestansoknál, hitel veink szerint a házasság nem s entség, tehát természetes, ha mi czélszerübbnek láttuk később az egyházi bíróságok eltörlését, eltöröltük és világi birák elé vittük a házassági pereket. Hasonlóan ő herczegsége mondta azt, hogy az államnak kötelessége felügyelni arra, hogy minden vallásfelekezet hitelvei tiszteletben tartassanak. Ez oly szent elv, melv ellen senki tel nem szólalhat; hanem ez is viszonos; és valamint egyik felekezetre nézve áll, ugy áll a másikra nézve is. Már pedig valósággal bárki hitelveivel is ellenkezni fogaz, hogy oly egyházi biróság elé állittassék, melyet az ő hitfelekezete magáénak el nem ismerhet. Épen ezen elv keresztülvitele követeli tehát azt. hogy ki-ki illetékes bírósága elé állittassék. Felhozatott még a tegnapi vita alkalmával az is, hogy az által, miszerint vegyes házasságban az egyik fél oly felekezethez tartozván, mely az ujabb frigykötést meg nem engedi, a másik felekezethez tartozó pedig hitelvei szerint elválasztatván, ujabb frigyre léphet, ez által nagy sérelem esnék a,z ujabb frigyre nem léphető félre. Bocsánatot kérek, én e kérdést nem ugy fogom fel. Azt tartom, hogy mindenkire nézve saját vallási elvei kötelezők, és akkor, ha nekem az én vallásom azt rendeli, hogy ha már egyszer frigyre léptem, elválás esetében is uj frigyre nem léphetek, ha azon vallásomat meggyőződésből követem, nem sérelem rám nézve; de sérelem volna az, ha hitelveim ezt nem rendelvén , azért, mert más felekezet hitelvei rendelik, én is elzáratnám egyéni szabadságom gyakorlásától. Azon esetben, mi szintén tegnap hozatott fel — bocsánat, ha a sorrendet nem tartom meg tökéletesen — hogy öntudattal lép azon akatholikus fél ama frigyre , öntudatával annak, hogy elválaszthatlan lesz örökre eme kötelék: megfordítva is áll a kérdés: épen oly öntudattal lép ezen katholikus fél is a frigyre, és reá nézve annyival inkább kötelező, mert neki vallása parancsolja, a másiknak pedig nem. Hogy módosításaim indokolását befejezzem, nagy indok reám nézve az is, hogy tudom, menynyire megnyugtatná ez a kedélyeket. Nem akarnék félremagyaráztatni; de valóban, méltóságos főrendek, nem tudom magamtól elodázni, hogy fel ne hozzam azt, mit hajdan épen egyik ősöm mondott, midőn egy vesztett c-ata után, mint fogoly, Tököli elé hurczoltatott. Tököli rajta végig nézett és ő viszont Tökölin, mondván: „Hodie mihi, cras tibi, domine Tököli." E kis kitérés után, mint már mondám, a viszonosság elvénél, fogva épen ugy, mint azokból, hogy az 1848-diki 20. törvényezikknek elég tétessék, bátor vagyok módosítványom elfogadását ajánlani. Ha módositványom elfogadtatnék, egyszerű következménye az, hogy az eredeti szerkezet második, de ezen újnak beigtatása ál al harmadik bekezdés harmadik sorában e szó helyett: ^törvényszék" következő' szavak igtattainának be : „a 22. §. értelmében illetékes egyházi vagy világi bíróságok." Ugyancsak e módositvány elfogadása magával hozná, hogy a 4-ik bekezdés elején e szó helyett: „egyébiránt" e szó volna teendő: „többire nézve." Bátor vagyok módositvány ómat benyújtani, és felkérni a méltóságos főrendiházat, hogy felette bölcsesége szerint határozni méltóztassék. Rajner Pál jegyző (olvassa 'Lisza Lajos két módosítva'iijá'.) Haynald Lajos érsek: Mielőtt az előttem szólott bihari főispán úrő méltóságának észrevételeire ellen-észrevételeimet előadnám, nem tehetem, hogy őszinte köszönetet ne mondj ik neki azon nemes, hozzá és ezen magas ház méltóságához tökéletesen illő hangért, melylyel e kényes kérdést érinté, nézeteit és kívánságait előadván. Óhajtottam volna, hogy jelen vitatkozásunk folyamában mindenfelé ily köszönetet mondhattam volna.
