Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-120
CXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 497 A mi ő méltóságának első inditványát illeti, az, valamint ő maga is emlité, csak kifolyása annak, mit a magas ház a jogügyi bizottság előterjesztésének h) pontjánál már is elhatározott. Őszintén megvallom, hogy én a házassági kérdést egész átalánosságban kiváló fontosságú vallás-erkölcsi kérdésnek tartván, mindenkit örömmel üdvözlök, ki a házasság lényegére vonatkozó mindennemű pereknek elintézését a vallás varázsával környezi, és a házasságot ez által is azon magasztos állásán tiszteli, mely ezt az emberiség vallás-erkölcsi életében megilleti. Azonban mintán ezen magas ház nincs hivatva, az egyes vallásfelekezeteknek belügyeibe avatkozni, ha ezek deprecálják azt, a mit a magas ház ő magok érdekében házassági pereiknek elintézésére nézve hatórozni szándékozott volna, akkor — véleményem szerint — nagyon méltón cselekszik, midőn az ilyetén kikerülő kívánságaikat] teljesiti. 0 méltóságának első indítványára tehát nincs további észrevételem. De mellesleg legyen szabad még csak egyet megemlítenem. Miután a jogügyi bizottság előterjesztésének h) alatti pontja nem csak tisztelt protestáns atyánkfial, hanem izraelita hazánkfiai peres ügyeiről is szól: a tisztán csak protestáns oldalról nyilvánult tiltakozás a magas ház azon intézkedése ellen, mely házassági bíróságaik egyházi természetére nézve a jogügyi bizottmány előterjesztése értelmében tétetni szándékoltatott, talán alapul nem igen szolgálhatott, hasonló intézkedésektől az izraeliták házassági bíróságaikra nézve is tartózkodni. Azonban e tekintetben már határozata levén a magas háznak: nincs miért e tárgyhoz, a megemlítésen kívül, bővebben szóljak. A mi ő méltóságának második inditványát illeti: emiitette ő, hogy a magas kormány kétségkívül tulhalmozottsága miatt nem intézkedett oly irányban, mint azt a szóló ur a vegyes házasságbeli pereknek törvénykezési ellátása iránt kívánta volna. Én azonban sokkal inkább ismerem a magas kormány rudjánál ülo férfiaknak bölcs körültekintését, mintsem feltehetném rólok, hogy ily fontos ügyben a törvényhozás intézkedését felhívni csupa feledékenységből elmulasztották volna. Inkább azt hiszem tehát, hogy ez nem mulasztásból, hanem azon nagyfontosságú okoknak kellő megfontolása után történt, melyek engem is felszólalni késztetnek azon indítvány ellenében, melyet ő méltósága második helyen tett. O méltósága dogmatikus szempontból nem akarja tekinteni a dolgot, nem akar ily szempontból szólni hozzá. Nagyon értem ezt; s ő méltósága maga is megmagyarázta, arra utalván, hogy a protestánsoknál nincsenek oly szigorú I A FŐRENDIHÁZ NAPLÓJA. 186 ä / 8dogmatikus rendelkezések a házassági ügyekre nézve, mint vannak a katholikus egyházban. De midőn ő méltósága épen vallására való tekintettel dogmatikus nézeteket a vitatkozásba bevinni elmulasztá, nem fogom fel, miért csodálkozik mégis azon, hogy ő főméltósága, Magyarország prímása, ismét a maga hitére való tekintettel, dogmatikus szempontból vitatta ezen tárgyat. Mi nálunk ugyanis a házasság dogmának tárgya, iránta való meggyőződésünk a dogma alapján nyugszik, azon épül fel; midőn tehát a házasság iránti meggyőződésünket kell kimondanunk , ezt más, mint dogmatikus szempontból, nem tehetjük. Nem vagyunk e kényes tárgyra nézve azon szerencsés helyzetben, melyben tisztelt protestáns honfitársaink vannak, hogy tudniillik tágabb téren mozoghatnak ez ügybeli véleményeik nyilvánításában. Mi is ugyan egyéni meggyőződésünket mondjuk ki. hanem ezen egyéni meggyőződés nem egyéni vélemények ingatag értékével bíró nézeteket tartalmaz: épen nem ! Sokkal mélyebb alapú, sokkal fontosabb, sokkal határzottabb dolgot fejez ki: tudniillik katholikus anyaszentegyházunk sarkalatos tanait és elveit. Azon tanokat és hitelveket, melyeket az egyház sem szóval, sem tettekben nem tagadhat meg soha, melyeket XIX. évszázad óta hirdet és hirdetni fog változatlanul mindenkor, melyeket máskép, mint ő, magyarázni, melyek fölött alkudozni szabadságunkban nem áll. Azért méltóztassanak, mélt. főrendek, meg-bocsátani, ha, midőn a házasságról beszélünk, dogmatikus szempontból indulunk ki, ha dogmatikus meggyőződésünket fejezsük ki. midőn a házasság körüli törvényhozási intézkedések tárgyában felszólalunk. A 48-diki törvényben kifejezett jogegyenlőség és viszonosság elvének alkalmazására hivatkozott az általam mindenkor szívesen üdvözölt bihari főispán ur ő méltósága. De épen ezen viszonosság és jogegyenlőség az, mely engem a magas házhoz intézett azon kérelemre bir, hogy ő méltóságának indítványát ne méltóztassék elfogadni. Engedje meg nekem a t. főispán ur, hogy azon nyomasztó viszonyokat felemlítsem, melyek az ő indítványának elfogadása és törvényerőre való emelése következtében számos esetekben nehezülnének a kath. félre inkább, mint a protestánsra, és melyek épen azért minden viszonosságot, minden jogegyenlőséget megrontanának. Nem fogom az ide vágó dogmákat, a trienti zsinatnak ide tartozó határozatait elősorolni, tudván, hogy ö méltósága jól ismeri vallási tanainkat, melyeknél fogva a katholikus anyaszentegyház a házasságot szentségnek, s minden olyan házassági fri63