Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-119
CXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 481 Ezt követelheti a kath. egyház is. Ne vádolja tehát őt senki, ha a házasság — mint szentség és fölbonthatlan frigy — iránti hitét és jogelveit méltányoltatni, érvényesíteni igyekszik. Ne vádolja igazságtalanságról — mint történt — senki, ha ezen hitelvei szerint itél a katholikus hívével házasságra kelt oly protestáns fél házassági köteléke fölött, ki a szent frigy kötésekor nem ignorálhatta azon elveket, melyek szerint léphet egyedül katholikus jegyese házasságra, s melyek szerint leend egykoron megítélve házasságának érvénye vagy érvénytelensége. Ha mégis senki által nem kényszerítve elhatározá magát az ilyen házasságra, azon jogelv, alá esik: „Volenti non fit injuria." 0 tudta, mily házasságot köt a kath. féllel, ő szabadon akarta azt, s így tevén, alávetette magát mind azon következéseknek, melyek e lépéséből folynak. Minek az állam által tekintetbe vételét méltán kívánhatja az egyház, nehogy érzékenyen sujtassék bármely kivé az által, hogy prot. házas fele tulajdon hitfelekezetének bírája által föloldatik azon köteléktől, mely által ő, a katholikus fél, örökre kötve marad. Hogy a törvényhozás gyakorolni akarja a kath. egyház által e tekintetben igénybe vett méltányosságot a vallásfelekezetek iránt, maga ezen törvényjavaslat is tanúsítja. A 242. §. ugyanis ezeket mondja: „Felek, kik az eskütéleltől saját hitelveik szerint törvényesen felmentvék, ünnepélyes bizonylást tartoznak eskü gyanánt letenni." E javaslott törvényes határozatban különös figyelmet tanusit a törvényhozás az esküt tiltó vallásnak egyik hitelvére. A mit más vallások tapasztalnak, azt méltán igénybe veheti a kath. egyház is. De gyakorolja azon méltányosságot a inéit. főrendi ház jogügyi bizottsága is a vallásfelekezetek iránt, midőn a 100-ik §-ban ezeket indítványozza : „Sürgős eseteket kivéve, senki sem idézgethetik megjelenésre vallásának ünnepein.* Mindkét esetben felmentetni kívánják a törvényhozás tényezői egy átalános és minden honpolgárt kötelező szabvány alól bizonyos vallásfelekezetek híveit, tekintettel ezeknek hitelveire, vallásos érzelműkre, szertartásaikra. Ha tehát a kath. egyház is követeli és elfogadja azon méltányosságot, melyet az állam más felekezetek irányában gyakorol, azzal, hogy ez által suprematiát kívánna más vallások hivei felett gyakorolni, semmiképen sem vádoltathatik. Fölszólalásom czélja csak az levén, hogy egy, a kath. egyház ellen emelt vádra megfeleljek, tovább szólni tartózkodom, s föntartván magamnak a tárgyhoz való további hozzászólhatásomat, az előttünk fekvő törvényjavaslatot a legelői mondotÁ FŐRENDIHÁZ NAPLÓJA. 186 5 / S . tak értelmében a részletes tanácskozás alapjául elfogadom. Cziráky János gr.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Nem lehet tárgy, mely nagyobb gyengédséget, lelkiismereti megfontolást és egymás irányában nem csak türelmet, hanem felebaráti szeretetet is igényel, mint midőn külön hitfelekezetüeknek egymás kölcsönös viszonyait érintő tárgyai törvénykezési elintézésnek tárgyául tűzetnek ki. Én, mellőzve azt, hogy tán az\dvek kérdése logikai szabatosságnál és összekötésnél fogva inkább az anyagi törvénykezéshez tartoznék, mint az itt megpendített terjedelemben a bíráskodás és törvényszékek szerkezetének kérdéséhez : mégis egy pillanatig sem késem e helyen ez ügyre nézve nemcsak nézeteimet kijelenteni, hanem mindazokhoz szívesen hozzájárulni , mik által e részben a minden országos hitfelekezetüeknek lelkiismeretes nyugalma és meggyőződése lehetőleg biztositatik : mert ugyanazt, mit magunk részére is a katholikus hitvallás követői igénybe veszünk, s mi egynek igazságos és jogos, ugyanannak mások irányában minden tekintetben létezni kell. Ez alapelvet vállá, ug}^ vélem, a jogügyi bizottság is, midőn az egyházi bíróságok kérdésének felmerültekor felemiitette s határozat erejére emelte, méltányosnak s helyesnek találta azt, hogy egyúttal a más hitfelekezetíiek is szintúgy saját hitelveik szerint s annak megfelelő biróságok által találjanak jogos s törvényes Ítéletet. En az 1848. 20-diktörvényezikketelfogadom. s elfogadom annak 2-dik §-át is változatlanul alapelvül minden interconfessionalis kérdés megállapításában , mindig oda magyarázván azt, hogy azon törvényczikk azt tartalmazza , hogy senkit a maga hitelvei és meggyőződése ellenére tettre kényszeríteni egyátalában nem lehet. Minek természetes következése tehát az, hog-v e házassági viszonyokra nézve azon bíróságokat kell egyedül illetékesek s törvényeseknek elismerni, melyeket mindegyik egyház a maga elve s meggyőződése szerint olyanoknak vall. A lehető legnagyobb törvénysértésnek tartanám tehát, ha ezen ügyek bármely más világi s polgári bíróság elé vonatnának: mert ez nem volna más mint az előbbi idők zsarnokságának, az imperátorok és Caesarok zsarnokságának a mostani korszak alatti felelevenítése. Ez alapelvből kiindulva, kívánom tárgyalni e kérdést, s e szempontnál fogva mindenek előtt nem csak jogosnak, de törvényes s méltányosnak találnám, hogy ez alkalommal kijelentessék, hogy minden hitfelekezetüekre nézve, miként azt Prónay Gábor ő nméltósága indítványozta, a saját hiteíveik szerinti illetékes törvényszékek s biróságok 61
