Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-119
480 CXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. ról, ne tartalmazzon olyasmit, mi az 1848. 20. törvényezikkel össze nem egyeztethető s azzal összhangzásban nincsen. Óhajtom pedig ezt hasonlóan az opportunitásnál fogva is. Mélt. főrendek! Számos és gyászos emlékezetű évet éltünk át, melyekben az önkény által megtámadtattak csaknem minden állam és magánosok jogai, és ezek tőlünk el is raboltattak; de még az ily zsarnoki módon eljáró kormány is belátta azt, hogy a 48-ban hozott törvények között vannak olyanok, melyeket érinteni, eltörölni vagy megváltoztatni nem tanácsos. így például érintetlenül hagyta a 8. t.-czikket, mert tudta, hogy ha ezt fölforgatná, millióknak elégületlenségét és ellenszenvét keltené fel. Kérdem malmost: ha még a nem alkotmányos kormány is azon vélekedésben volt, hogy nem tanácsos azon törvényekhez hozzányúlni, melyek p. o. kimondották, a közös teherviselést és az úrbéri szolgálatoknak megváltását, a törvény előtti egyenlősé- ! get: kérdem már most, ugyan tanácsos'volna-e most megváltoztatni egy oly törvényt, mint az 1848: j 20. törvényczikk, mely tartalmánál fogva egyedül ; volt képes millióknak vallási érzületére meg- I nyugtatólag hatni és reményt nyújtani, hogy jogos kivánataik teljesíttetni is fognak? Ezeknél fogva, mélt. főrendek, én abban, hogy a szent székek ugy hagyassanak ezentúl is meg, mint eddig voltak, tekintve arra, hogy ítéljenek ezentúl is a vegyes házassági válóperekben, részemről bele nem nyughatom, s e tárgyat érdeklő3eg hivatkozva a 22-ik §-ra, következő indítványt vagyok bátor felolvasni: „Minthogy ezen törvényjavaslat 22-ik §-a, mely a szt. székek bíráskodását továbbra is fentartja a római katholikusok és protestánsok közti házassági válóperekben : a vallások jogegyenlőségét biztosító 1848-ki 20-ik törvényczikkely következetesen csak ugy állhat meg, ha ennek természetes postulatumaként, a vegyes házasságokról külön törvény alkottatik; ennélfogva a 22. §. ezen szavai: „Illetőleg vegyes házassági" kihagyandók, és fölszólítandó a vallás és közoktatási miniszter ur, hogy a vegyes házasságok iránt válóperekre nézve, haladék nélkül terjeszszenelő olyan törvényjavaslatot, mely a különböző vallásfelekezetekhez tartozó váló felek jogos igényeinek teljesen megfelelő legyen, és az még a jelen országgyűlésen törvény erejére emeltessék." Ezen indítványomat ajánlom a mélt. főrendek figyelmébe. Haynald Lajos érsek: Nagyinélt elnök, mélt. főrendek! Nem akarnék hosszasb elvi vitát előidézni, midőn tisztán csak némely észrevételekre vonatkozom, melyek az általam mélyen tiszttelt előbb szóló m. urak által tetettek. Előre küldöm azt, hogy a protestáns házasságokra nézve hozzájárulok nagymélt. Prónay Gábor úr indítványához, melynek elfogadása által a j igegyenlőségnek és viszonosságnak , mely az 1848-ik évi XX. t. ez. értelmében követeltetik, meggyőződésem szerint teljesen elég lesz téve, protestáns atyánkfiainak saját bírái itelendvén a protestáns házasságok felett az 1791. XVI. t. ez. 12. §-a értelmében, mely, hogy eddig életbe nem lépett, azt csak sajnálni tudom. A mi a vegyes házassági ügyekben való bíráskodást illeti: suprematiát hallottam említtetni, melyet arrogálna magának a kath. egyház, követelvén azon jogát, melyet eddig is gyakorolt, midőn törvényszékei által a vegyes házasságok felett itélt. Én ebben suprematiát, a mely ellen protestáns atyánkfiai részéről méltán 'panasz emeltethetnék, egyátalában nem látok. E bíráskodást az egyháznak sarkalatos hit- és jogelvei szerint követelnie kell, követelnie lehet azon vezérelv értelmében is, mely az állam és egyház közti viszonyoknak jelen korunkban s hazánkban való ujdont alakulása felett, az irány- és hang-adó férfiaknak, de országgyűlési bizottságoknak is kimondott nézeteik és igyekezeteik szerint ítélve, uralkodólag s határozólag lebeg, s mely ezen szavakban van kifejezve: „szabad egyház a szabad államban." A jelen kérdés is ezen viszonyokkal van szoros összekötetésben, azon viszonyokból foly ki és azoknak alakulására fog végmegoldatásában visszahatni. Miért is kétségkívül csak az azon vezérelv által kijelelt téren szándékoltatkatik megoldatni. Bár milyenek legyenek tehát elméleti téren az én nézeteim, azon viszony fölött, mely az állam s egyház, mint két egymástól czélra s eszközökre nézve ugyan különböző, de egymással épen nem ellenkező, egymásra sok tekintetben utalt társulat közt létezik, elfogadom a jelen tárgyalásnál azon tért, mely az említett vezérelv által kijelölve van, és ezen fő elv szempontjából kívánok a tárgyhoz szólani. „Szabad egyház a szabad államban ; Cí ez elvet csak ugy értelmezhetem, hogy az állam minden különös kötelezettségtől, bár mely egyház és vallás irányában menten, egy vallást, egy egyházat sem tüntet ki a másik fölött, egynek sem kedvez különösen, hanem mindegyikét egyaránt védi, egyaránt vagy ignorálja, vagy segélyzi, tiszteletben tartja minden egyház jogát, mely abban áll, hogy minden egyház szabadon vallhassa hitét, szabadon követhesse hitelveit, élhessen czéljai eszközlésére azon jogokkal és eszközökkel, melyek őt természete szerint megilletik.
