Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-119

470 CXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. század előtt az 1723. 30. t. ez. által a létezett itélőmesteri bíróságok (fórum protonotariale) helyébe lettek, a törvénykezés állandósítása érdekében felállítva, és bizonyos perekre nézve — u. m. implementalis perekre, ex puritate statutionis, s több megyében fekvő zálogokat és örökösödési osztályos tömegeket tárgyazó perekre nézve — „eausale forumot" képeztek. De ezen perek részint az ősiségi és királyi adományozási rendszer s a zálogok megszűntével többé elő nem fordulván, részint a felek előnyére, czélszerübben a többi első folyamodásu bíróságokhoz utaltatván, e mellett pedig az ujabb tapasztalás is azt mutatván, hogy a visszaállitott kerületi táblák bírói teendőkkel elegendőleg elfoglalva nincsenek : azoknak, mint az uj szervezetben fölöslegeseknek, megszüntetését alaposan igazoltnak kell elismerni. Az eddig kozzájok tartozott sajtóperekre nézve azonban kellő intézkedés tétele lesz szükséges. 4. A királyi tábla, mint egyetlen másod folyamodásu feltörvényszék, egész Magyarországra nézve fentartatván, az erdélyi területre Maros-Vásárhelyen szintén egy királyi tábla állíttatik fel, ugyanoly hatósággal. Tudva van, hogy az igazságügyi miniszter ur a kir. táblát szétoszlatni, illetőleg Magyarországon hat, Erdélyben pedig két, összesen 8 feltörvényszéket felállíttatni tervezett. Nem tagadhatom , hogy ezen eszme mellett sok fontos érv szól, s hogy ez, felfogásom szerint, a jól rendezett törvénykezés igényeinek inkább megfelelne: mert — egyebeket mellőzve — a magyarországi, vagy helyesebben pesti királyi tábla, mint egyetlen másodfokozatu feltörvényszék, oly számos tagot kíván, hogy ezen, majdnem formátlan testületnek egyöntetű vezérlete felette nehéz, s,több senatusra leendő felosztása mellett az ítéletek s bírói elveknek egysége megnyerve még sem lesz, míg a felek általi közel érésnek előnyét — tekintve az országnak nagy terjedelmét-—az ország, sok vidékére nézve, egészen nélkülözni fogja. De másrészről az ellennézet mellett szóló gyakorlati érvek nyomatékát sem lehet figyelmen kívül hagyni. Ugyanis, a jelen intézkedés csak ideiglenes lévén, a végleges szervezésnek semmiben sem praejudieál: mikor íi7,tán, a szóbeliség és közvetlenség elvének hihetőleg az egész törvényszéki szervezeten leendő keresztülvitele folytán, előreláthatólag még több feltörvényszéket fog kelleni az országban felállítani. Hozzájárul ehhez, hogy a kii', tábla meg fogván szűnni első folyamodásu bíróság és semmisítő hatóság lenni, teendője kevesebbedni, s a felebbezett perek eldöntésére több idővel s erővel rendelkezni fog; és hogy a bírói elvek egysége s az ítéletek egyformasága, habár nehezen, de mégis könnyebben lesz elérhető, ha a királyi tábla több senatusban fog bíráskodni, mint, ha az ország különféle részeiben 8 külön feltörvényszék állíttatnék — kivált ha javaslatunk szerint a kir. táblának senatusokra való felosztásába az igazságügyi miniszter urnak befolyás fog engedtetni. Mindezen okoknál fogva tehát a javaslóit intézkedés elfogadandónak látszik. 5. A kath. szent-székek bírói hatásköre akként szabályoztatnék, hogy minden eddig oda tartozott oly perek, melyek nem házassági kötelékből eredtek, u. m.: a végrendeletek alaki hiányai miatt indított érvénytelenítési, s a hamisan esküvők elleni perek, a világi törvényszékekhez utaltatván, a szent-székek bírói hatósága csupán a kathol. és vegyes házasságokból eredő válóperekre szorítkoznék ; a mi már régen kivánatos vala, s ha nem csalatkozom, a régibb rendszeres munkákban is javasolva volt. Ellenben a szent-székek bírói hatóságának végleges megszüntetését s a kath. hitestársak közötti válópereknek a polgári törvényszékekhez való rögtönzött átszármaztatását, sok fontos oknál fogva, nem lehetett volna helyeselni. Valamint viszont azt, hogy a többi vallásfelekezetnek számára is. a viszonosság alapján, hason hatóságii egyházi törvényszékek állíttassanak, szívesen pártoltuk volna. 6. Terveztetik, hogy a hétszemélyes tábla, kir. curia elnevezés alatt, mint egyetlen legfelsőbb ítélőszék álljon fel, s annak egy külön osztálya semmisítő törvényszéket képezzen. A semmisitési jogot alaki hiányok alapján azelőtt a királyi felség, mint summusjustitiarius, a kir. cancellária utján, s az ország főbirái (Judices regni ordinarii), illetőleg ezeknek itélőmesterei, bírói parancsok által gyakorolták ; jelenleg pedig minden felebbfolyamodási hatóságot képező bíróság által gyakoroltatik. Az előbbiek régi hatóságának megszűntével s az utóbbiak hatáskörének rendezésével tehát, e jog gyakorlására más hatóságról kellett gondoskodni; a mire leginkább a legfelsőbb törvényszéknek egy osztálya lehet hivatva. Meg kell itt jegyeznem, hogy a perrendtartásnak rendeletei szerint semmisitési panaszoknak csupán alaki kiáiryok alapján lesz helye, s hogy ez, a másod folyamodásu biróság mellőzésével, egyenesen a semmisítő törvényszéknél lesz szorgalmazandó és elhatározandó: a mi a perek folyamát, a felek előnyére csak ritka esetekben fogja megakaszthatni. A szorosan vett perrendtartásból csak három nevezetes ujitást és javítást akarok megemlíteni: 1. Hogy a bírák a perkészités fáradságos és időrabló munkájától felmentetvén, az azelőtt jő sikerrel dívott pertári rendszert, ezélszerü szabá-