Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-108

438 CVIII. ORSZÁ felkelésről, melyek most a mélt. főrendek tanácskozásának tárgvát képezik. Mind a három törvényjavaslat, csekély felfogáson) szerint, a dualisrnus eszméjével, a pragmaticasanetio czéljaival, s az 1867-diki XH-ikt. ez. rendeleteivel kellő öszhangzásban áll; kiindulás: pontjaik szerintem helyesek, alapelveik igazságosak és méltányosak, s a keresztülvitelre tervezett egyes intézkedések czélszerüek, gyakorlatiak és viszonyainknak megfelelők. Meg kell e tekintetben mindenekelőtt jegyeznem, hogy e nehéz feladatnál azon előnyben részesülünk, miszerint más államok már előttünk tüzetesen és behatóan foglalkozván fegyveres erejok lehető legjobb rendezésével, mi azoknak tévedéseit, tapasztalatait és baladásait felhasználhatjuk, s lényegben elfogadván, a mi mindenütt s minden körülmények közt absolut szükségnek elismertetett, azt könnyen alkalmazhatjuk saját viszonyainkhoz és érdekeinkhez. Első kiindulási pontja és sarkalatos elve a védrendszeri törvénynek a védkötelezettség átalánossága, minden osztály és polgári állás különbsége nélkül; a minek igazságossága, sőt —legalább itt Közép-Európában — már egyedüli lehetősége nyilvánosabb és elismertebb, semhogy a legkevesebb is. a mit annak indokolására és védelmezésére felhozni akarnék, felesleges ne lenne. Helyesek és czélszerüek továbbá ezen törvényjavaslatoknak többi vezérelvei is, ugy mint: a rövid szolgálati idő és aránylag kis béke-létszám: hogy a polgárkatona rendes polgári foglalatosságaitól a nemzeti közvagyon rövidségére sokáig el ne vonassék : hogy n magyarországi ujonezok csak magyar hadcsapatokba Osztassanak be; helyes, sőt, egyik legfőbb alkotmányos jogunknak megóvására nélkülözhetlen, hogy az évenkint állítandó ujonezok számának megajánlása az országgyűlésnek van fentartva. Végre, egyebeket mellőzve, legfőbb és legfontosabb vivmánynak tartom a fegyveres erőnek álló hadseregre és honvédségre való felosztását. Ez az, mi szerinteni kiszámithatlan horderővel bir; és ha ezen intézmény, a vele járó személyes terhet és alkalmatlanságot tekintve, a köznépnél kezdetben talán különös népszerűségre nem is számithatna, mégis minden, hazájának diszét, becsületét s európai jelentőségét szivén viselő magyar, kell hogy örömmel üdvözölje azt: mert a mióta hazánkban az azelőtti banderialis és insurrectionalis rendszer helyett,az 1 715-iki YlII-ik t.cz.által az állandó katonaság behozatott, s a nemesi felkelés 1809-ki kétes értékű hadi szolgálata után a harezmezőn többé igénybe nem vétetett, alkotmányunknak az 1848diki törvények általi átalakítása folytán pedig ön}0S ÜLÉS. ként megszűnt, ily tisztán nemzeti véderőt rendes viszonyok közt hazánk nem látott. Ugyanis mindazon törvényezikkek, melyek ujonezok megajánlása tárgyában törvénykönyveinkben foglaltatnak, csak magyav ezredekről, nem pedig a magyar hadseregről szólanak, s az 1796. Il-ik t. c/ákk az akkor megajánlott 50 ezer ujonezot, 2,000,000 mérő rozsot. 3,000,000 mérő zabot, 20,000 ökröt és 10 ezer lovat világosan a 240 ezerfőnyi cs. kir. hadsereg számára szavazta meg; és ennélfogva az 1867-iki Xll-ik törvényezikknek a magyar hadseregről szóló tételét, a multakra való tekintettel, nem vehetem másnak, mint az összes hadsereg kiegészítő részét képező minden magyar ezredek összegének. Ellenben a honvédség az öszBzes állandó hadsereg támogatására van ugyan hivatva; de különálló fegyveres testület, melynek tisztán nemzeti jellege ugy szervezetében, mint rendeltetésében határozottan ki van fejezve. Es ezzel államiságunknak leglényegesb leitételét, az okszerű {fejlesztés lehetőségével, megadva és teljesitve látom azon határokon belül, melyek a pragmatica sanetio, s az ezt bővebben kifejtett 1867-iki Xll-ik t. ez. által vannak húzva, de melyek ő felsége mindkét államtestének még mindig elég tág tért engednek fegyveres erejök fejlesztésére. megedzésére és növelésére , hogy sem itta várnai és mohácsi, sem ott a wagrami és s^dowai napok többé vissza ne kerüljenek, hanem a magyar hősiség a többi népek kipróbált vitézségével vetekedve, hazánk és a királyi trón. valamint a velünk elválhatianul összekötött többi országok legszélső határainak megvédésében, oly dicső eredményeket vivhasson ki, melyek köBÖS és külön történelmeink legfényesebb lapjait fogják betölteni. És most még bocsánatot kell kérnem, hogy a mélt. főrendeket előadásomban olyanokkal is tartóztattam, mik máshol ékesebben és nyomatékosabban mondattak el; de valamint minden oly tárgynál, mely a képviselőház hosszas beható tárgyalásán ment keresztül és minden oldalról megvitatratott. ugy a szőnyegen levőnél is nekünk inkább csak a böngészet marad fen, s ismétlések el nem kerülhetők, habár érveinket mi is csupán saját eszméink és érzelmeink készletéből merítjük. Hivatkozva tehát előadott igénytelen nézeteimre, a velünk közlött törvényjavaslatokat elvben és irányban pártolom, s azokat a részletes tárgyalás alapjául elfogadandóknak vélem. (Elénk helyeslés.) Vécsey József b. főispán: Nagymélt elnök, mélt. főrendek! Miután az előttünk fekvő törvényjavaslatok tárgyában kiküldött bizottság nézeteit helyeslem, más részről pedig szívesen hozzájárulok azokhoz, miket előttem a bihari főispán ő mélt.