Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-108

GVÍlf. ORSZÁGOS UL.LS. 439 elmondott, nem vettem volna igénybe a inéit, fő- . rendek türelmét, ha megnyugtatásomra némi- ' képen nem tartanám helyesnek, hogy Szécsen Antal ő nagymélt. által előterjesztett némely aggó- i dalmak iránt nézetemet kifejezzem. Szécsen Antal gr. ő nagymélt. figyelmeztetni kívánta, a mint beszédéből megérthettem, a mélt. főrendekéi azon lépés fontosságára, mely nemzeti L'tünk s törvénjhozásunknak a most ezélba vett törvényjavaslatok által létre hozatik, és súlyt fektetett némely következésekre, melyek abból vonhatók, és azok iránt aggodalmait időadta. Nevezetesen azt méltóztatott mondani, hogy ezen törvényjavaslatok alapjain a politika, melyet a kormány vall, inkább territoriális , mintsem nemzetiségi politika volna. és ezzel szemközt aggódott ő excja a felett, vajon politikánk jelleme s állása nem fog-e ez által változást szenvedni ? Megvallom, ez iránt nem aggódom : mert a politika, melyet Magyarország követett, mindig olyan volt, hogy azt territoriálisnak lehetett nevezni, a mennyiben területünk épségének fentartása királyainknak a koronázási eskü által kötelezett feladata, és a mennyiben, midőn Magyarország lobogója fellobogott, a mi dicsőséget aratott, a magyar nemzet számára aratta, így lett a magyar politika nemzeti politikává; és más értelemben, nem hiszem, hogy iett volna vehető; és én azt hiszem, mint eddig, ugy ezen tul is nemzeti és területünk épségét megóvó lesz politikánk, és nem tartok attól, hogy az események meghazudtoljanak. Méltóztatott még azt is mondani, hogy a hadseregnek, nevezetesen a honvédségnek dicső múltjából nem lehet következtetni, hogy ezen intézmény a jövőben megfelelő lesz. a mint példát is méltóztatott rá mondani. Megengedem, hogy a példa eléggé találó volt; hanem átalában véve azt hiszem, hogy a példa nem döntő: mert Ő excja maga mondta, hogy azon hadsereg részére, mely a novarai ütközetet vette magának egyedüli zsinórmértékül a hadműveletek megítélésére, és mely akkori borostyának megelégelvén, nem haladt a kor szellemével , azon sereg részére későbben mostohára fordultak az idők; de nem következik ezen érvből az, hogy a honvédség sem lesz diadalmas, és hogy az is a kor szellemével haladni feladatának tekinteni nem fogná. És arra nézve sem látok okot, hogy a honvéd nevét, vagy a multat megtagadjuk. . Méltóztatott ő nagymélt. azonkívül mondani, . hogy ezen átalános honvédrendszer, mely Porosz- | országnak most oly nagy diadalt szerzett, hogy ez , nem annyira a formákból függ, mint a mely for- ! mák némileg csak aecessorium, hanem inkább j gyökerezik a nemzet azon buzgó honszeretetében, \ -azon átalános kifejlődésében az anyagi és szellemi eszközöknek, és azon szilárd elhatározásában, inelylyel az országban a hadügyhöz mindenki járult. Felhozta ő nagymélt. azt is, hogy oly alkotmányos államban, mint Anglia, ez intézmény mindeddig mellőztetett. Ezen észrevétel helyes voltát lehetetlen el nem ismerni; de ő nagymélt. nincs jogosítva föltenni, hogy azon tulajdonok , melyek Poroszország sükerét eszközük, nálunk hiányzanak, és ha még most nem volnának is még annyira kifejlődve, de kifejlődhetnek és ki is fognak fejlődni; ez azonban föl nem mentheti a minisztériumot azon kötelezettség alól, hogy addig is, míg elég erős lesz szellemi fejlődésünk, a kellő formáról és eszközökről gondoskodjék , melyekben ez nyilvánulhasson. Méltóztatott továbbá ő nagymélt. mondani, hogy tart azon irány tói,mely költetnék ezen törvényjavas latok által,nem a házban, hanem másoknál,, kiket meg nem nevezeti: szóval, hogy oly hányra tereltethetnék a köz\élemény , mely nem miiidenfelé szerezne megnyugvást. Ez lehetséges, azt meg kell engedni ; de ő nagyméltósága, ki oly rég foglalkozik a közügyekkel és politikával , tudja, hogy a következő események jóslója senki sem lehet, a mennyiben a okát előre korlátozni akarni merő lehetetlenség-. Én azt hiszem, legnagyobb biztosítékunk , bár mily irányban is fejlődjünk jövőre, a törvények szellemében és abban vau, hogy azon szellem, mely a jelen átalakulási korszakban minket vezérlett, és helyesen vezérlett, hogy, mondom, ezen szellem berniünket el nem hagy; sazon esetben, bármily irányban áramoljék is a közvélemény, mindig a nyilvánosság és az észszerüség szövétnckének világa mellett, mindig hetyes útra fog fordulni és terelt;etui. Ezek voltak azok, miket, bár csak magam megnyugtatására, kívántam megjegyezni 6' nagyméltósága beszédére. Most azonban a magam részéről, miután részletes tárgyalás alapjául az emiitett törvényjavaslatokat én is kész vagyok elfogadni, mindamellett saját megnyugtatásomra bátor vagyok még felhozni, hogy miután a houvédrendszernek, mely el fog fogadtatni, alapelve a paritás, lehetetlen eltitkolnom, Iiogy a paritás, a mint ezen törvényjavaslatokban a multakkal összekapcsolandó védrendszerben ki van fejezve, talán tökéletesen mindenkit ki nem elégít : mert eddigelé a magyar nemzet, a magyar ember a katonai pályán nem vitte azon szerepet s átaláu véve a katonai müveitségben nem ugy részesült, hogy a paritás elve most már ezen törvény értelmében ugy léptethessék életbe, mint azt a nemzet öntudata és öuérzete kívánja. E részben, megvallom, nekem is van némi aggodalmam; de ezen aggodalom eloszlatását biztosan remélem a minisztérium hazafias működésétől, s a minisztérium, meg vagyok győződve, a