Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-108

CVilI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 437 gekét nem igényelne, hanem ha ezek mindenütt helyes arányokra lennének leszállítva, a hadi tudomány és készületek mai állapota mellett, az egyiknek nagyobb bátorsága, vitézsége és ügyessége által szerzendő diadalokkal szintén gyorsan eldöntethetnék. Azonban századunknak s európai politikánknak jelen iránya — íájdalom — a nagy, állandó hadseregek tartását a független állami létei nélkülözhetlen követelményének tartja — mint ezt a hazánknál terjedelemre és népességre nézve sokkal kisebb államok példája is mutatja — a mi aztán valóságos Pandora szelenczéjeként árasztja fel a népeket az ál-polgárosodás veszélyes adományaival : mert ebből következnek az adóknak sokféle nemei s gyakran elviselhetlen magassága, az állam inproductiv költségeinek fedezésére, ebből az állam-háztartásokban már szinte mindenütt és évenkint felmerülő roppant deficitek, ezekből a pótlásukra szükséges temérdek államkölcsönöknek milliárdjai, ezekből ismét az erkölcstelen tőzsde-játékok, s ezekből a munka és fáradság nélküli colossalis vagyonszerzések és viszont ezereknek elszegényedése. Addig tehát, mig állandó nagy hadseregek fognak létezni, az ezeknek kikerülhetlen folyományát képező emiitettein többi égető bajoktól sem lesznek a népek megkímélve. De minthogy ezen fő baj nem egyes államnak, hanem egész világrészünknek betegsége, ezen ismét csak európai gyógymód és orvosság által lehet és kell segíteni, melynek neve: ..átalános lefegyverzés". Hogy ez mikor fog bekövetkezni? tudni nem lehet; de hogy a mindenütt egyformán feníbrgó szorító szükség parancsából, előbb-utóbb mellőzhetlenül be fog következni, be kell következni, mély, erős meggyőződésem ; a mikor aztán az egyes államok nem vér és vas általi annexiókkal fognak nőni és terjeszkedni, hanem a szabadság, rend, jóllét és megelégedés ellenállhatlan vonzereje fogja mind azon népeket, nemzeteket és országrészeket, melyek benső oknál fogva valóban összetartoznak, egyesíteni, és nem vas keretekbe erősen összeszorított, hanem szerves kötelékekkel egybekapcsolt, szétbonthatlan nagy államokká összeforrasztani. Ne mondja erre senki, mint egy tisztelt barátom s régi elvrokonom minap a delegatióban emiitette , hogy ha ez így lenne, vagy inkább minekutána ez igy vän, valakinek, vagy helyesebben valamely államnak ezen lefegyverzést meg kellene kezdenie, hogy a többiek követhessék. Mert, kérdem, melyik állam lehetne az európai politikának mai irányzata mellett oly merész, oly vakmerő, hogy magát ily veszélyes kísérletre a legcsalhatlanabb biztosítékok nélkül — milyenek pedig szerintem a politikában nem léteznek — saját léteiének koczkázfcatásával elhatározza'? midőn a közerő kölcsiségnek legelső, legegyszerűbb tanait s elveit sem látjuk még az úgynevezett „exigeutiák doctrinájának* szabályai közé felvéve és alkalmazva! Mert ugy, mint azok napjainkban divatoznak, könnyen megtörténhetnék, hogy a helyett, hogy valamely békés szándékú, védtelen országnak igazságtalan megtámadtatása esetére, minden más állam a jogtalanul megtámadottnak sietne ótalmára, a megtámadás és védtelenség előnyeit ezek is a magok érdekében ki fognák zsákmányolni, s a mások becsületességében helyezeti; bizalommal jóhiszemüleg kezdeményezett lefegyverzési kísérletet a „diviserunt vesti menta" fogná követni. Egy tekintet földabroszuhkra, s elfogulatlan, figyelmes észlelése a mai európai viszonyoknak és politikának mindenkit könnyen meggyőzhet, hogy Magyarország s a velünk a pragmatica sanctio értelmében elválhatlanul összekötött és közös védelmi szövetségben élő többi országai felséges urunk királyunknak, ily merész kisériet kezdeményezésére valóban magokat hivatva nem érezhetik. 1 Mig tehát az európai állampolitika e tekintet! ben más irányzatot nem követ, és mig azt látjuk, hogy a minket körülövező államok nagy, állandó hadseregeket tartanak, s fegyveres erejűknek háború esetében lehető legmagasb potencirozására törekesznek : kell , hogy Magyarországnak is véderejeezen lábon és mérvek szerint legyen szervezve, hogy a többi európai államok közt az őt megillető helyet kellő nyomatékkal elfoglalhassa, hogy a régi büszke közmondásnak: „ne bántsd a magyart !" a mostani viszony okhoz alkalmazott gyakorlati értelme legyen, és hogy hazánk s annak fegyveres ereje törvényes és természetszerű rendeltetésének megfelelhessen. Mely rendeltetés | nem más, mint, miként a mélt. főrendek előtt ! már egyszer bővebben kifejteni bátor voltam, keí let és nytigat kapuin a keresztyén polgárosodás ótalmára őrt állani, fajunkat hazánk szent földén tökéletesitve és nemesítve fentartani. Szent István koronája országának területét az utolsó talpalatnyi földig minden elszakítás vagy elszakadás ellen erélyesen megvédni, és épen hogy ezt minden viszonyok közt biztos sikerrel tehessük, felséges urunk többi országai területét szintén minden erőszakos elszakítás vagy elszakadás ellen ótálmazni. A mi —• szerintem — csupán csak egyik és másik rész fegyveres erejének egységes szervezésével s vezénylésével, egymást kiegészítő alkotásával, s egy és ugyanazon polgári és katonai szellemtől áthatott lelkes összemüködéséveí érhető el. A minisztérium e czélra — a képviselőház által is elfogadott — három törvényjavaslatot indítványoz: a védrendszerről. a honvédségről sa nép-