Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-108

436 CVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. átalános irányzatnak kifejezés nélkül alárendelni felfogásom szerint nem felel meg a törvényhozói kötelességnek, ugy más részről mind a hazafiság, mind a gyakorlati államférfiúi felfogás azt igényli. hogy akár mi mélyen legyen valaki nézeteinek elméleti helyességéről meggyőződve, gyakorlati eredményekre nézve a dolgok gyakorlati kifejlődése előtt szemét el ne zárja; és valamint akkor, ugy ezen törvény tárgyalásánál is észrevételeimet, ellenvetéseimet, aggodalmaimat elősorolván, szintén azon óhajtást akarom hozzá kapcsolni, hogy aggodalmaim ne valósuljanak és nézeteim helyeseknek ne bizonyuljanak. De erre nézve egy melló'zhetlen feltételt tartok, és csak ezen feltétel alatt fogadom el csekély szavazatommal a jelen törvényjavaslatokat a részletes tárgyalás alapjául: hogy t. i. a mi itt meghatároztatik, a mi itt ezen törvényben elfogadtatik, magában bevégzett intézkedésnek, ne pedig kiindulási pontnak más intézkedések elérésére tekintessék. Ne méltóztassanak a mélt. főrendek félreérteni. E tekintetben se akormányt, se a mélt. főrendeket s a képviselőházat nem értem, hanem értem azon, az emberi természetben gyökerező irányzatokat, inebyek bizonyos kiindulási pontból, melynek különböző következményei lehetnek . azon következményeket szeretik vagy ^remélik életbe léptetni, melyek meggyőződéseiknek leginkább megfelelnek. Hogy azonban valamely meghozott törvény üdvös lehessen, hogy abból, mint a melyben kétségkivül a bonyodalmaknak némi anyagai léteznek, ezen bonyodalmak ne keletkezzenek, szükséges, nem az, hogy a természetszerű kifejlődés kiaárassék, hanem hogy a kifejlődés azon kiindulási ponttal összehangzásbaíi legyen, és ne vezettessék más irányban, mint abban, mely a kiindulási pont megállapításánál szem előtt tartatott. A közép útnak tisztelője vagyok, mert azt hiszem, hogy a politikában a legtöbb dolgok csak transaetio utján döntethetnek el; de hogy a közép útnak valódi nyomatéka legyen, felfogásom szerint szükséges az, hogy saját alapon nyugodjék és saját meghatározott ezélhoz fejlesztessék. Ha a közép ut csak a két ellenkező vélemény közepét foglalja magában és azoknak egyik vagy másik oldalára való hajlását a maga részéről szüntelen követeli: akkor az nem a biztosság útja többé, hanem az ingadozásnak , határozatlanságnak és sokszor a szándékba nem vett, de a dolog természetéből kifejlődő kétszinüségnek útja. Ezen nézetekből kiindulva, és a mélt. főrendek engedékenységét igénybe véve, hogy nézeteimet hosszasabban kifejteni bátor voltam, ezen szellemben és ezen feltételek alatt a fenforgó törvényjavaslatokat részemről csekély szavazatommal a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Nem tagadom, mélt. főrendek, soká haboztam, hogy e tanácskozásokban részt v egyek-e vagy ne? Meggyőződésemmel nem egyez meg, hogy — mint mondani bátor voltam — feltétlenül és egész kiterjedésökben ezen törvényjavaslatokat elfogadjam. Hallgatva tehát a törvényjavaslatokat elfogadni meggyőződésemnek megtagadása lett volna; de távol maradni oly kérdésben. mely a törvényhozásnak legfőbb teendőihez tartozik, szintén nem volt megegyeztethető meggyőződésemmel. És azért félbe szakasztván szabadságom idejét, melyet a mélt. főrendektől nyertem, eltökéltem magamat ezen tanácskozásban részt venni és csekély nézeteimet elősorolni, a nélkül, hogy a törvényjavaslatok fölötti tanácskozás elé akadályokat gördíteni szándékoztam volna, és pedig annál inkább, mert valamint ezen főrendi tábla tanácskozásaiban való részvétet polgári állásom legszebb jogának nézem, ugy ezen részvétet legszentebb kötelességnek is tekintem. (Helyeslés.) Szögyény László főispán.- Nagyméltóságú országbíró, mélt. főrendek ! Ha az európai parlamenteknek közelebbi időbeli működésén végig nézünk, azí tapasztaljuk, hogy azoknak egy része szintén ugyanazon nagyfontosságú tárgygyal foglalkozott, mely a ház asztalán fekvő törvényjavaslatokban a mélt. főrendek mai tanácskozása alá került: a védrendszer szervezésével, illetőleg átalakításával, és tulajdonképen nagyobb mérvekben való kifejtésével: ezen nehéz munkánál a bölcsek köve egy nemének keresésében fáradozván, midőn az kívántatnék mindenütt eléretni, hogy egy részről az úgynevezett véradó a népekre nézve minél kevésbbé terhes saz államoknak ezen czélra szükségelt kiadásai minél kisebbek legyenek, más részről, hogy tekintélyes, mindig harczkész fegyveres erők létesíttessenek, melyeket szükség esetén eddig alig sejtett mérvekben lehessen növelni. Valóban szomoritó jelensége ez korszakunk mai irányzatának, mely magát a felvilágosodás, haladás, az alkotmányos szabadság és a polgárosodás terjesztése századának szereti büszkén nevezni : és mégis a keresztyénség magasztos tanainak alapját képező szeretet, béke és testvériség útjainak egyengetése s eszközeinek terjesztése helyett, a rombolás, pusztítás és öldöklés legbiztosb módjainak és szereinek feltalálására, tökéletesítésére és alkalmazására pazarolja szellemi erejét, azon régi csalfa axiómával: ,,si vispacem, pára bellum" akarván keresztyéntelen működését palástolni ; holott az ily áron szerzett béke a népekre nézve áldásnak nem mondható, s alig kisebb baj, mint egy rövid, elhatározó harcz, mely épen hogy rövid és elhatározó legyen, óriási mérvű hadsere-