Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-108
CVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 435 azt felkarolni épen ugy kész vagyok, raint az aristokratikus intézményhez ragaszkodom ott, hol általa az ország érdekeit leginkább látom bizíositva. De ha e tekintetben egész Európában mindig Poroszországra törtéuik hivatkozás, legyen szabad megjegyeznem, hogy a poroszországi szerkezet azon próbát, melyet helyességére nézve sokan az utolsó eseményekben szeretnek feltalálni; véleményem szerint még ki nem állotta. Nem szabad megfeledkeznünk arról . mi volt a poroszországi védrendszer keletkezése. A porosz védrendszer keletkezett oly időben, midőn a külnyomás Poroszországban a magán élet minden viszonyait áthatva, mind a magán birtokot, mind a magán becsületet, mind a magán szabadságot és függetlenséget értve, oly érzetet ébresztett a nemzetben, melynél fogva a védrendszer felállítása alkalmával nem arról volt szó, hogy ezen rendszer által lelkesedés ébresztessék, hanem arról, hogy a létező lelkesedésnek ezen rendszer által kellő nyomaték és eszköz nyújtassák. Ezt követte 50 esztendős béke és három hetes háború. Vajon ezen előzmények igazolják-e azon Európában elteijedt közvéleményt, hogy a hadi intézkedések jövője ezen rendszertől függ"? ezt részemről legalább, mélt. főrendek, némileg kétségbe vonhatónak tekintem, tekintem annyival inkább, mert ha egy részről az átalános védrendszer a kor bizonyos igényeinek és irányzatainak megfelel, ellentétben áll más részről az átalános irányzat más követelményével, t. i. a munka azon felosztásával, mely leginkább nemzetgazdaságilag kifejlődött országokban a szabadsággal határos, és mely fő oka annak, a miért például épen az alkotmányos szabadság klassikus honában, Angliában az átalános védrendszer kérdését a közönség és közvélemény előtt kedvezőnek előállítani mégeddig nem sikerült. Ezen megjegyzéseket előre bocsátva, és a törvényt azon szempontokból Ítélve meg, metyeknél fogva azt öszhangzásba kívánom hozatni átalános politikai alakulásunkkal, nem mellőzhetem el, hogy a honvédség felállítását illetőleg is megjegyzéseimet előadjam. [Halljuk!) Én teljesen értem mindazon kegyeletet, mindazon lelkesedést és mindazon bizodalmat, mely a honvédség előzményeire és katonai múltjára támaszkodik; de engedjék meg a mélt. főrendek, hogy erre nézve a dolgot ellenkező példával világosítsam fel. Bárminő vélemény árnyalatban legyenek is az egyesek, senki seui fogja tagadhatni, hogy a háború történetében ritkán fordul elő dicsőbb példa, mintáz osztrák seregnek 1848 — 49-ki olasz hadjárata. Magára hagyatva, alig tudva, hogy az állam fenáll-e , azon koronák díszlenek e még, melyekért küzdött, azoktól, és pedig nem Magyarországban, hanem a lajtántuli tartományokban megtámadva, vagy legalább közönyösséggel tekintve, kiknek érdekeit védte, egyedül katonai becsületében, kötelességérzetében találta későbbi diadalainak alapját. És mégis azt hiszem, hogy ezen dicső hadjárat befolyása az utóbbi kifejlődésekre és a hadsereg jövőjére sok tekintetben káros volt, káros annyiban, mert azon hadjáratot vette fel egyedül az átalános hadjárat mérlegéül, mert a nagy összeütközéseket, az európai nagy hadakat egyedül ezen hadjárat emlékeiből ítélte meg, és igy elvesztette a kellő erőmérvet, mely épen az ellenség becsülésében és hatalma eszközeinek helyes megítélése által nyújtja a süker lehetőségét. Ha egyébiránt az utolsó hadjárat, eseményei egyenesen oda magyaráztatnak, hogy ezen hadjárat szerencsétlen fordulata csak a hadsereg akkori szervezetével vau összeköttetésben. mellőzve azt, hogy ezen okoskodás némileg az által gyengittetik , hogy ugyanazon hadsereg, mely szerencsétlenül küzdött az egyik csatatéren, diadalokat vívott ki a másik csatatéren : meggyőződésem szerint ismét csalódás forog- fen. Azt, hiszem, a fő ok, mely az akkori hadjárat' ban a szerencsétlen következményeket előidézte, mellőzve, azon politikai okokat, melyek egyátalában az országok szellemére hatottak, katonai tekintetben leginkább abban keresendő, hogy a népekben, a melyekből a katonaság alakult, a/ion komoly kifejlődés és műveltség hiányzott, mely leginkább az éjszaki németeket jellemzi, kik ép ugy a harcz mezején, mint a nemzetgazdaság mezején a ezél elérésére minden erőt megfeszítenek és minden erőt fel tudnak szentelni, hanem egyátalában annak elérésére semmi evőt könnyelműen nem pazarolnak. Épen azon komoly szellem, mely itlengi ezen népek egész kifejlődését, felfogásom szerint fő alapja azon szerencsés vívmányoknak, melyeket a háború részökre hozott. Midőn ezen megjegyzéseimet megteszem, nem akarom elfeledni, mélt. főrendek, hogy nekem a mostani aera megnyilása alkalmával, a mostani egyezkedési törvények megalkotásánál ismételve alkalmam volt a mélt. főrendeknek észrevételeimet, ellenvetéseimet és aggodalmaimat előadni, azon óhajtást kapcsolván hozzá, miszerint őszintén kívánom , hogy aggodalmaim ne valósuljanak, hogy előrelátásain: helyeseknek ne bizonyuljanak. Es örömömre szolgál jelenleg őszintén kifejezhetnem, hogy az aggodalmaknak egy nagy része nem valósult, hogy azon előrelátások kedvezőbb eredmények és sükerek által megozáfoltattak. Valamint egy részről a magán meggyőződést egy 55*
