Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-91

XCI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 369 denesetre megjegyzendő, hogy rendkivü! nagy különbség van az árra és productióra nézve, ha faszén vagy kőszén használtatik; ha tehát az öszBzehasonlitásban nem féltem a magyar vasat, és meg vagyok győződve, hogy az egész ausztriai industria velünk együtt fog küzdeni, midőn a fenálló vámsorompó egyformán fog bennünket sújtani; de igen is veszélyesnek tartom a lajtántuli, különösen a stájer vasipar versenyét, mert az részint Bécscsel egyenes összeköttetésben lévén,részint cseh vasutak által az égeri kőszén és kőtelcpeket hatalmába kerítvén, minket a piaczról nem csak kiszoríthat, de egészen meg is semmisíthet : mert egyenlő viszonyok közt, a hol a fuvar oly drága és nincs meg a forgalom, mégis a pesti szükségletnek egj harmada stájer vas által fedeztetik. Itt látom én a veszedelmet, és itt szeretném az országgyűlés pártfogását megnyerni, mely abban állana, hogy hasonlóképen az ország a hazai vasat használná vasútépítésénél, a mint azt a Lajtán tul mindig tevék. Ki kell emelnem, hogy a most következő uj aerában a felsőmagyarországi vasiparosok egyesültek oly czélból, hogy több millióba kerülő rafinériákban a vasat specializálják és az egyik gyárt sinkészitésre, a másikat csövek készítésére rendezték, mert így magasabb fokra lehet vinni az ipart s a concurrentiát ki lehet állani. S midőn az országgyűlés kimondá, hogy a fenálló vámrendszert elfogadja, a vasiparosok a vasat illető vámtételeket számba vették és ehhez képest bocsátkoztak vállalatokba ; s nagy csapás lenne rajok nézve, ha most az országgyűlés oly kivételeket tenne, mint azon kivétel volt, melyet annak idejében Bruck miniszter tett, a ki, midőn az ausztriai ipar már bizonyos fokig fejlődött, azon vélekedésben, hogy meg kell próbálni az ausztriai vasipar versenyképességét, bebocsátá a síneket fél vámmal ugy, a mint most szándékoltatik. És mi lett következése ? Az, hogy az ausztriai iparosok megbuktak, sőt némelyek közülök egészen tönkre mentek. Ugyanezen eljárásnak következése volt az, hogy a mi serdülő félben lévő vasiparunk is 10 évig pangott, Méltóztassanak meggondolni, hogy azon vasiparosnak, a ki egy vállalatot" akar életbe léptetni, mennyi tőkét keli befektetni, mert a vasipar csak milliók befektetése után hoz jövedelmet. Ennélfogva pártolom a képviselőház által átküldött szöveget annál is inkább, mert én a bizottság indokát sem helyeslem. Ez a fő indok abból áll, hogy a vaspályát lehető legolcsóbban kell építeni. Hogy olcsóbban építtethessék, több vasra lesz szükség. Ez a bizottság fő érve. Itt a számok döntenek leginkább. Mi az, a mit itt a bizottság ajánl az alföldi pályára? TudFŐBENMH. NAPLÓ. 186tyg. juk, hogy egy mértföldnyi vasútra 10—12 ezer mázsa va^ szükséges; tudjuk, hogy egy mázsa vasnak vámja 1 frt 20 fcr, a mi volna 12 — 14 ezer fri. Ennek felét, tehát 6 — 7 frtot kívánja a bizottság a vállalkozóknak elengedtetni; tehát 7 ezer forintot 7 százezer forintnál: mert annyiba kerül egy mértföld kiépítése. Ez oly csekélység, hogy azon kárt, melyet a vasipar ez által szenved, egyátalában nem éri föl. Méltóztassanak azt is meggondolni, mily rosa benyomást tesz a hazai vasiparosokra azon körülmény, hogy már semmire sem számíthatnak, még az országgyűlés által elfogadott határvédre sem. Kérem tehát a mélt. főrendeket, méltóztassanak a képviselőház által ajánlott szöveget elfogadni annál inkább, mert nem látom át, miért térjünk el az alsóház határozatától, holott a vállalkozók sem ragaszkodnak ezen feltételhez. Én legalább a miniszter ár beszédjéből nem értettem, hogy az a vállalkozók részéről mint conditió sine quanon állittatott volna fel. Ugy látszik, hogy ezt senki sem követeli, és csak épen a felsőház adná meg ezen kedvezést ? Van azonban egy kérésem: méltóztassék kimondani, hogy mindaddig; mig Magyarország közlekedési eszközök tekintetében nem fog eg3^enlő fokon állani a lajtántuli tartományokkal, addig a felsőház a vasipart protegálni kívánja. Engedjék meg a mélt. főrendek, hogy még egy megjegyzést tegyek. Mit tesz az, a vám felét elengedni? Az nem annyi, mint a magyar vasat az angollal egy helyre állítani, mert ez ellen nekünk semmi kifogásunk nincs; de ha a vámot leszállítjuk, akkor felszólítjuk a külföldi vasat, hogy jöjjön be az országba; az angol vasat oly kedvezésben részesítjük, melyben a magyar vas nem részesül. Én nem látom okát, miért járnánk mi igy el, holott Lajtán tid, hol szintén nagy mérvben épülnek vasutak és ott, hol a vasipar már haladottabb, mint minálunk, szintén nem követik ezen eljárást. Szécseil Antal gr.: Nagymélt. elnök í mélt. főrendek! Nem fogok a mélt. főrendek türelmével visszaélni, mert magam is helyeslem azon nézetet, hogy a mennyiben nincs tudomásunk arról, hogy a vállalkozók ezen feltételhez szorosan ragaszkodnak, nincs okunk eltúrni a képviselőház által elfogadott határozattól. A kormány nyilatkozatát, mivel azt még' nem ismerjük, nem akarom praeoeupálni; de nem is volt indoka a választmánynak, hogy az engedmény megadását a mélt. főrendeknek ajánlja. Kétségben voltam az iránt, helyes volt-e a választmány részéről a mélt. főrendek határozatát ezen irányban felhivni; de nem titkolhatom el, hogy az előttem szólott méltóságos úr beszédének vége engem meggyőzött arról, hogy a választ47