Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-88

352 LXXXVm. OESZÁGOS ÜLÉS. miután régibb intézményeink, de törvényeink szövege is az egyház jogait mindig a nemzet érdemei folytán elismerésre méltatta, és egyházi, népneveltetési és alapítványi ügyeinket a kiváltságos és királyi adomány levelekből kifolyó nemzeti jogainkat együttesen tárgyazta: önként és magából következik, hogy ezen törvény sem az egyház alapszabályait, sem a szerb nemzet jogait nem csorbithatja. Az egyház alap- és belszervezete a szent zsinat hatásköréhez, kül kormányzata pedig, jelesül az iskolák és alapítványok körüli intézkedés a szerb nemzeti congressus illetőségéhez tartozván, az e téren felmerülendő és szükségesnek mutatkozó minden további intézkedési jogot a nevezett két testület részére fentartom. Ezen, a törvényjavaslat iránti nézetemet kifejtve, bátorkodom még a javaslat 8-dik §-ához megjegyezni. hogy minden buzgó óhajom és megnyugtató reménységem mellett is, miszerint az elválásból keletkező követelések a két felekezet között egyetértőleg és békés utón fognak kiegyeniittetni, kényszerülve a javaslathoz hozzájárulok, mert az e téren emelt igények vagyoni és anyagi természetűek lévén, a jogi kérdések fejtegetése nélkül el sem intézhetők. Ezen kérdések, jogi természetűknél fogva, ha már a felmerült ellentétes nézetek figyelembe vételével elintézésüknél hatósági beavatkozásnak tért nyitni kényszeríttetünk, nézetem szerint a törvény útjára tartoznak, mert minden jogi kérdés a törvény paizsa alatt leli leginkább biztosságát, a törvény és igazság kiszolgáltatása pedig a bírói illetőség alól el sem vonható. Es mivel ;t törvényhozás magas feladatához a vitás kérdések végleges eldöntésének sikeresitése is tartozik : annálfogva a fenérintett kérdések elintézése iránt tett és szükség parancsolta rendelkezést indokoltnak tartom, kijelentvén újból,hogy a hatóság beavatkozása nélküli kiegyenlítést óhajtóin is, elő is fogom segíteni, és hogy teljes lelki megny ugtatásomra szolgálatid, ha ügyeinket egyetértés utján fogjuk elintézhetni. (Helyeslés.) Siaguna András b. román metropolita: Nagyméltóságú elnök, mélt. főrendek! A szegény zsidó nép, mikor már annyi sok bajt átszenvedett, és az Isten azokból megmentette, felkiáltott a monda : A kegy és igazság előtalálják egymást, az igazság s békesség egymást csókolják. Méltóság-ős főrendek ! ilyen helyzetben vagyok én is. Előttem van egy törvényjavaslat, mely alkotmányos utón rendezi s javítja a mi egyházi ügyeinket mind azon tartományokban, a melyek Szent István koronájához tartoznak. Engedelmet kérek, hogy állásomnál fogva — a nélkül, hogy történeti adatokra hivatkoznám— annyit bátor vagyok megjegyezni, hogy mi a gör. keleti hithez tartozó románok saját hazánkban mostohául voltunk tekintve; de hála legyen az Istennek, ma azt mondhatom, hogy a kegy és igazság találkoztak egymással, az igazság s a békesség egymást csókolják, fHelyeslés.) Ennélfogva elvből indulván ki, azt vallom az egész haza előtt, miszerint folyamodom atyánkhoz, ki vagyon a mennyekben, áldja meg felséges koronázott urunk királyunkat azon kegyért, melyet már ezelőtt négy évvel kegyeskedett a gör. keleti hitű románok iránt tettleg bebizonyítani az által, hogy t. i. kegyeskedett annak metropoliáját megalapítani. Köszönettel, háládatossággal tartozom s azt teljes szivemből vallom mind a képviselőház, mind pedig a nagymélt. főrendi ház iránt, azon reményből indulva ki, hogy a nagymélt. főrendi ház is elfogadja a képviselőház által ide átküldött törvényjavaslatot. (Éljenzés.) A dolognak nagyon sok oldala van, és ha én e dolognak összes egyes oldalait érinteni akarnám, megvallom előre is, hogy unalmassá lehetnék; de vannak mégis némely főbb pontok, a melyeket el nem hallgathatok, csak azért sem, mivel az egészre egy kis felvilágosítást adnak. Talán a legjobb dolog sem áll ugy az egész világ előtt, hogy abban valaki valami árnyoldalt ne találna, mert minden a subjeetiv felfogástól függ. így van az is, mintha a románok elválása a szerbektől valami paradoxon volna: mert az mondatik : hiszen mi köze van a. hitnek a nemzetiséggel ? Már, engedelmet kérek, én mint pap, de mint keresztyén is, azt mondom, hogy épen nagy érdeke van a keresztyén hitnek a nyelvvel. Maholnap ünnepelni fogjuk a pünkösd ünnepét: mi az? Nem más, minthogy tettleges emeltyűje a hitnek a nyelv. Beszélhetek én szebben mint aranvszáju Szt. János, és beszélhet maga aranyszájú Szent János arany szájával: ha nem beszél olyan néphez, a mely őt megérti, az ő arany szája is hatás nélkül marad (Helyeslés. Derültség.) Továbbá ennek a mi elválásunknak van egy más fontos oka. Eddig mi görög-keleti ugyanazon hitűek egyetlen hierarchiához tartoztunk. Nézzük meg most területét ennek az egy hierarchiának, s meglátjuk, hogy ezen terület kezdődött a galicziai havasoktól s terjedt Dalmátiáig inelusive. Már kérem.ennekaz egyetlen egy volt metropoliának geographiai helyzete mutatja, hogy ez nem I rendes, s nincs is egy keresztyén eklézsia sem, melynek olyan kiterjedése volna, mint a milyen volt a karloviczi hierarchiának: a galicziai havasoktól egész Dalmátiáig inclusive. Én tehát épen természetesnek találom ezt a hierarchiai elválást — t. i. az administratiónalis elválást, mert a dogmatikai elválásról nincs szó — természetesnek találom,