Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-88

350 LXXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. lepjen. Ez alatt azonban épen a görög-keleti egyház körében nagy fontosságú változások történtek, de nem oly egyházi gyülekezetekben, a melyek az 1848-iki törvényes forma szerint hivattak össze, oly változások, melyeknek megszüntetése jelenleg épen azért, mert az egyházfelekezethez tartozó minden hivek közmegegyezésével történtek, érdekünkben és czélunkban nem lehet. Szükségessé vált ennélfogva, hogy azon alapok, melyek tényleg léteznek, törvényessé változtassanak át, hogy azon tények, melyek az országban léteznek, törvénykönyvünkbe is befoglalva, törvényesíttessenek. Ezért tehát elkerülhetlenül szükségessé vált az, hogy törvény által mondassék ki, hogy a görög-keleti egyháznak 1864-ben s folytatólag 1865-ben tartott congressusa, a menynyiben az 1848-iki törvénynek nem felelt meg, alakítása- és módozatára nézve utólag törvényesíttessék ; szükségessé vált, hogy a két görög-keleti egyháznak metropoliája, a mely egymástól elvált, törvénybe igtattassék; szükségessé vált, hogy miután az 1848-iki törvények az autonómiát a görög-keleti egyházra nézve kimondották s megalapították, ezen autonómia, mely akkor a dolgok természeténél fogva csak egy metropoliának adatott, mind a két metropoliának világos törvény által biztosíttassák; szükségessé vált végre, hogy miután a metropoliák elválása következtében jogi viszonyok s jogi kérdések támadtak, a törvényhozás gondoskodjék ezen jogi kérdésnek törvényes utón eldöntése módjáról, mert alkotmányos országban a lehetlenségek közé tartozik, hogy fontos jogi kérdések, mint előbb történt, administrativ utón intéztessenek el. A mennyiben tehát jogi kérdések támadtak az egymástól elvált két metropolia között, szükséggé vált meghatározni azon forumot, a mely előtt az ilyen jogi kérdések eldöntendők. Ezen forumok meghatározásánál két szempont az, melyet a törvényhozásnak szem elől veszteni nem szabad : az első az, hogy az országnak érdeke ugyan azt kívánja, hogy azon kérdések, melyek honfitársainknak oly nagy számát izgatottságban tartják, a lehető hamar intéztessenek el, azonban mégis ugy, hogy rögtönözve ezen eldöntés ne történjék, s hogy az ilyféle jogkérdések elhatározásáról azon formák tartassanak meg, a melyek minden részt biztosítanak, hogy ezen jogi kérdések csak azoknak kellő megvitatása után döntetnek el; másodszor tekintetbe kellett venni ezen kérdéseknél, hogy ezen ügyek eldöntését a rendes biróságra bízni nem lehet: mert a rendes bírósága megyei törvényszék volna; a, megyei törvényszéknél pedig épen, mert oly megyékben, hol ily kérdések előfordulnak, mind a két nemzetiség nagyobb számmal képviselve van, ha ezen kérdéseknek eldöntése a megyékre bizatj nék, ennek következése az volna, hogy minden egyes ilyen kérdés felgerjedésre és izgatottságra adna alkalmat. Nézetem szerint azon czélok, melyeket a törvényhozásnak szem előtt kell tartani, a törvényjavaslatban érvényesítve vannak és alapját képezik a törvényjavaslatnak : azért is azt a nagyméltóságú főrendeknek elfogadásra ajánlom a részletes tárgyalás alapjául. {Élénk helyeslés.) Lipthay Béla b. : Nagymélt. elnök, mélt. főrendek! Azok után, mik a napirenden levő törvényjavaslat indokolására a közoktatási miniszter úr által felhozattak, alig marad egyéb, mint elismerést nyilvánítani az iránt, hogy az ő közreműködésével a szőnyegen levő kényes kérdés oly kielégítő megoldást nyert. Igen kényes volt a kérdés, mert tagadni nem lehet, hogy sokan varrnak, kik a görögkeleti valláshitfelekezetüeknek nemzetiségek szerinti elválását nem helyeslik; és ez a dolgok természetében fekszik: mert különösen azok, kik római katholikusok vagyunk, vallásunknál fogva egy egyházfő körül csoportosulunk s így egyházunk nem az egyes nemzetiségek külön válásában, hanem egyesülésében találja legbiztosabb támaszát. Mindazonáltal a jelen kérdést nem szabad subjectíve megítélnünk, mert egy oly elv érvényesítéséről van szó, mely előtt mindnyájunknak megkell hajolni: és ez a vallási szabadság. Itt tehát félretéve minden egyéni felfogást, mint törvényhozóknak csak két kérdés lebeghet szemünk előtt: az egyik,vajon a törvényjavaslat mint olyan nem ütközik-e meg államjogainkkal? a második, hogy általa az illető hitfelekezetek ki vannak-e elégítve, vagy nem ? Az elsőre könnyű megfelelni, a mennyiben az 1790. 27, de még inkább 1848. 20 által a g.-keleti vallásnak egyházi gyülekezeteik megengedtetnek, sőt megrendeltetnek, minélfogva ily egyházi gyülekezetek jelen szervezései természetes kifolyásai a régi joggyakorlatnak s ezekben is, mint azelőtt, az állam befolyása Ő felsége fentartott jóváhagyásjoga által biztosítva van. Az egyházi gyülekezei teknek jogköre most is csak az lesz, mely hajdan volt, s igy e részben régibb törvényeink sem sértetnek. A mi pedig a másik kérdést illeti, ké!elkedni nem lehet, hogy az az érdekelteket kielégiti, mert ez által sanctionálva van azon belső szervezetük, melyet vallási meggyőződésöknél fogva legczélszerübbnek tartanak, azaz sanctionálva van a már tényleg megtörtént elválás , és egyrészt a szerb, másrészt a román ajkú görög-keleti vallású metropoliák egyenjogúsága törvényesíttetik. A törvényjavaslat többi pontja a két metropolia külön válására vonatkozik, és különösen arra czéloz, hogy az e részben netalán felmerülő nehézségek elhárittassanak, mire annyival bizto-