Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-74

304 LXXIV. OESZÁGOS ÜLÉS. úgynevezett accis-adókkal oly terheltetés alá ne kerüljenek, mely terheltetés valóságos súlyos vámtétel természetét vette volna magára, és hogy azon jótétemény, mely a sorompó hiányából az országra származtatott volna, el ne enyésztessék az egyes városok kapui- és korlátainak (Helyeslés.) Az anyagi érdekekre vonatkozó egyéb intézkedések körül, u. m. a posta- és távirdai összeköttetések, a hitelügy, a pénzérték és súlyrendszernek megváltoztatása körül az egyetértés van kitűzve: az egyetértés, mely nem csak az országnak önállását és törvényes jogait sérteni nem fogja, hanem egyenesen és mulhatlan szükséges, mert ha ezekben az öszhangzatos eljárás mellőztetnék, Magyar • ország fogná első vonalban a legsúlyosabb sebeket szenvedni. (Helyeslés.) Mindezen intézkedések keresztülvitele, méltóságos főrendek! a dolgok e helyzetében, a haladás azon fokán, hova a birodalom népei jutottak, nem volt nehéz. Az egyetértésnek szükségessége az anyagi téren mulhatlanná, vált mióta el lett ismerve, hogy egy nemzet anyagi jóllétének megalapítására nem az kívántatik, hogy egyik nemzet nyomja el a másikat, zsákmányolja ki a másikat, hanem az, hogy a nemzetek — és különösen a szomszédok —- kölcsönösen emeljék jóllétöket. (Zajos helyeslés.) És midőn e nézet ő felsége többi országai kormányférfiainál elfogadásra talált, sőt miután, most már a dolgok jelen haladtában mondhatjuk, hogy legnagyobb méltatásban részesült ő felsége többi országai törvényhozásánál is : ebben én részemről igen nagy biztosítékot látok arra nézve, hogy az ország anvasi érdekei a visszavonás, viszálkodás és versengés terére nem fognak többé jutni. Engedjék meg a mélt. főrendek, hogy ezen egyetértést, melyet én nem csak a kereskedelmi és anyagi érdekek fejlődésének föltételéül tekintek, egyszersmind hazánkra nézve azért tartsam oly igen fontosnak, mert ebben én egyszersmind az ország politikai lételének és jövendőjének egyik és pedig fő feltételét találom. Ha volt valami, a mi a visszavonásnak anyagát képezte a monarchia két része közt, ugy bizonyára egyik ok az volt. hogy az anyagi téren az egyik fél a másikra nézve elnyomólag hatott, mig a másiknak szava ugy szólván alig hallgattatott meg. Mihelyt az innen támadt viszálkodásoknak fulánkja a nemzet testéből kivonatik, a nemzetpolitikai alakulása, ugy befelé, mint kifelé, a legjótékonyabb irányban indíttatik meg. (Elénk helyeslés.) így tekintvén, mélt. főrendek, e vám- és kereskedelmi szövetséget, méltóztassanak megengedni, hogy egy pár pillanatra arra fordítsam figyelmöket, hogy megmérjük a távolságot a jelen helyzet, és azon helyzet közt, ttielynek, mint a t. előttem szóló méltóztatott emlí- I teni, igen sokan tanúi voltunk a törvényhozásban. A mélt. főrendek közt is számosan vannak, kik emlékezni fognak arra, hogy a törvényhozások legerélyesebb felszólalásai miként hangzottak el, különösen a kereskedelmi tárgyakban, és mintha azok nem is tartoztak volna a nemzet legfőbb érdekei közé, mintha a vitákat csak más tárgyakra lett volna szabad szorítani, nem a kereskedelemre s iparra, a melyeknek felvirágzása pedig a szellemi felvirágzásnak is alapját képezi, nem részesültek azon kedvezésben, melyet azok fontossága kívánt. Igen! a mélt. főrendeknek többjei fognak emlékezni arra, mily számos munkálatok keletkeztek e tekintetben és halmoztattak egymásra, és mindezek daczára a birodalom két fele közt oly kereskedelmi rendszer lőn megállapítva, mely a két nemzet közti visszavonásnak legtöbb anyagot, legbővebb táplálékot nyújtott. Azon helyzet, a melyet e vám- és kereskedelmi szerződés alkot, sőt mondhatom, mélt. főrendek, a melyet a kormány az 1867-ki XII. t. czikk értelmében már el is foglalt és tényleg életbe léptet, ezen alap, mondom, legalább is megnyugtatást nyújthat a nemzetnek az iránt, hogy anyagi érdekei e téren biztosítva maradnak, és fentarthatja azon bizalmat, a mely bizalommal a nemzet legnagyobb része, különösen pedig a nemzet iparú'ző osztálya ez alakulást üdvözölte. Üdvözölte pedig nem üres szavakkal, hanem azzal, hogy kilépett az ipar terére, és a vállalatokhoz oly kedvet, tettvágyat mutatott, minőhöz hasonlót nemzetünk történetében alig vagyunk képesek felmutatni. A dolgok e helyzetében, és azon előadás után, melyet a mélt.főrendek tisztelt előttem szólótól imént hallottak, és azon jelentés után, a melyet a mélt. főrendek bizottsága épen e kérdésben beadott, nem marad egyéb hátra, mint hogy, különösen a bizottság jelentése irányában, kinyilatkoztassam, hogy a kormány ily nyilatkozatban kötelessége hű teljesítésének leggazdagabb jutalmát találja, és végre azon kérést intézzem a nagymélt. elnök úrhoz s a mélt főrendekhez, méltóztatnának ezen vám- és kereskedelmi szerződést — melyet a képviselőház nagy többsége elfogadott—szintén ezen elfogadás szerencséjében részesíteni. (Elénk helyeslés. Elfogadóik !) Cziráky János gr. : Nagymélt. elnök! mélt. főrendek! Talán majdnem vakmerőség, hogy ezen igen kimerítő és magas államférfiúi szempontokból kiinduló szónoklatok után csak még egynéhányakat is kivan ok feltüntetni, mik épen ezen tárgynak nagy fontossága és hordereje miatt különösen figyelemre méltók. A mióta a többi örökös tartományokkal szövetségben vagyunk, a mi immár négyszáz esztendőn túlhaladt, Magyarország az önállóságnak és,