Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-6

14 VI. ORSZÁGOS ÜLÉS. magaslatra, melyen a mai kérdést előidéző s korszakot képező fejedelmi tény tündöklik. Ily korszakos fejedelmi elhatározással történelmünkben többel találkozunk. 1687-ben I-ső Lipót király negyedszázados véres belvillongás után elvégre bizalommal fordult a nemzethez, a nemzet elfogadta a királyi jobbot s a nyújtott olajágat. s hálás érzettel koronázta meg fiát I. Józsefet, nem csak, de hatályon kivül helyezé a bulla aurca 31-ik czikkét. Ily fejedelmi ténynyel találkozunk egy századdal később II. Lipót idejében, ki ismét 10 vészteljes nehéz év után nyíltan, bizalmasan szólt e nemzethez, s az által, hogy magát megkoronáztatá, az által, hogy alkotmányunkat líjból biztosító törvényeinket szentesítette, csakhamar elfelejteté a nemzettel a szomoríí múltnak keserű emlékét. Ily fejedelmi korszakos ténynyel találkozunk, midőn az 1823-diki sajnos események mély gyászba boriták a nemzetet, midőn e nemzet jövendője felett méltán aggódott, s I. Ferencz egy pár atyai kegyességü bizalmas szavával mintegy varázsvesszővel háritá el a nemzet aggályait s nyugtatá meg a nemzetet. De mindezen fejedelmi tényeket, s a viszonyokat, melyek közt történtek, hasonlítani sem lehet jelen rendszeresen bonyolított, zilált közjogi viszonyainkhoz. E jelenhez hasonló állapotot s viszonyokat Injába keresünk nemzeti történelmünkben, de Injába más nemzetekében is, elanynyira. hogy pár héttel ezelőtt a kibonyolítás, a kérdés megoldása, a bizalom helyreállítása, s igy a kiegyenlítés lehetetlennek látszott, mig elvégre felséges Urunk Királyunk — önelhatározásából — részint a jelen országgyűlés előtti tetteivel, részint a jelen országgyűlést megnyitó beszédében kifejtett elvekkel a nehézségek nagyobb részét elhárítá. Felséges Királyunknak a magas trónról elhangzott, atyai kegyességgel, fejedelmi bölcseseggel, királyi nyíltsággal, őszinteséggel, tartalékgondolat nélkül mondott szavai mily bálás érzettel s örömmel találkoztak a nemzet minden rétegeiben, érintenem alig kell; hisz ennek mindanynyian elérzékenyült élő tanúi valánk. A nemzet új életre. új reményre ébredt; e reményeknek és örömnek kifejezést adni tökéletesen öszhaugzásban van hazánk- és alkotmán vünkhöz való tántorítkatlan ragaszkodásunkkal, valamint a legmagasb trónhoz való hűségünkkel. Felséges Urunk a Királyunk megtett mindent, mit a bizalom helyreállítására egyelőre tehetett, a birodalom egységének s az összes népeinek szánt alkotmányosság veszélyeztetése nélkül. Kötelességünk nekünk is megtenni mindent a bizalom öregbítésére, mely a kiegyenlítés föltétele, mindent, a mit tehetünk, állami és nemzeti létünk veszélyeztetése nélkül. Azért nem kívánom bevárni a képviselőház feliratát. Ha kérdjük, miért küld a képviselőház feliratot? felelet: azért, mert joga s kötelessége — s igy mintegy jó példával jár előttünk, hogy mi is éljünk jogunkkal és teljesítsük kötelességünket. Igaz, hogy e jogunkkal 1861-ben nem éltünk, e kötelességünket nem teljesítettük; de én részemről oly kimondhatlan különbséget látok az akkori s jelen viszonyok közt, hogy, ha az volna a ház szabálya, hogy az alsóház felirata mindig bevárandó, én a jelen viszonyok közt, melyek a61-iki viszonyok ellentétei, azt indítványoznám , hogy a jelen rendkívüli viszonyok közt a korszakot képző fejedelmi tény irányában változtassuk a ház szabályait. Nem kívánom bevárni a képviselőház feliratát, mert ekkor csak az az alternatíva: vagy bevárni azt s elfogadni pur et simple, s igy legszentebb érzésinket mások által tolmácsoltatni; vagy, ha meggyőződéstrhknek s érzelmünknek magunk akarunk szavakat kölcsönözni, önálló feliratban tenni ezt. Nem tudom, miben fog megállapodni a képviselőház , nem tudom, mit fog feliratában mondani ; de azt tudom, hogy azon felirat, melyet e ház fog készíteni, azon felirat által, melyet a képviselőház szerkeszt, magát sem alkotmányunkhoz, sem törvényeinkhez való tántoríthatlan ragaszkodásban, sem a legmagasb trónhoz való hűségben tulszárnyaltatni nem engedheti. (Elénk tetszés.) Schmidegg János gr.: Nem tagadhatom elfogultságomat, midőn oly fontos tárgyhoz, mint a jelenleg kérdésben levő, szólni akarok; de nézetem szerint épen a tárgy fontossága az, mely minket a hozzászólásra kötelez, találkozzék bár az a ház többsége véleményével vagy nem. Komoly gondolkozásom tárgyává tettem e kérdést, de végre meggyőződtem, hogy külön feliratot felterjesztenünk nem csak jogunk, de a házszabályok sokszor említett 58-dik §-a értelmében kötelességünk is, annyival inkább, mert reményem, sőt meggyőződésem, hogy e ház felirata a képviselőház feliratához szellemére nézve hasonló levén, ezen jogunk gyakorlata által sem a képviselőház, sem szeretett nemzetem nézetével ellentétbe nem jövünk. Sőt ez csak növeli ezen ház méltóságát, mert meg vagyok győződve, hogy a két irányban beadott felirat fölfelé is a legjobb hatással lesz;. Ezek után magától értetik, hogy a zalamegyei főispán úr ő méltósága indítványát pártolom s magamévá teszem. Haller Sándor gr.: Én a tegnapi értekezletben elmondani nézeteimet; és ha annak nyoma volna, szerénytelenségnek látnám a nmltsgu főrendeket terhelni nézetem újólagos elmondásával. Hallottam itt, hogy az opportunitás igényli, hogy