Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-6

VI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 15 várnunk kell, hogy lássuk az alsóház irányát és nézeteit. Más volna, ha az történt volna, initPálffy gr. mondott, ha mindjárt a trónbeszéd után felirtunk volna, mely nem csak a t. házat lelkesítette, de mi is, kik távol valánk a fővárostól, midőn azt olvastuk, mindnyájan a legnagyobb lelkesedésben voltunk, és öröm árasztotta el keblünket, s reményt táplált arra, hogy jobb jövőnek nézünk elébe. Menynyire óhajtjuk a jobb jövőt, azt mindenki tudja; mit szenvedett e nemzet 17 év alatt, azt is tudjuk; tudjuk jelenlegi szomorú helyzetünket; tudjuk, hogy jelenleg is csak ott vagyunk, a hol voltunk. Egyedül Ó Felségének kegyelmes nyilatkozata adott reményt, hogy a mostam helyzet végre meg fog szűnni. Meg fogjuk kapni azt, mi legnagyobb óhajtásunk: a megyei autonómiát, mely nélkül Magyarország soha élni és boldogulni nem fog. Alapja Magyarországnak az autonómia ; annak kifolyása minden. Mindaddig, mig autonóm életében szabadon nem mozoghat, a nemzet holttest lesz; hogy pedig ez mennyire nyomasztó, mindnyájan megpróbáltuk. Nem akarok eltérni a tárgytól, és vissza kivánok oda menni, a mihez szólni kötelességem. Többektől hallottam, hogy a jog fentartása tekintetéből szükséges, hogy külön feliratot intézzünk. A mint már előbb is mondottam, ezt azonnal meg kellett volna tennünk ; de mivel ezt elmulasztottuk, most az ildomosság azt kivánja, hogy várjuk be, mi határozatot hoz az alsóház. Hogy mi lesz e határozat, azt diplomatice most még senki sem tudja; de az mindenki előtt ismeretes, hogy azon javaslat, mely az alsóház asztalára letétetett, minden pártot kielégít azon házban, mely a képviseleti rendszer alapján van összehíva s mely a nemzetnek jelenleg egyedüli emanatiója. Azt tagadni senki sem fogja, hogy az alsóház, ugy a mint jelenleg alkotva van. joggal mondhatja, hogy a mit többsége nyilvánít, az a nemzet óhaja. Ha most, nmélt. elnök, mélt. főrendek, be nem várjuk azt, mit bevárnunk kell, mi lesz az eredmény? Az, hogy — talán nem anynyira a fővárosban, mint inkább a megyék nagy részében — aggodalom fog keletkezni az iránt, hogy a főrendek talán másra törekszenek, mint a képviselők. Megnyugtatott ugyan e részben Wenckheim Béla báró, azt mondván, hogy ne higye senki, mintha a felsőház a nemzet óhajtásától és akaratától külön akarna válni; de mindamellett, hogy ezen szép nyilatkozatot tette, magam részéről óhajtanám, hogy a mélt. főrendek, ha már eddig türelemmel tudtak lenni, méltóztassanak még egy pár napig várni, mig az alsóház feliratát elkészíti, s akkor azután tetszésük szerint méltóztassanak intézkedni. Splényi Henrik b.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Méltóztatnak megengedni, hogy én is kötelezve érzem magamat a szőnyegen levő fontos kérdéshez hozzászólva, a méltóságos főrendek becses figyelmét egy pár perezre igénybe Zalamegye főispánja, gróf Festetics ő mélvenni. tósága által azon indítvány tétetett, hogy a méltóságos főrendi tábla terjeszszen külön feliratot O Felsége legmagasabb trónbeszédére. Azok közé tartozom, méltóságos főrendek! kik azt vélik, hogy ha ezen indítvány akkorában tétetett volna, midőn a magas trónbeszéd elhangzott, midőn a méltóságos főrendek megalakultak, talán kevesen voltak volna, kik ellene felszólaltak volna, mert jogi szempontból kétségkívüli, hogy a felsőház tagjainak joguk van külön feliratot küldeni O Felségéhez. Azonban, méltóztassanak megengedni, máskép áll a dolog jelenleg, midőn nem diplomatice ugyan, hanem privative jól tudjuk, hogy a tisztelt alsóháznak válaszfelirata egy 30 tagú bizottság által — mely a tisztelt ház többségének kifolyása, következéskép azon ház többségét képezi — a ház asztalára le van téve. Kn részemről meg vagyok győződve, bog)' az talán semmi, vagy igen kevés változással fog

1 elfogadtatni. Már most kérdezem, nem olyformán tűnik-e fel, ha a nagyméltóságú főrendi tábla külön válaszfeliratot határoz, mintha annak kontrát akarna mondani'? (Zajos ellenmondás.) Méltóztassanak elhinni, ebbeli véleményem nem alaptalan, és azért azt hiszem, senkit nem sértek, ha ismétlem, hogy igen sokan kontrának fogják tekinteni; pedig most igen szerencsétlenül választott idő volna még csak látszólag is a nemzet óhajtásainak kontrát mondani. (Zaj.) Valamit hallottam különösen Sehmidegg János gr. őméltósága által megemlítem. hogy a méltóságos főrendek felirata hasonló lesz az alsóház feliratához. Méltóztassanak megengedni, hogy én ebben kételkedni bátorkodom. Okoskodásomat arra fektetem, hogy a természetben két egyforma dolog nem létezik, két egyenlő felirat politikailag lehetlen. Fn tehát igen jogosultnak érzem magamat azt hinni, hogy a méltóságos főrendeknek felirata gyengébb, szelídebb lesz, mint az alsóházé, de bizonyos, hogy ahhoz hasonló nem lehet. Különben nem volna a külön feliratnak értelme. Továbbá, mint volt szerencsém az előleges tanácskozmányban megemlíteni, ha egyszer azon szerencse jut osztályrészünkül, hogy a törvényes kerékvágásba jutunk. hiszem és kívánom, hogy jogunkkal élve, külön válaszfeliratot indítsunk a trónhoz. De.ma, midőn ezen súlyos viszonyok közt tengünk, midőn felséges Fejedelmünk maga kimondta a trónbeszédben , hogy a királyi előterjesztvényeket nem óhajtja most már a törvéuyI hozó-testület elé terjeszteni, hanem ezt fentartja [ magának koronáztatása utánra, azonban mégis j minden megoldandó közjogi kérdéshez érdemleg