Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-51 - 1865-52

246 LII. OBSZÁGOS ÜLÉS. ő felségét, méltóztassék magát Magyarország és , a társországok királynéjává koronáztatatni. E kül- ; döttség fogja továbbá átnyújtani a megkoronázan­dó király ő felségének a koronázási hitlevelet és eskümintát. A képviselőház óhajtásának a mélt. főrendek által elfogadtatása esetére és annak re- j menyében, a képviselőház az országos küldöttség- ! hez maga részéről az üzenetben megnevezett tago­kat megválasztotta. Továbbá azon teendők teljesí­tésére, melyek a koronázáskor a nádort illetik, : miután jelenleg nádorunk nincs, a képviselőház azt ! óhajtaná, hogy e tiszt teljesítésére azt válaszsza meg az országgyűlés, kiben bizalma öszpontosul. : A képviselőház e tisztre Andrássy Gyula gr. mi- I niszterelnököt jelölte ki, várván e részben a fő- j rendek hozzájárulását is. Végre azt kivánja a kép­viselőház kimondatni, hogy a király és királyné j ő felségüknek koronázási ajándékul 50—50,000 '' darab arany adassék át az összes nép s az ország nevében. Ezen üzenet közlése után, van szerencsém ma­gamat a mélt. főrendek kegyébe ajánlani. (Éljenzés.) Elnök: A jegyzőkönyvet Majthényi László b. fogja vezetni, a szólókat jegyzi Apor Sándor báró. Majthényi László b. jegyző (olvassa a képviselőház üzenetét x ). Mailátll Antal gr.: Nagy m. elnök! mélt. fő­rendek ! Azt tartom, a közkívánattal leszek szeren­csés találkozhatni a mélt. főrendek részéről, ha azt indítványozom, hogy ezen igen gyöngéd természetű tárarvakra nézve mindiárt határozni méltóztassanak. A mi ezen tárgyak elsejét, t. 1. a koronázási hitlevelet és az eskümintát illeti, ezek a régi szo­káshoz képest vannak szerkesztve. Minden koronázási hitlevélnek természete az, hogy két részből áll, az u. n. praefatióból vagy előszóból, és másodszor a rendes megállapított tar­talomból. A mi az elsőt illeti, az mindig.az idők kör­nyülállásaiból idomíttatott, előadatván benne a trónváltozások s egyéb a trón elfoglalására vo­natkozó körülmények, szóval, ez képezi a bitlevél­nek történeti részét. Mindez itt is megtörtént; csu­pán némely aggodalmak keletkeztek az 1861. or­szággyűlés alkalmával a trónlemondásra nézve, s ezek iránt föliratok is történtek, melyekre azonban kielégítő válasz nem érkezett. Ennek orvoslására most a minisztérium által történt egy nyilatkozat, melyet a képviselőház is elfogadott, és melynek alap­ján dolgozta ki a koronázási hitlevélnek első részét, t. i. a praefatiót. E tekintetben azt tartom, hogy azt a mélt. főrendek is megnyugvással elfogadhatják. A mi a második részt illeti, ez 1723 óta for­májára és lényegére nézve többnyíre változatlanul elfogadtatott. Volt ugyan némely észrevétel e te­1) Lásd az irományok 54 és 55-dik szániáf» kintetben 1792-ben, midőn I. Ferencz királyunk kegyelmesen bevétette az 1790-diki III. czikket, mit az ország rendéi közlelkesedéssel fogadtak és a miért hálájokat is nyilvánították. Ezen változási 792­ben történt; azóta mindig ezen forma tartatott meg. Én tehát azt tartom, erre nézve semmi nehéz­ség sem foroghat fen, hogy a képviselőháznak in­dítványa és javaslata elfogadtassák a mélt. rendek részéről. A mi az esküformát illeti, az ugy van szer­kesztve, mint legrégibb időktől fogva mindig szer­kesztve volt: azt tartom tehát, hogy a mélt. főren­deknek ez ellen sem lehet semmi kifogásuk, s hogy azt tökéletesen el lehetne fogadni. A mi az üzenet második pontját illeti, hogy t. i. küldöttség neveztessék ki, mely ő csász. kir. felségét megkérné arra. hogy koronáztatását leg­kegyelmesebben elhatározni, és annak idejét közzé­tétetni kegyeskedjék: ez, azt tartom, a régi ország­I gyűlési formaságokkal megegyez és minden or­• szággyülés alkalmával meg is történt. En azt tar­I tom, a mélt. főrendek az ő felségéhez menendő i küldöttséghez annyival is inkább hozzá fognak ! járulni, mert ez boldogító alkalmat nyújt arra, hogy egyúttal ő felségét a királynét is, kiben hazánk­i nak valódi anyját szeretjük és tiszteljük, (Éljenzés) I megkérjük, hogy magát megkoronáztatni kegyesen í megengedje. (Éljenzés.) A mi a nádor helyettesítését illeti, ez iránt | ugyan különböző időkben különböző formaságok ! uralkodtak. Volt eset, midőn azon teendők, melyek I közönségesen a nádor jogai és kötelességei közé tartoztak, nádor nem létében az ország által vá­lasztott személyre bízattak; míg egy másik esetben ezen tiszt az országbírói hivatal által töltetett be. A szokás tehát változó volt e tekintetben. Én egyéb­iránt azt tartom, miután kijelentette a képviselő­ház abbeli kivánatát, hogy most nem a nádori hi­vatalról, hanem oly egyénről lesz szó, kiben a köz­bizodalom öszpontosul, és miután a kijelölt egyén oly kiváló és tündöklő érdemekkel van fölruházva, s egyiránt bírja a korona és a nemzet bizodalmát: a mélt. főrendek e tekintetben is a képviselőház ! ajánlatához hozzá méltóztatnak járulni. A mi végre a megajánlandó koronázási dijat | illeti, azt hiszem, ez kérdés tárgya sem lehet, s azon ajánlatot, mely szerint ő fölségöknek 50 — 50 ezer darab arany ajánltassék föl az ország által, csak közlelkesedéssel fogadhatjuk el. Azt tartom, ez úttal itt más kérdés fen nem forog. Engedjékmegamélt. főrendek, hogy előterjesz­] tésemet oly kívánattal vagy inkább imával rekesz­j szem be, melyhez ez országnak akármily párthoz j tartozó egyénei különbség nélkül hozzájárulnak, I hogy t.i. fölkérjük a mindenhatót, áraszsza kegyeit

Next

/
Oldalképek
Tartalom